Summer Brooks"
- Biztos. - mondom akaratosan.
- Rendben! De ellőtte még köszönj el a húgodtól! - mondja
egy nagy beleegyező sóhajjal.
- Értettem! – tisztelgek, majd felrohanok Becca
szobájába. Kettő kopogás után be is nyitok, ahol egy összekuporodott gyerek
halk sírását hallom.
- Hey! Becca! Minden rendben? - sietek az ágyhoz és
gyorsan az ölembe kapom.
- Miattam mész el ilyen korán, igaz? Mert elmentünk a
koncertre és én odaadtam a telefonod Harrynek? - kérdezi meg könnyes szemeit
rám emelve.
- Nem, nem miattad! Tudod, csak 5 nap múlva suli és
nekem még vissza kell rázódnom. - mondom közelebb húzva magamhoz. Nem akarom, hogy
meglássa azt, hogy én is sírok. Ha tudná, hogy köze van ennek az egészhez a
koncertnek is biztos bőgne, de nem akarom azt látni.
- Tényleg? - kérdezi eltávolodva tőlem. Lenyelem
könnyeimet és csak egy aprót bólintok.
- De egyet meg kell ígérned, mikor jössz majd hozzám
karácsonykor, nem fogsz sírni és addig sem! - elmosolyodok. Látszik rajta, hogy
elgondolkodik, majd egy hatalmas vigyorral az arcán bólint.
- Rendben. Most viszont tényleg mennem kell. Lassan
indul a gépem! - mondom a fali órára pillantva.
- Vigyázz magadra nővérkém! És köszönöm a koncertet! Életem
legjobb szülinapi ajándéka volt! - ölel át szorosan, majd elenged.
- Jó éjt! - állok fel mosolyogva. Int egyet, majd
betakarózik és lehunyja szemét. Egy mosolyt még küldök felé, majd lekapcsolom a
villanyt és kimegyek a szobájából. El sem hiszem, hogy itt kell hagynom, de
muszáj most egyedül lennem. Tisztáznom kell magamba az érzéseket! Nem lehet,
hogy bejön Harry Styles! Őrültség.
- Drágám, akkor ne vigyelek ki a reptérre? - jön apa a
kocsi kulcsot pörgetve.
- De egy gyors járattal mennék, mert most kéne lassan
becsekkolnom! - nézek a karómra.
- Rendben, köszönj el anyádtól, addig én bepakolom a
bőröndjeidet. - nyom egy puszit a fejemre majd kiviszi mindkét bőröndömet. Én
lassú léptekkel indulok meg a konyhába, ahol anyám épp egy teát keverget
magának.
- Tudod, holnap akartam elmondani mielőtt felszállnál,
de így is jó lesz! - fordul felém szomorú ám boldog vigyorral a fején.
- Mi az? - zavarodok össze hirtelen.
- Hogy is mondjam... terhes vagyok! - böki ki és látom
az arcán, hogy pirossá válik.
- T-Terhes? - döbbenek le. Hisz ez hihetetlen.
- Igen. - mondja halkan.
- Gratulálok! - ölelem át jó szorosan.
- Köszönöm. És szerencsére a sulid végére fog
megszületni szóval itt lehetsz, mikor megszületik! - mondja eltávolodva.
- Ezt el sem hiszem! Hogy ti mire nem gondoltok! -
nevetek fel, majd ismét megölelem szorosan. - Hiányozni fogsz! - mondom ismét
elengedve egy könnycseppet.
- Te is Kicsim! És vigyázz magadra az úton amint
odaértél hívj fel! - húz szorosabban magához.
- Rendben. - suttogom.
- Summer! Gyere, mert tényleg le fogod késni a
repülőt. - kiállt be apám.
- Anya nekem mennem kell! - mondom mikor még mindig
nem akart elengedni.
- Rendben Kicsim! Szeretlek! - engedd el nagy nehezen
majd egy utolsó puszit nyom a fejemre.
- Én is! Vigyázz az öcsikémre! - mondom megsimítva
pociját, majd elindulok kifelé.
- Elbúcsúztál? - kérdezi apa szomorúan.
- El. - nyögöm ki nehezen, majd beülök hátra. Apa beül
a vezető ülésre, és néma csendbe, száguldozva, érünk hamar a reptérre.
- Ne segítsek bevinni a bőröndöket? - kérdezi meg
másodjára.
- Nem, nem kell! Hisz, ez csak három bőrönd elbírom! -
nevetek fel.
- Rendben! Vigyázz magadra és légy óvatos! Amint
megérkeztél, hívj! - szorít magához.
- Rendben Apa, de most már tényleg mennem kell! - mondom
halkan. Apa is elenged és egy puszit nyomva a fejemre lép egyet hátra. Megfogom
a bőröndjeimet és lassan elindulok befelé. Becsekkolok és rögtön szállok is fel
a gépre. Még a gépből egy utolsó pillanatot vettek Amerikára majd a
gondolataimba meredek. Nem kéne. Egyáltalán nem helyes, amit érzek. Ami most
játszik bennem az valami földöntúli érzés, és nem kéne éreznem, de nem
tagadhatom le. Az az egy perc vagy még annyi se elég volt ahhoz, hogy beleszeressek
Harry Styles-ba!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése