54. Az elképzelés és a valóság

BÚÉK!!!! Mindenkinek! Nekem még mindig hihetetlen, hogy kevesebb min 15 óra alatt már 2015. van! Na jó befogtam! Jó olvasást!! ♥

Summer Brooks"

-Dögölj meg, Harry Styles! - szép. Mondhatni..Na jó egyáltalán nem szép, de most mit mondjak? Remek, hogy tönkre baszta az utolsó évem végét. Az eleje elég szép volt. Asszem' megőrültem. Nem.. Nem hiszem, tudom. Miért nem lehet egyszer egy normális szakításom? Fontosabb kérdés, miért kell velem járni, ha úgy is szakítasz velem? Jó..totál meghibbantam. A szememből már a könnyek sem méltatnak végig folyni az arcomon, hisz igazuk van. Nem éri meg sírni. Aludni kéne. Holnap úgy fogok kinézni, mint egy hulla. Felállok és az ágyra fekszem és leoltom a villanyt, majd lehunyom a szemem.

Akármennyire akarok aludni, nem tudok. És ez felettébb idegesítő. Felülök és  törökülésbe húzom fel lábaim. Hagyom, hogy a hajam szinte a szemembe lógjon és úgy hajtom a fejem előre. Mit követtem el, hogy ezt érdemlem? Vagy csak talán most élem át a kamaszkorom szakaszának végét? Mikor összejön a szerelmi életemben minden? Ugyan..Hanyatt vetem magam és az arcomat a párnákba temettem, majd felsikítok egyet, kettőt majd még egyet. Jobbra fordulok és akkor zörgést hallok, majd a hasam hangját. Éhen döglök. És eddig ezt észre sem vettem. Sóhajtva kapcsolom fel a villanyt és nyúlok a cuccokért. Az órára pillantok miközben bekapom az egyik fánkot. Lassan éjfél. Hm...A kávés pohárból szürcsölök mikor SMS jön. Luke. Mit akarhat? Hisz már Ausztráliában vannak... Megnyitom az üzenetet, és gyorsan rakom is le az asztalra a poharat. Leszaladok és ahogy írta ott áll szakadó hóban,bérelt kocsijának támaszkodva és nézi a házat. A fülemhez emelem a telefont és amint felveszi bele is szólok.
- Ha nem tudnám, hogy te vagy az hívnám a zsarukat ugye tudod? - kérdezem mosolyogva.
- De írtam SMS - t szóval nem hiszem. És szerintem fent tömnéd a fejed a fánkokkal. - mondja mosolyogva.
- Honnan...? - kérdezem meg de hamar választ kapok rá.
- El hívott, hogy nézzelek meg ha már maradtam és már lassan fél órája itt szobrozok. Ha jó láttam Harry volt bent? - kérdezi halkabban.
- Gyere be, te szobor! - mondom sóhajtva majd kinyomom. Az ajtót kinyitom ahol be is siet Luke, majd bezárom. Még leveszi a felesleges ruha darabokat én összedobok két forró kakaót, és miután kész ő is hamar megjelenik. Elé csúsztatom az egyik bögrét mire biccent és a kezét teszi rá. Önelégült fejet vág ahogy tenyereit kezdi el melegíteni a bögre, majd rám nézz.
- Miért vagy még itt? - kérdezem a mostani legfontosabb kérdést...számára.
- Vártam mikor van szükséged egy barátra! - ránt vállat, mintha ez semmiség lenne. Pedig több, és ezt ő is nagyon jó tudja.
- És mi van akkor ha kibékülök Vele? - kérdezem egyet kortyolva.
- Akkor megállapítanám rólad, hogy nem vagy komplett! - mosolyodik el.
- Te tudtad! - mondom őszintén.
- Mit tudtam? - mosolya szélesebbre húzódik.
- Hogy nem fogok Neki megbocsátani! Kezdelek megszeretni, Hemmings! - mondom és kortyolok egyet a bögrémből.
- Eddig nem szerettél? - kérdezi döbbenten.
- De! Csak eddig azt akit a médiának vagy a fam - nak mutattad magad. - mondom mosolyogva.
- Nekem csak egy oldalam van, Summer! Sose hazudnék a rajongóinknak, sem én sem a többiek sem! És azt te is jól tudod! - mondja őszintén.
- Igen. Csak tesztelni akartalak. - mondom felkuncogva.
- És átmentem? - kérdezi reménykedős hangon.
- Átment, Hemmings! - kemény hangon szólalok meg amitől rögtön elneveti magát. - Rendben, többet nem szólalok meg így! - zárom le magamba az ügyet.
- Neked nem aludni kéne? - kérdezi abbahagyva a nevetést.
- Lehet kéne, de nem tudok. Laptopom sincs meg te is itt vagy! - mondom sóhajtva.
- Beszart attól hogy a falhoz vágtad? - kérdezi felnevetve. - És mi van a csuklóddal
- Törött, mint egy budikefe.- mutatom fel említett testrészem.
- Eltört? Nekem csak azt mondták megzúzódott! - mondja döbbenten.
- A faszt! Tegnap Zaynnel elmentünk egy kocsi telepre és segített átesnem a sírós részen! - mondom mosolyogva. Érzem, hogy a szívem majd megszakad, de nem sírok. Nem tudok.
- Tönkretettek egy kocsit? - kérdezi kiakadva. - Ne!! Mit tett szegény tragacs, hogy ez a sorsa? - kérdezi mű könnyeket eresztve.
- Megbaszta kedvtelésből a suli kurváját! - morgom a bögrém szélénél, majd iszok belőle.
- Annyit hallottam már, hogy suli ribanca, kurvája...de ki ő? - teszi fel a kérdést letéve a bögréjét. Kiiszom a bögrém, és az asztalra csapom, persze nem nagy erővel, és Lukera mosolygom.
- Gyere! - felpattanok majd megfogom kezét és felrángatom a szobámba. Felkapcsolom a villanyt, majd a géphez ülök és beletelik pár percbe, de behozza a Facebookot. Még 9.- ben bejelölt és elfogadtam, azóta nem törölt le és én sem őt. Az oldalára megyek Luke pedig a hátam mögött követi az eseményeket. A profilképére kattintok, és Lukera nézzek aki döbbenten nézz hol rám, hol a képernyőre.
- Csak egyetlen egy kérdés. - mondja mire kíváncsian nézzek rá. -Ki baszná meg őt? - felnevettek majd én is jobban megnézzem a profilképét. Szétsminkelt fej, tűzpiros ajkak. Hányinger kerülget.
- Felmenjünk a tetőre? - kérdezem hirtelen.
- Fel lehet menni a tetőre? Király! - mondja amin felkuncogok. Felállok és leeresztem a lépcsőt.
- Menj! - mondom arrébb állva. - Tériszonyom van! - mosolygok rá. Bólint majd elindul felfelé Miután felért, én is elindultam. Mikor felértem ismét megszédültem, de Luke elkapott.
- Óvatosabban, Milady! - mosolyog rám.
- Ha az lennénk tuti nem tenném meg ezt! - mondom és gyors szívverésem ellenére, kimászom Luke karjai közül és lefekszem a havas tetőre. - Na jössz, szépfiú?- nézzek kék szemeibe. Vállat ránt, majd lehuppan mellém,
- Holnap pedig lehet mandula gyulladásunk! - mondja mire elmosolyodom.
- Elhiszed Luke, hogy nem érdekel? Az estémet úgy sem így képzeltem el. - rántok vállat.
- Hanem hogy? - kérdezi meg.
- Az ágyamba fekszem, tömöm magamba a fánkot és közben magolom a matekot vagy magamat ostromolom, hogy teljesen meghibbantam. Nagyjából ennyi. - mondom vállat rántva.
- És mi a valóság? - kérdezi mosolyogva.
- Itt fekszem az egyik legjobb barátommal a tetőn, és arról beszélgetünk, hogy mi az elképzelés és mi a valóság! - mondom ránézve.
- Köszönöm! Én is az egyik legjobb barátomnak tartalak! - nézz rám ő is. - De még te mindent tudsz rólam, szó szerint mindent...Én semmit! - mondja mire felnevettek.
- Akkor kezdjük Luke Hemmings! Summer Chloe Brooks vagyok, 19 éves és elmondom az életemet, ami nem sokból fog állni. - mondom és igen!! Érzek még! Egy könnycsepp gördül végig arcomon amit Luke le is töröl.
- Miért? Hisz híres vagy Amerikában és van egy csomó barátod! - mondja döbbenten.
- És tudod mi volt 16 évesen? 15? Tök egyedül voltam..mint egy kívülálló és magamba beszélgettem, mint egy selejt! - mondom felnevetve.- 3 éve egyedül élek. Mielőtt nem ismertem meg Louis-ékat csak egy barátom volt, Ben! Ő most a főnököm. Fotós vagyok, de már doboltam is, modellkedtem, rajzoltam, énekeltem és ki tudja még, hogy mit! Feltudod fogni, hogy általános iskolában miután elballagtunk a saját barátnőim mondták a szemembe, hogy egy reménytelen idióta vagyok, aki sosem fog megváltozni? Vagy hogy a saját tanárod add egy beutalót a pszichiáterhez. Megbízhatatlan vagyok. De nem érdekel. A saját utamat járom, és senki nem fog eltéríteni a célom felől. - mondom határozottan.
- Mi a célod? - kérdezi Luke, mire felnevettek.
- Ha egyszer kitalálom te leszel az első aki megtudja. - mondom rákacsintva.

53. Az első szakasz

Sziasztok! Meghoztam az ígért részt! Nagyon köszönöm, hogy olvassátok a blogokat, tényleg nem tudjátok milyen jól esik! Jó, nincs több rizsa! Jó olvasást!☺

Summer Brooks"


- Nincsenek semmi baja! - mondom a csuklómat vizsgálva. Még magamnak is hazudok. Az egész csuklómon az erek fel vannak duzzadva és tiszta lilás kék foltok lepik el. A méretéről meg nem is beszélek. És ami ezeket csak felül múlja kibaszottul fáj!
- Nincs Summer? Komolyan? - kérdezi Eleanor, mire felnézzek rá.
- Jó! Kibaszottul fáj, de nem tudok elenne mit tenni! Én basztam el! - mondom egy könnycseppet hullajtva.
- Hé! Ne sírj inkább gyere, Louis mindjárt itt lesz, beviszünk a kórházba ahol lecsesznek majd, de megoldják! - köszönöm El  biztatást, nem vártam mást. Felállok és levánszorogok a lépcsőn, Egy kezemmel veszem fel a bakancsom, majd El segít a kabátban. Ekkor dudálnak mi pedig rohanunk is ki.
- Mi történt? - kérdezi idegesen Louis. Bepattanunk majd El kezd bele.
- A hülye haverod, Zayn történt! - fújja ki magát El. - Siess a kórházba légy szíves nagy csúnya a csuklója! - mondja a lány Loura nézve. Louis csak bólint, majd beindítja a motort, és elindulunk.
- Zayn elvitt egy kis nyugtatásra? - kérdezi meg némi csend után.
- Aham! De el is felejtettem a kezem, szóval nem csak az Ő hibája! - itt Elre nézzek. - Meg tök jól vagyok! - mosolyodom el.
- Aha. Ha levágják a kezedet is akkor is ezt mond! - horkan fel a lány. Felkuncogok, majd egy éles kanyar után megállunk.
- Siessünk, ha tényleg olyan komoly! - pillant hátra Lou. Bólintok, majd kiszállok a kocsiból. El és Lou is követ, majd a recepcióhoz megyünk ahol rögtön megismer a néni.
- Történt valami? - kérdezi elmosolyogva.
- A barátnőmnek nagyon, de nagyon súlyos lett a zúzódása szóval kéne az az orvos aki a kezét nézte meg! - válaszol helyettem El.
- Üljetek le, mindjárt itt lesz! - mondja majd a kagylóért nyúl. Mi tesszük amit kért és helyett foglalunk.
- Egy napra hagyjunk magadra, és már is butaságot csinálsz! - nézz rám Lou.
- Köszönöm, hogy törődtök velem, tényleg! De jól vagyok, csak nem érzem a csuklóm! - rántom meg a jobb vállamat.
- Én lecsapom egy serpenyővel! - morog El mellettem.
- Te meg ne aggódj! Ha eltört max. 2 hónapig lesz rajtam a gipsz és újra magam leszek! - mondom mosolyogva.
- Komolyan mondom, ha én ilyen magabiztos lennék...- nevet fel Lou.
- Ugyan! Fura egy gyerek voltam én, csak azért nem félek tőle! - mondom legyintve majd megjelenik az orvos.
- Mi szél hozta Ms. Brooks? - kérdezi jókedvűen.
- A csuklóm! - emelem fel lassan és csak egy kicsit, majd visszaejtem az ölembe.
- Jöjjön velem! Önök is jönnek? - kérdezi Louékre nézve akik egyértelmű választ adnak. Igen!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

- Tudja, akármennyire is vagyok kedves orvos, ezt megérdemelte! - pillant le a most már begipszelt kezemre. 

- Tudom! Csak tudja most csalt meg a pasim, és csak kiadtam a düht! - beszélgetek úgy mintha a nagyim egyik barátnőjéről lenne szó. Tényleg őt is fel kéne hívni!

- Nagyon sajnálom akkor, én nem tudtam! - enyhül meg az orvos arca ás bűnbánóan nézz rám.

- Nincs para! Mikor kell vissza jönni, hogy leszedjék? - kérdezem mosolyogva. 

- Április 4. - válaszolja elhűlve. - Most viszont mennem kell. Viszontlátásra! - int majd kimegy a szobából. Louék felé fordulok akik döbbenten néznek rám.

- Mi van? - nevettek fel.

- Ha szakítunk küld rám Zayn - t! - mondja El nagyot nyelve.

- De olyan nem lesz! Te csaj mi van veled? - kérdezi Lou aggódóan. - Nem jó ha magadba fojtod a könnyáradatot! - rázza meg rosszallóan a fejét.

- Ez csak addig fog tartani még meg nem látom Harryt. Nem képen, vagy videón, hanem előttem, személyesen. Utána összeroskadok, és mivel holnap már suli így tuti ott fogok kitörni. Utána minél többet látom, annál jobb lesz végül elérem azt a szintet, hogy rá se tudjak nézni vagy...-mondom nagyot nyelve.

- Vagy mi? - kérdezi El kíváncsian.

- Vagy barátok leszünk! Nem többek! - mondom szomorkás mosolyra húzva a szám.

- És ha van még egy variáció is? - kérdezi Lou.

- Nem tudom Boo Bear! - sóhajtok fel. - Viszont nem mehetnék haza? Még tanulnom kéne! - húzom el a számat.

- Persze! Már megint a tanulás! - horkan fel El.

- Hé! 2 napig nem tanultam, ja és vehetnénk energiaitalt vagy valamit ami fent tart. - mondom elmosolyogva mire El átkarol.

- Akkor menjünk be a Starbucksba. És majd Louis fizet! - mondja rám vigyorogva.

- Miért én? - kérdezi felháborodva az egyedüli srác.

- Egy mert nincs nálunk pénztárca. Kettő, mert szeretsz minket! Három, mert holnap akkor nem segítek a matek témazáróban! - mondom mire elsápad.

- Akkor mit ácsorgunk még itt nyomás! - indul el mintha rakétából lőtték volna ki. Ellel nevetve megyünk utána, majd én behuppanok hátra El pedig Lou mellé. Miután megvannak a kávék hozzánk vesszük az irányt. 

- Figyelj nem lenne baj, ha a ma estét is Louis-nál tölteném? Tudod elég régóta...- kezd bele mire befogom a száját.
- Nincs para! Amúgy is fel kell hívnom a nagyot,meg el is terelnéd a figyelmem! - mondom majd leveszem a kezem a szájáról.
- Köszii!! - vidul fel. - És a második mondatod nem igaz! - mondja előre fordulva miközben Lou arcára nyom egy puszit.
- Kérdezzük csak meg erről Lou - t. Louiis! - mondom mire a visszapillantóba nézz kíváncsian.
- Igaz, hogy nem vagyok figyelem elterelő? - kérdezi mire Lou felköhög.
- El te el tudnád terelni egy bank figyelmét is, miközben mi kiraboljuk azt! - mondja őszintén.
- Meg mondtam! - nyújtom ki rá a nyelvem, mire Ő is kinyújtsa és ez így megy még haza nem érünk.
- Köszönöm, hogy ma velem voltatok jól esett! - mondom elmosolyodva.
- Ugyan nincs mit! - válaszolja El mosolyogva. Biccentek majd Lou felé fordulok.
- Te meg! Az én kedvemért hallgasd meg azt a faszt. Nem akarom, hogy a négy éves barátságotoknak én legyek az elrontója! Kérlek Lou! - mondom könyörögve. Rám nézz, majd egy bizonytalant bólint.
- Holnap nem segítek matekból! - mondom mire elvigyorodik.
- Ott a Starbuck's kávé! - basszus tényleg! Elgondolkodom, majd gonoszul elvigyorodom.
- Ha nem beszélsz vele, akkor...- és közelebb hajolok és csak az ő fülébe súgóm. Majd eltávolodom tőle.
- Nem tenné meg! - mondja hevesen a fejét rázva.
- Ha szépen kérem, tuti! - mondom, mire a Elre pillantok aki csak furcsán nézz minket.- El, ha szépen megkérlek rá, akkor...- kezdek bele, de Lou befogja a szám.
- Oké, oké! Meghallgatom, de nem ígérem meg neked, hogy meg is bocsájtom neki! - engedi el a számat. Puszit nyomok csepped borostás arcára, majd az Ellére is és kipattanok a kocsiból.
- És Summer! - kiált utánam El.- A kezedre vigyázz! - szalutálok neki egyet, majd nevetve hajtanak el. Mosolyogva lépek be a néma és sötét lakásba, majd bezárom magam után az ajtót. Felnyomom a villanyt így már a fényességben veszem le a bakancsot és a kabátot. A pulóvert is sikerül magamról leszerencsétlenkednem, majd megfogva a csomagot amit kaptam Mr. és Mrs. Tomlinsontól felmegyek a szobámba. A gépem még mindig ott van ahogy hagytam, és szomorúan mosolygok rá. Felülök az ágyra, magam mellé leteszem a csomagot és a gépet kezdem el vizsgálgatni. Ennek tényleg annyi. Szóval vehetek újat. Remek. Lehajtom a tetejét, és előveszem a telefonom. Még szerencse, hogy nem a jobb kezem törtem el. Sóhajtva dőlök hátra, majd a zöld telefonra kattintok és a fülemhez emelem. Pár csöngés után beleszól a rég hallott hang ami belülről melegséggel tölt el.
- Szervusz, Angyalom! - köszön öregecske hangján.
- Szia nagyi! Mi újság ott? - kérdezem mosolyogva.
- A megszokott hideg! Küldtem egy csomagot a szülinapodra, ha minden igaz holnap fog megérkezni! De azért Boldog Szülinapot! - felnevettek, majd válaszolok.
- Köszi Nagyi, de tudod hogy nem kellett volna. És amúgy is már csak 5 hónap és találkozunk! - mondom mosolyogva.
- Anyád beszélt valami fiúcskáról! Talán Harry? - gondolkozik el. Nagyot nyelek, majd sóhajtok.
- Tudod Mama, ez bonyolult, de annyi a lényeg, hogy szakítani akarok vele. - jelentem ki.
- Mit csinált már? - kérdezi döbbenten.
- Csak megcsalt a suli ribancával! - törlöm le közben kibuggyanó könnyeimet.
- Az a féreg... - kezd el szitkozódni a telefonba. Felnevettek, de ekkor egy reccsenést hallok meg szobám ajtaja felől.
- Az nagyi! Viszont most le kell tennem! Majd még hívlak! - mondom türelmetlenül. Mi volt az?
- Rendben, Angyalom! Szeretlek és vigyázz magadra. Azt a férget pedig kerüld! - mondja mire elmosolyodom.
- Mama, nem tudom! Osztálytársam! Viszont én is szeretlek! És ti is vigyázzatok magatokra nagyapával! - mondom búcsúzkodva. Egy utolsó sziával letesszük, majd felpattanok az ágyról. Hátrálok egy picit, majd megállok amint a kilincset lenyomja az valami. Bár inkább valaki, hacsak nem szellem. De basszus akkor tuti szívrohamot kapnék. Félek tőlük. Mióta láttam a összes Paranormal Activity - t, majd bekaksizok tőlük. És miért is agyalok ilyenek? Az ajtó nyílik és először egy fekete alak tűnik fel, majd ahogy belép a fényes szobába rögtön felismerem.
- Harold Edward Styles! Ha nem tűnsz el azonnal én komolyan mondom agyon csaplak a gipszes kezemmel! - mondom eddig a hátának, majd megfordul és..és szembetalálom magam egy összetört, piros, felduzzadt szemű Harryvel. Nem! Nem sajnálhatom meg! Ebben a történetben én vagyok az áldozat, ő pedig a áldozó! Nincs megbocsájtás egy csapzott hajért, egy kisírt szemekért és mert, eljött.
- Csak hallgass meg! Ennyit kérek! És a megbocsájtásodat! - nyögi ki síró hangon, majd lehatja a fejét. Nem Summer! Most neked kell az erősnek lenned! Vetted? Felfogtad? Úgy látszik az eszem igen, de a testem más véleményen van. Közelebb lépdelek hozzá és középső ujjammal emelem fel egy picit az állát, hogy a szemébe tudjak nézni. Szemeiből csak úgy árad a sajnálat, megbánás és egy csepp remény. Ezeken kívül töm érdeknyi szerelmet láttok még, de nem tud meghatni. Most már nem. Ha tegnap állított volna be Zayn előtt tuti megbocsájtok neki amilyen naiv vagyok, de most..
- Néha egy bocsánat nem elég arra amit tettél Styles. Egy boldog szívből, százezer boldogtalant csináltál és ezt soha..soha nem fogom neked megbocsájtani! - csikorgom a fogaimat, miközben a tekintettemet az övébe fúrom. Harry csak egy aprót nyög, majd hátrál és mielőtt kilépne a szemembe nézz.
- Soha nem mond, hogy soha... Summer! - és elmegy. Elmegy vele az életem is, és az is amit eddig felépítettem a két nap alatt. Az ajtó csapódása után a földre esek és tudom borzalmas éjszakának nézzek elébe.

52. Február 14.

Sziasztok! Elsősorban köszönöm a több mint 5000 oldalmegjelenítést! Komolyan hihetetlenek vagytok! Másodszor tegnap szerettem volna fel rakni a részt, de nem volt gép közelben....Szóval, jó olvasást hozzá és ha minden jól megy holnapután hozom a következőt! ♥ ♥

Summer Brooks"

Vehetek egy új laptopot vagy csináltathatom meg. Mióta meg van sose volt még ilyen lassú. Na, de fejlődésnek indult, végre bejött a háttérkép. A képen én is Harry vagyunk és hülye fejet vágunk. Sóhajtva kattintok az egyik mappára, aminek "19" a neve. A kék kör csak pörög, pörög hozzám meg megint közel áll a sírás ahogy nézzem  képet, majd szerencsére bejön. Újabb pörgések után a képek is bejönnek. Az ajkaim kettényílnak és gyorsan kattintok az elsőre. Ez még a suliban van. Ellel és Pezzel lőttem egy selfiet. Kattintok egyet a nyíllal, és ez a kép amikor már fent vagyunk a színpadon és épp Harry felé lépdelek. A következőn már Harryvel szemtől szembe állok. Lenyelve könnyeim kattintok újabbat, amin szintén én és Harry vagyunk. Ez nem igaz! Újabb kattintás és minden mérgem elszáll mikor a gépen én és Jade vagyunk. Elmosolyodom, majd tovább kattintok.

Lett egy képem még Mikey - val, Cal - lal, Ash - sel és mindenki mással is. Majd egy kép amikor elkezdünk játszani. Ezután, hogy Niall eszik, Mikey meg ráönt egy vödör vizet. Felkuncogok, majd tovább megyek. A képen én vagyok miközben egy Whisky - s üveget ürítek Niall pedig mellettem hány. Ezt a képet be is állítom háttérképnek, majd tovább megyek. A következőn mindenki röhög, majd én vagyok Zayn hátán. Tovább viszem és itt már megyünk valahova, de mindannyian nevetünk. Akkor még jó volt a hangulat. Tovább viszem és ez..ez egy fotós stúdió. Ez Ben fotóstúdiója! Döbbenten nézzem, majd továbbviszem. Bent vagyunk a terembe és már Ben is ott van. Nevet! Velünk együtt. A következő képen mi 6 - an, Niall. Liam, Zayn, Louis, Harry és én megyünk az öltözők felé. A következő képet le merem fogadni, hogy Ben csinálta és az utána lévőt is.
Nagyon durvák lettek. Ezután van a Perriékkel is, meg Calékkal is. Majd éjfél mutatott az óra mikor elköszöntünk. Ezután hátradőltem. Ez mind egy nap történt és még mindig nem emlékszem semmire. Ekkor mintha villám csapásként ért volna úgy ugrottak be a képek.

Február 15. Éjjel 1 óra

- Akkor most nyomás haza! - Jesy nagyokat kortyol a Black Daniel's - ből majd a kezembe nyomja. - Igyál! - nagyot húzok belőle, majd tovább adom Niall kezébe.
- És mit csináljunk még? - kérdezi Zayn.
- Hm....Nem tudom...- vigyorodik el Pezz.

Február 15. Éjjel 2 óra

- 1 óráig tartott még haza szenvedtük magunkat! - mondja Ashton.
- Én akarok Lukekal egy képet! Sőt mindenkivel akarok egy képet! - mondom belépve a lakásba.
- Gyere cica!- mondja a percinges, majd felmutatva a középső ujjam csinálunk egy selfiet.
- Köszönööm! - nyomok puszit az arcára, majd Harryhez cammogok.

- Te gyere velem! - fogom meg a kezét, majd felrángatom a szobámba. Leültettem az ágyamra, majd lekapom magamról a pólót, és a nadrágot.
- Én benne vagyok! - húzza perverz mosolyra a száját.
- A-aaa! Mutatni akarok valamit! - mondom és megcsókolom, beleharapok alsó ajkába, majd úgy húzom el a fejem, majd elengedem és a szekrényemhez siettek. Kikapom az atlétát, egy shortot és a bundás csizmám meg egy full capet, majd felveszem őket és megállok előtte.
- Na? - kérdezem hülyén vigyorogva.
- Tetszik! Akarok veled így egy képet! - süllyeszti fejét a mellem közé.
- Szeretlek! - mondom a feje búbjára puszit nyomva.
- Mindennél jobban! - suttogja, majd hirtelen megragadja a kezem és elkezd lehúzni. - Egy képet! - kiált fel. A fényképezők csak úgy kattannak, majd tovább beszélgetnek.

~Most~

Huhh...Nem akarok többé másnapos lenni. Lentről zajt hallok, gondolom El jött meg. A gépem órájára pillantok ami reggel 8 - at mutat. Elég sokáig fent voltam. Ekkor kopogást hallok majd nyílik az ajtó és El kukkant be.
- Jó reggelt! - köszön majd beljebb lép.
- Nem nagyon aludtam! A szülinapomat néztem vissza. - mosolyodom el.
- Én is! - ugrik be mellém ami miatt felszisszenek. - Tényleg, hogy van a kezed? - kérdezi meg.
- Hogy mim? - kérdezek issza döbbenten. El elkerekedett szemekkel veszi le a takarót a bal kezemről, amire rápillantok. Vagy 5x dagadt és tiszta eres.
- Mi a faszt csináltál a csuklóddal? - kérdezi idegesen.
- Nem tudom...Azt se tudtam, hogy baja volt! - mondom szomorúan. Szinte nem is érzem, a kezem, csak ha hozzáérnek.
- Oké! Most azonnal elmegyünk a kórházba! Hívom Louis-t! - mondja majd felpattan és a telefonját azonnal a füléhez emeli.
- Szia Kicsim! Tudod most váltunk el, de gyere vissza! Nagyon nagy baj van....

51. Zayn segítsége

Mindenkinek kellemes karácsonyt kívánok, és rengeteg ajándékot!! Louis Tomlinsonnak pedig ezer puszit és sok ölelést!! Boldog Szülinapot a 23 éves idiótának!! Köszönöm, hogy olvassátok a blogomat! ♥ Még egyszer Kellemes Karácsonyt kívánok és jó olvasást! Bye!!

Summer Brooks"

- NEM! - üvölt rám ami miatt összerezzenek. - Hazudsz! Sose feküdne le azzal a kurvával! - csikorgatja a fogai közül. Az ajtó kicsapódik és az egész házbéli szinte betódul köztük Ő is.

- Mi folyik itt? Lou mért kiabálsz Summerrel? - indul meg felém, de megrázom a fejem.

- Ne gyere közelebb! - szűröm ki mire döbbenten nézz rám.

- Mit mondtál neki Lou? - kérdezi idegesen.

- Én? Te mit csináltál? Komolyan lefeküdtél azzal a kurvával? - kérdezi Lou. A feje elsápad és rám kapja tekintettét. - Te szemét! Hogy teheted ezt vele? - esik neki Lou én pedig ijedten nézzek Elre majd a fiúkra. 

- Válasszátok már szét őket, bassza meg! - kiáltok fel. Ash és Luke ugrik és szedi szét őket, vagyis inkább Lou - t Harry - ről. Kiviszik őket a többiek pedig körém gyűlnek.

- Hé! Kell valami? - kérdezi Cal.

-Egyedül hagynátok? - nézzek rajtuk körbe mire megértően bólintanak és elhagyják a szobám.

Felpattanok és kulcsra zárom, majd visszahuppanok az ágyamra. Mit tettem ami miatt ezt érdemlem? Mi miatt ment Ő ahhoz az útszéli ringyóhoz? Ez az amire egy darabig tuti nem fogok rájönni. Sosem voltam még ennyire átbaszva! Úgy érzem mintha ezer szilánkra tört volna az a kicsike szar ami bennem van.Ami lükteti a szívem. Sóhajtva kelek fel és kimegyek a fürdőbe. A szemem már most kisírt, és duzzadt. A hajam kócos és izzadt. A bőröm pedig sápadt. A fájdalom ami most már a szívemben csak súlyosodik jobban mondva a fejemből átköltözött lentebbre. Leveszem az atlétám amin még mindig az Ő arca van, és a szennyesbe dobom. A nadrágom és a csizmát is leveszem majd jönnek a fehérneműk. Beállok a zuhany alá és magamra engedem a jól eső meleg vizet. Az agyam pörögni kezd és az egész eddigi történéseket lepörgettem a fejembe. Most nem mehetek tönkre. A szívem mélyére kell zárni ezt a fájdalmat, hogy később törjön felszínre..vagy soha. Nem akarok több könnyet szabadon engedni. Nem akarom, hogy sajnáljanak. Nem akarom, meg adni annak a kurvának az örömet, hogy összetörve lásson. És Ő..Kihasznált. Átvert. Most már egy fal sincs köztünk, semmi nincs köztünk. Miért is estem bele? Miért is néztem akkor a szemébe?

~VISSZAEMLÉKEZÉS~

- Előbb a szemembe nézett! - nézz fel rám a húgom. Szememet forgatva nevettek fel.

- Persze! Mindjárt idejön és felvisz a színpadra! - mondom elmosolyodva. 

- Tényleg? - kérdezi csillogó szemekkel.

- Nem tudom! Majd meglássuk! - mondom és újra a telefonom képernyőjére tapad a szemem. Unom a koncertet. Mióta lement a 5SOS, szétunom a fejem.Viszont tetszett egy szám tán a Kiss You, de nem vagyok benne biztos. Ekkor Becca elkezdi húzgálni a pólóm, mire leguggolok.

- Add ide a telefonod! - parancsol rám.

- Minek? - kérdezem döbbenten.

-Mert mindjárt idejön Harry és hátha elveszi! - vágja rá és kikapja a kezemből. Felnézzek a színpadra és pont Harry szemébe. Mintha megállna az idő és senki nem lenne rajtunk kívül. Teljesen elvesztem az idő érzékemet és csak őt figyelem. A szívem hevesebben kezd el verni és a tenyerem izzadni. Jézusom, ugye nem? Nem tetszhet ez a fél eszű idióta!

~VISSZAEMLÉKEZÉS VÉGE~

Oké muszáj el felejtenem! De az szinte kizárt, hisz szinte fél évet együtt voltunk! Sóhajtva zárom el a vizet és tekerek magam köré egy törölközőt. Kilépek a fülkéből és a tükör elé vánszorgok. Ekkor a szobából a telefon kezd el csipogni, hogy SMS - em jött. Lassú mozdulatokkal közelítem meg az ágyam és emelem fel a telefont. Zayn - től van az SMS így kinyitom és elolvasom.

"Hallottam mi történt! Nem akarok belemenni a részletekbe, majd személyesen. Öltözz fel melegen 6 - ra nálad vagyok! xx. Zayn"

Remek! Az órára nézzek ami az 5 - re vált át. Még jobb! Ledobom az ágyra a telefonom majd a fehérneműs szekrényhez siettek és kikapok belőle egy összeillő melltartót és alsóneműt. A gardróbhoz sétálok és kiveszek belőle egy "F*CK" fekete atlétát. Kihalászom a "CRAZY MOFOS" pulóvert, amit Nialltől kaptam. Egy farit veszek még elő majd az ágyra dobom le őket. Előkaparok még egy fekete harisnyát és egy térdig érő zoknit. Lassan kezdek el öltözködni és próbálom magamba fojtani a feltörekvő sírást. Az ágyam mellett lévő fiókból kiveszem a 5SOS - os nyakláncomat és felveszem. Megnézzem magam az egész alakos tükörbe és tetszik amit látok. (itt) Ekkor a csengő tölti be az egész házat. Sóhajtva rohanok le, és nyitok ajtót. Egy didergő Zayn áll előttem, aki amint meglát magához szorít.
- Hogy vagy? - kérdezi halkan.
- Jól leszek! - mondom szipogva.
- Az biztos! Még mindig nem tudom elhinni, hogy lefeküdt azzal a kurvával. - távolodik el.
- Én sem, sőt meg sem tudom nézni mert a falhoz vágtam a laptopot. - mondom sóhajtva.
- Komolyan? - kérdezi kuncogva.
- Düh roham! - rántok vállat. - Mindjárt mehetünk csak felveszem a csizmát meg a kabátot. - mondom és cselekszem is. Miután bezárom az ajtót megállok Zayn mellett.
- Akkor hova megyünk? - kérdezem meg.
- Kiengedjük a benned lakozó fájdalmat! Szóval csak gyere! - indul meg.
- Te emlékszel valamire a tegnap estéből? - kérdezem meg.

- Nem sokra. Te? - kérdezi rám nézve.
- Az egész kiesett. És ami rosszabb voltak képek, amit meg sem tudok nézni mivel mind a gépen volt! - mondom sóhajtva.
- Hé! Na búslakodj az miatt a seggfej miatt! - mondja átkarolva.
- Tudod, hogy a legjobb haverodról beszélsz? - kérdezem kuncogva.
- Persze! - mondja nevetve. Ekkor befordulunk egy telepre ami tele van régi kocsikkal. Zaynnel tovább megyünk, majd megállunk a bejáratnál ahonnan egy 30 körüli pasi sétál ki mosolyogva.
- Zayn Malik és Summer Brooks? - kérdezi meg.
- Talált Billy. Akkor van egy kocsi számunkra? - kérdezi Zayn kezet fogva.
- Zayn számodra mindig van kocsi! - mondja mosolyogva.- Te pedig a kocsi helyére képzeld azt a faszkalapot! - mondja rám kacsintva. Zaynnel beljebb sétálunk egy piros tragacshoz, majd Billy a kezünkben két kalapácsot.
- Jó szórakozást! - int majd visszamegy oda ahonnan előjött.
- És most? - kérdezem meg.
- Most? Képzeld oda a faszkalap haveromat és üsd a kocsit! - mondja és betöri a kocsi szél védőjét. Vállat rántva ütök én is a motorháztatőre ami behorpad.
- Ügyes! Na jobb egy picivel?  - kérdezi vigyorogva.
- Várj még egy picit! - mondom izgatottan és még egyet ütök. Majd vigyorogva nézzek Zayn - re. - Sokkal jobb!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

- Ripityára törtétek a kocsit! - halljuk meg a hátunk mögül Billy hangját.
- De most nézz rá! - mondja Zayn rám mutatva. Érzem, hogy vigyorgok és azt is, hogy nem érzem azt, hogy rám törne a sírás. És azt Zaynnek köszönhettem.
- Látom megjött az élet kedved! Egy képet? - kérdezi előkapva telefonját. Zaynnel beállunk kalapáccsal a kezünkben és kinyújtjuk a nyelvünket.
- Melyikőtöknek kell? - kérdezi mire mindketten felemeljük a kezünket. Miután átküldte be is állítottam háttérképnek.
- A kedvenc képem! - mondom felnézve.
- Nekem is veled! - mondja rám nézve.
- Haza vigyelek titeket? Lassan éjfél és a hó is elkezdett esni! - mondja Billy. Felnézzek az égre ahol tényleg a hópelyhek szállingóznak a földre.
- Igen Billy! És köszönjünk! - mondja Zayn.
- Én is köszönöm mind kettőtöknek! - mond rájuk nézve.
- Ölelés! - kurjantja el magát Billy, mire nevetve ölelem meg Zaynnel együtt. Ezután a kocsijához mentünk amiben hátulra huppantam be. Majd miután hazavittek rögtön besiettem a lakásba. Felrohantam El szobájába, de ő nem volt itt és hiába kiabáltam neki nem válaszolt. Kikerestem a nevét és felhívtam, pár csöngés után fel is vette.
- Igen? - szól bele fáradtan.
- Hol vagy? - kérdezem a lépcsőn lemenve.
- Louis - nál. Most aludt be eddig neki akart menni...- mondja elharapva a mondta végét.
- Hé! Segített Zayn, szóval minden oké! És mit szólnál ha jővőhét szombaton tartanánk egy csajos napot? - kérdezem meg.
- Benne vagyok, de most leletezlek! Viszont holnap mindent elmondasz! - ásít egy nagyot.
- Elmondok mindet! Jó éjt, El! - mondom elköszönve.
- Neked is! - mondja majd kinyomom. Leveszem a kabátom és a csizmám, majd a hűtőből kiveszek egy energia italt és felcammogok a lépcsőn. Ahogy beérek a szobámba a laptopot keressem ami még mindig ugyan ott pihen. Felveszem és lehuppanok vele az ágyra. Felemelem a fedőt, és benyomom a gépet. Izgatottan várom, hogy a fekete képernyő fehérre váltson át, ami meg is történik. Akkor nézzük meg milyen volt a 19. szülinapom!

50. A másnaposság

3 nap és Lou szülinapja + karácsony!! Nem tudom mit fogtok szólni ehhez a részhez, de remélem azért tetszeni fog! Nagyon köszönöm a 4711 oldalmegjelenítést, de tényleg! Na jó, nem csacsogok tovább jó olvasást! ♥♥

Summer Brooks"

- Akkor mehetünk? - kérdezi Harry játékosan az egyik karját nyújtva. Mosolyogva karolok bele, és egyet bólintva indulunk meg a a kocsi felé. Próbálom, elrejteni a gyanakvásom és a szülinapomat boldoggá tenni, de tudom egész este ott lesz a szívem legmélyén az, hogy most is van köztünk Harryvel a falon és a szexen kívül. Behuppanok a kocsiba majd Harry egy kis kocogás után bepattan mellém és beindítja a kocsit.
- És csak otthon leszünk? - kérdezem izgatottan.
- Igen, de hidd el van egy s pár meglepetés! - mondja rám kacsintva.
- És mi az? Ú várjál...Kapok egy kutyust! - mondom mire a mosoly a szájáról lefagy.
- Szerettél volna egy kutyát? - kérdezi nagyot nyelve.
- Nem, vagyis majd igen de most még nem! - magyarázom meg. Akkor a kutya kilőve.
- Egy jegy egy One Directionos koncertre? - próbálkozok tovább.
- Nem fogom el mondani! - nevet fel.
- Akkor add meg Ash számát! - mondom sértődötten.
- Miért kell az Ő száma? - döbben le.
- Mert szinte mindenkié meg van, csak az övék nem! - mondom szomorúan. Megvolt a számuk, de oda veszett ugyanis a drágalátos Harrynek köszönhetően beleejtettem a kád vízbe így annak oda lett és vehettem újat.
- Miért nem másoltad ki a telefonomból? - kérdezi zavartan.
- Nem tudom. A többiekét is elkértem. Nem szerettek más telefonjába turkálni! - mondom elmosolyodva saját tulajdonságomon. Harry kuncogva előkaparja a telefont és a kezembe nyomja.
- Most viszont muszáj leszel! - vigyorodik el, miközben az ölembe csúsztatja a telefont.
- Ne már, Hazza! De én nem...- kezdek bele.
- Felakarod hívni Ashtont? - kérdezi felvont szemöldökkel. Sóhajtva veszem kezembe a telefont, és kezdek el benne keresgélni. Hamar meg van Ashtont száma, de átírom még Luke, Cal és Mikey számát is, majd kilépek. Egy pici vacillálás után megnyitom a galériát és a képeket kezdem el nézni. Az ajkaim kettényílnak mikor megláttok egy alvó képet magamról, majd még egyet és még egyet.
- Harry...Ez most komoly? - nézzek rá.
- Mi?
- Miért van egy csomó kép rólam, mikor alszom?
- Nem arról volt szó, hogy nem szeretsz turkálni a telefonokban? - vigyorodik el.
- De..és pont ezért nem. Ha a kezembe kerül mindent megnézzek...szinte. Szóval?
- Egyszer nem tudtam aludni, és te meg olyan aranyosan aludtál muszáj volt lefényképezlek!
- Ez aranyos? - szinte a képébe nyomom a telefont. Hogy lehet egy kép aranyos amin nyitva a szám, és szinte kint van a nyelvem?
- Igen! - kuncog fel. - Na pattanj ki, meséld el a többieknek mi volt az orvosnál! - mondja leállítva a motort és kikapja a kezemből a telefont.
- És te? - kérdezem meg.
- Megyek utánad! - mondja egy biztató mosoly kíséretében. Vállat rántva szállok ki a kocsiból, majd rontok be a lakásba. Egyszerre kiáltanak fel a bent lévők, hogy "Boldog Szülinapot!" mégis négy hang üti meg először a fülem.
- Ash, Luke, Mikey és Cal? Most komolyan itt vagytok vagy csak álmodom? - kérdezem döbbenten.
- Meglepetés! - mondja Luke. - Niall hívott meg ha nem baj!
- Hol van a szöszi? - kérdezem mire egy emberként mutatnak az éppen evő ír felé aki ijedten nézz rám. Sikítva ugrok rá, szerencsére így felessünk amitől megfájdul a kezem, de nem tud érdekelni.
- Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm! - puszilgatom össze az arcát szegénynek.
- És mi nem kapunk? - hallom meg Jade hangját a hátam mögül.
- Oké! Van van még valaki aki jön és agyon puszilgattok? - kérdezem felpattanva.
- Én! - mondja Harry az egyik tenyerét feltéve. Rátapad a tekintettem és végigmérem, ami furcsa mert szinte 2 óráig voltunk kettesben. Lazán dől az ajtófélfára és egy fél szexi mosolyt eleresztve nézz zöld szemeivel a szemembe. A lábai keresztben és szűk farmerben még jobbak. Végig nyalom alsó ajkaim amitől a többiek felnevetnek, így azonnal visszajövök a valóságba és azt veszem észre a fejem egész szépen pírba borult.
- Téged hagylak utoljára! - nyújtom ki a nyelvem, majd Ash - hez megyek egy ölelésért.
- Boldog szülinapot! - az illata szinte kábulatba ámít és a szívem egy picit gyorsabban kezd el dübörögni amit Ő is észrevesz és felkuncog.
- Na röhögj! Szinte 2 éven keresztül őrülten rajongtam érted, ami csak egy picit csillapodott! - mondom elengedve, majd Luke - hoz sétálok. Mindenkit megöleltem, majd az ígéretemet betartva Harryhez mentem aki már bejött az ajtóból. A karomat a nyaka köré csavarom, Ő pedig a derekamra teszi kicsinek egyáltalán nem mondható kezeit.
- Szóval..Benedvesültél? - kérdezi vigyorogva.
- Egyáltalán nem, csak tetszett a látvány. - mondom incselkedve és beleharapok alsó ajkamba.
- Direkt csinálod? - fújja ki a levegőt.
- Mit? - kérdezem elengedve ajkam, majd meg nyalom.
- Direkt csinálod! Tudod...Ma este leitattunk! - kezd bele vigyorogva.
- Hajrá! - mondom mosolyogva.
- Oké! Fiúk! Lányok! Felesz vagy mersz! És ivós! - kurjantja el magát Harry mire mindenki a nappaliba szalad és leül egy körbe. Mi is csatlakozunk, majd Niall megpörgeti az üveget ami Louison áll meg.
- Boo Bear! Felesz vagy mersz? - kérdezi vigyorogva.
- Merek! Nem vagyok papír! - húzza ki magát.
- Teperd le Elt itt előttünk most 2 percig! - mondja meg az adatok. Lou megnyalja alsó ajkait majd megteszi a feladatot. Harry pillantok aki fürkészve nézi a reakcióm.
- Nyugi! Ez még semmi! Lesznek ennél durvábbak is! - hajol közelebb a fülemhez, majd mielőtt véglegesen eltávolodna puszit nyom a számra.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Retkesül fáj a fejem! Egyáltalán hol vagyok? Kinyitom a szeme, de rögtön be is zárom a zavaró fény miatt, majd lassacskán sikerül kinyitnom. Először magamra nézzek és azt veszem észre, egy rövid shortban, egy fehér atlétában amin Harry van és egy bundás csizmán kívül, meg a fehérneműk kívül nincs rajtam semmi. Ja és hogy a kádban vagyok. Hogy hol? Döbbenten nézzek körbe, majd felállok és kivánszorgok.Mi történt az éjjel? És miért van sötétség amint vissza gondolnék? A földszinten vagyok ami jó mert így legalább közelebb van a gyógyszeres doboz. A karomra pillantok ami csúnyán bedagadt, de tele van firkálva hülyébbnél hülyébb rajzokkal. A fejembe ismét belenyilall a fájdalom és a karom is csatlakozik, ezért kisiettek a konyhába és egy pohár vizet öntök magamnak, a gyógyszert előveszem, majd miután lenyelem a hűtő felé kezdek el támolyogni. 5 cetli pihen rajta, mindegyik más színen. Először a zöldet veszem le és kezdem el olvasni. 

" Te csaj!A bulid valami fergeteges volt! Nem nagyon emlékszem, de remélem a képeket elküldöd majd. Puszii  xx. Leigh"

Elmosolyodom, de öntudatlan állapotban vagyok még mindig. Mit csináltam én az éjjel? Újabb cetlit szakítok le.

"Boldog Szülinapot még egyszer!! És bocsi, hogy nem maradtam de lépnem kellett, tudod a pasik.. Nem az a lényeg!! Nem hiszem, hogy sokra fogsz emlékezni, így ajánlom, hogy nézz meg a laptopodat tegnap este minden képet ráraktunk. Én meg még ma reggel raktam hozzá. Szóval jó szórakozást hozzá! xx. Jade"

A másik hármat csak a szememmel futottam át, Jesy, Pezz és Zayn írt még, meg hogy fergeteges volt az éjjel. Akkor a többiek itt vannak valahol a lakásban. Remek! A gyógyszer hatni kezd, mert a fájdalom enyhült. Felsiettek a lépcsőn és a szobám felé veszem az irányt. Benyitok és ami ledöbbent senki nincs itt. Olyan ahogy tegnap itt hagytuk Harryvel, vagyis nem a laptopom az ágyon és mellette pihen a telefonom. Odasiettek és a szemem a fekete képernyőkön kezd el járni. Mind a 4 azt írták minden rajta van mind két kütyün, de kíváncsi vagyok én rá? Ez teljesen olyan mint a Másnaposok. Sóhajtok egyet majd megmozgatom az egér helyét a laptopon hátha be van kapcsolva. Be van! És rögtön az  e-maileket adja be. Az elsőn akad meg a szemem, amit Ashely Green (!!!!) küldött. Honnan tudja az e-mail címem? Nagy kétségek között nyitom meg ami csak egy videó felvétel van és felette egy szöveg.

" Ezzel a videóval szeretnék nagyon sok boldog szülinapot kívánni és Valentin - napot! Puszi: Ash!"

Rákattintok a videóra, ami el is indul. Ashley szőke haját látom és, hogy valakivel igen elmélyülten csókolózik. Kikapcsolnám, de ekkor fordítanak a szemszögön. A srác áll a kamerával szembe, de az csak tovább csókolja Ash nyakát. Az ajkaim ketté válnak és a szemem négyszeresére kerekednek. Ez nem lehet. Ez nem történhetett meg.. Bele tekerek a felvételbe ami az egészet felvette. Nem néztem végig, mert a szememet belepte a könny fátyol. Majd hirtelen a düh vett rajtam hatalmat és feltérdelve a falhoz vágtam a laptopot. Majd visszahuppanva az ágyra felhúztam térdeimet és fejemet tenyerem közé temetve zokogtam fel hangosan. 

- Hé! Minden oké? - hallom meg Louis aggódó hangját.

- H-H-H-Harr...- mondom akadozva.

- Mi van Harryvel? - válik idegessé a hangja.

- A-A-Ashle...- folytatom tovább bőgve.

- Mi van Ashley és Harryvel? - kérdezi kiabálva. Erőt veszek magamon és felemelem a fejem és mélyen nézzek Lou aggódó szemébe,

- Basztak!

49. Szülinapi baleset

Summer Brooks"

Alig pár hónapja, hogy a suli elkezdődött, és El hozzám költözött. Eleinte még feszült volt egy picit a hangulat, mindig főzött, de mikor leültünk és megbeszéltük minden oké volt. Viszont El jött, mellé Louis is, így szinte négyen éldegéltünk. Na jó ez elég szarul hangzik fejben, de oké. Majd elérkezett Zayn, Harry szülinapja amit nagyon nagy bulival ünnepeltünk meg péntek esténkét, majd Vasárnap az újabb tanulás. A suli is bekeményített így nekünk is fel kellett jönnünk. Harryvel az általános kikapcsolódásként vagy randizni mentünk, vagy itthon maradtunk és élveztük egymás társaságát kettesben. A mai nap viszont nagyon, de nagyon különleges számomra, meg úgy általában mindenkinek. Február 14. Elérkezett a 19. szülinapom, a Valentin - nap, és a szalag avató. És ami a legjobb ma péntek van!! Oké, lehet túl tengett bennem az adrenalin, de Zayn tehet róla! Tele itatott energia itallal! Perrie is itt van aki, hogy mondjam elég jól beindultak. A Little Mixxel. Kezdjük egy rövid beszámolóval. Simon úgy gondolta a négy lányról (Jade, Jesy, Leigh - Anne és Pezz) hogy ha összeraknák őket, mint a One Directiont, vihetnék valamire. Vitték is! Megnyerték az x- faktort és azóta is pörögnek, de szerencsére Pezz eltudott jönni ide, a szalag avatóra, majd este csapunk nagy bulit, de akkor már Jadék is ott lesznek. Nagyon jóba lettünk velük, bár elég keveset beszélgetünk, ahogy Pezzel is.
- Hé itt vagy? - kérdezi elhúzva a kezét El.
- Persze! Kész vagyok már? - kérdezem kíváncsian.
- Nézz meg magad! - mondja kuncogva, majd arrébb megy. Felpattanok és az egész alakos tükör elé állok. A látvány hihetetlen. Mivel az osztályunk a piros és fekete színeket választotta így a ruhánk, a lányokkal, is hasonló. A magassarkú cipőn egy masni helyezkedik el, a ruha pedig a vállánál fekete a többi piros.Imádom!
- El! Ez meseszép! És te is az vagy! - ölelem meg, mire visszaölel.
- Ugyan! Az a lényeg, hogy Harryt lenyűgözd, nem? - enged el.
- De te is Lou - t! Viszont hol van már Pezz? - kérdezem meg.
- Azt mondta, hogy a színpadon találkozunk szóval gőzöm sincs! - huppan le.
- Lányok! Gyertek! - mondja Lisa, az egyik osztály társunk. Bólintva hagyjuk el a kisebb szobát is igyekeztünk Lisa után. A három magassarkú a néma csöndben csak úgy kopog, még el nem érünk a színpad mellé. Felsiettünk a lépcsőn, és beállunk mivel mi vagyunk az elsők.
- Ezennel a 2013 / 2014 - es évben a szalag avatót megnyitom. A színpadon pedig a 12/a tánc bemutatóját láthatják! - mondja az igazgató nő, majd egy mosolyt küld a közönségnek és bejön a függöny mögül. - Sok sikert! - nézz végig rajtunk, majd elillan. A függöny széthúzódik és a vakító fénye kezd csillogni az arcunkon. Felszólal a zene és mi ütemre indulunk meg. Beállok Harry elé, aki csillogó szemekkel mér végig, majd a szeme a szememen akad meg.
- Gyönyörű vagy! - én is végig futtatom rajta a tekintettem és elismerően bólintok.
- Te meg szexi! - nyalom meg az alsó ajkam, mire felköhög egy halkat, de hamar abba hagyja.
- Azt még egyszer ne csináld, mert itt a színpadon mindenki előtt foglak megerőszakolni! - mondja majd a kezét a lapockámra helyezi és a kezemet a kezébe süllyeszti.  A zene megáll, majd elkezdődik amire betanultuk a táncot. Hamar letudjuk és le sem akar kopni rólunk a vigyorgás, és ami a legjobb, hogy ez őszinte.. Őszinte mosolygás. Hamar letudtuk a táncot majd jöttek a b - sek. Miután mind a két osztály táncolt, feltűzték ránk a szalagot és mehetünk. Itt voltak a családok kivéve az enyém, ami egy kicsit rossz volt, de Harry személyesen bemutatott Anne - nak és Gemmának akik élőben is nagyon kedvesek. Majd Gemmát elcsalva átmentünk hozzánk ahol átöltöztünk kényelmesebb ruhába. Majd mentem volna ki, de az ajtó kívülről zárva volt.
- Ne már! Engedjetek ki!! - kezdem el az ajtót püfölni, de mivel nem érkezik válasz megelégelem és egy félre sikerült karate mozdulattal próbálom az ajtót kinyitni, de nem sikerül csak a csuklóm reccsen de nagyon. Mivel mozgatni tudom így annyiban hagyom dolgot és bemegyek a fürdőszobába. Hideg vizet engedek rá, majd becsavarom fáslival. Jobbra fordulok mire sikerül a kezemet valakibe beütnöm és felszisszenek.
- Mit csináltál? - kérdezi Harry óvatosan megfogva a fáslis kezem, és aggódva nézz szemeimbe.
- Csak megpróbáltam kikaratézni magam a szobából..De nem sikerült! - biggyesztem le az ajkaim, és a fájós csuklómra téved a kezem.
- Elmegyünk az orvoshoz! - mondja de én heves fej rázásba török ki.
- Semmi szükségre rá! - mondom, de nem hagyja annyiban a dolgot.
- Gyere! - mondja majd megragadja a másikat és lefelé kezd húzni.
- Öhm...Takard el a szemed! - fordul hátra idegesen. Hülyén nézek rá, hogy mégis hogy?
- Akkor hagyd! - sóhajt fel csalódottan. Majd leérünk a többiekhez akik idegesen rohangálnak össze - vissza.
- Harry! Tereled el a figyelmét, nem azt mondtam hogy hozd le! - vesz észre minket Eleanor.
- Bocsi, de lehet eltört a keze szóval nem tudom mikor de jövünk rángat ki a kocsihoz úgy hogy még végig sem tudtam nézni. Ajj. Szomorúan huppanok be a kocsiba, majd némán indulunk el.
- Haragszol? - kérdezi feszülten.
- Nem! - mondom ingerülten, bár inkább magamra haragszom, mint Hazzára. Hisz Ő nem tehet semmiről. Én akartam kijutni a szobából és most lehet el lesz törve.
- Sajnálom, nem így akartam a szülinapodat megünnepelni! - mondja elhúzva a száját. Nem válaszolok, csak magam elé nézzek némán. Mióta visszajött csak bocsánatot kéreget mindenért szinte! És az frusztráló, akár mennyire is szerettem. Mintha valami megromlott volna köztünk. Mintha lenne köztünk egy fal ami miatt nem merünk közeledni egymáshoz. Mármint nem testileg hanem szellemileg. A kapcsolatunk új irányt váltott és inkább hasonlítunk egy süllyedő hajóhoz, mint egy hamarosan célnál kikötőhöz. Sóhajtva rázom meg a fejem, és verem ki a buta gondolatokat a fejemből.
- Szeretlek Harry, és nem rád haragszom! Én basztam el a szülinapomat szóval ez az én hibám! De remélem a parti remek lesz! - mondom egy biztató mosolyt felé küldve.

- Tényleg? - nézz rám reménykedve, majd elmosolyodik. - Hidd el a legjobb szülinapodat fogod a ma este átélni! - nevet fel majd leállítja a motort. Jobbra billentem a fejem és meglátom a kórház bejáratát. Sóhajtva csatolom ki magam, és szállok ki. Harry már mellettem is terem és együtt feltűnés nélkül sétálunk be a kórházba. A recepción elmondjuk a bajomat, és a nő azt mondja pár perc múlva jön egy orvos és megnézi. Leülünk a székekre és türelmesen várunk. Türelmesen és némán. Ahogy ígérte, megjelent az orvos aki miután felvette az adataimat a kezemet vizsgálgatta és megállapította, hogy majdnem törés így ebből csak zúzdás lett. Bekötötte egy erősebb anyaggal, majd azt mondta, hogy kenegessem egy krémmel aminek már nem emlékszem a nevére, meg hogy ne erőltessem meg. Nem tudtam rá figyelni. Harryt néztem végig. A szemét csak az orvoson tartotta így hiába néztem a szemébe nem vette észre. Sok fajta érzelmet láttam benne, de ami most szeget ütött a fejembe az a megbánás volt. Vajon mit bánhatott meg? És kivel? De várjunk csak.. ezt már elsején is láttam, sőt! De akkor nem nagyon érdekelt, de most. Mit nem mondott el? És mit csinálhatott? És mikor? Volt egy nap amikor nem beszéltünk egymással, sőt két nap! 29 - 30..Mi történhetett? És miért nem mondta el? És mi van, ha csak én képzelem be? És újabb és újabb kérdések keletkeztek a fejembe még az orvos szája járt. Majd egynél akadtam meg. Ez lehet az a fal ami köztünk van?

48. Mikor minden tökéletes

Sziasztok olvasóim! Új rész és csak köszönet az oldalmegjelenítésért.. Nekem az add erőt a folytatásban és az írásban, szóval tényleg köszönöm!! A kommentekért sem harapok, ám!! Na jó, nncs többi rizsa jó olvasást!! Bye!! :3 ♥♥♥♥

Summer Brooks"

- Harry! - szólok rá, mire tömött szájjal rám nézz. A tenyerem izzadni kezd, majd tekintettemet az övébe fúrom. - Nagyon sajnálom, hogy tegnap olyan trágár szavakat mondtam, de ha ideges vagyok ez kijön belőlem! És sajnálom a Niall - es dolgot is! - mondom és eddig bírva fejemet lehajtottam.
- Hé, Kincsem! - nyúl az állam alá és erőszakosan emeli fel.- Nem haragszom, és a Niall miatt se aggódj! A trágár szavakra meg azért szóltam rá, mert beindított! - mondja csibész mosollyal az arcán.
- Tényleg? - mondom felvidulva. Hatalmas teher szakad le a vállamról, már csak egy pici van rajta. Niallel is beszélnem kell!
- Tényleg viszont én is tartozom egy magyarázattal! - mondja és látom kiduzó ereit a nyakán, és lekapja a kezét az állam alól. Egy kicsit vacillál még, majd sóhajtva folytatja.- Cara ás én régen jártunk! Hidd... - kezdi de befogom a száját a számmal.
- Tudom, Haz! Találkoztam vele, és elmondta, hogy barátok maradtatok! Ezt akkor is elmondhattad volna! - mondom mosolyogva.
- Sajnálom! - nyögi ki. Zöld szemeibe szinte elveszek, és arra se figyelek amit rózsaszín ajkaival mond. Szemeiben szerelmet, megbánást és csillogást látok, ami megőrjít.
- Kibaszottul szeretlek! - mondom megszakítva monológját. - És soha többé nem akarok veled veszekedni! - simítok végig kissé borostás arcán.- És borotválkozz meg. - nagyot nyelve elmosolyodik.
- De csak a te kedvedért! - mondja egy puszit hagyva ajkaimon, majd felpattanva a fürdőszobába megy. Nem most gondoltam, de mindegy. Az órára pillantok ami lassan a háromnegyed 5 - öt veri. Nagyot sóhajtva szállok ki az ágyból, majd a szekrényhez megyek. Kiveszek egy melegítő alsót és egy felsőt, majd a fehérneműsből is majd besétálok a fürdőbe.
- Te mit szeretnél csinálni? - kérdezi felém fordulva
- Zuhanyozni, ha nem baj! Büdösnek érzem magam! - mondom és lecsúsztatom magamról a nadrágot így egy szál bugyi és egy bő pólóban állok előtte. Nagyot nyelve visszanézz a tükörbe és tovább borotválkozik, én pedig vállat rántva beállok a tusoló alá és ott veszem le a pólót és a bugyit is amit csak úgy kidobok, majd magamra engedem a vizet. Furcsa volt, hogy Hazza nem jött be ezért miután végeztem kikukkantottam és ott állt vigyorogva a törölközőmmel a kezében.
- Ide adnád? - kérdezem meg mire fej rázást kapok.
- Ki kell jönnöd érte! - nézz vággyal teli szemekkel rám. Kuncogva hagyom el a tusolót és lépek elé.
- Most már ideadod? - kérdezem felvont szemöldökkel.
- Majd én! - mondja és rám tekeri a törölközőt, majd megcsókol.
- Nem kéne a többieknek Boldog Újévet kívánni? - kérdezem miközben már a derekán vagyok.
- Ráér! - mondja és épp ledob az ágyra, mikor a csengő visszhangzik az egész házban.
- Hazza befognak jönni! Náluk van mind a két kulcs! - mondom mikor felém tápászkodott.
- De már teljesen beindultam! - gurult le mellém.
- Tudod Kicsim, de inkább öltözz fel! - simítok végig arcán, majd mindketten hihetetlen gyorsasággal kapunk fel egy alsóneműt és egy pólót.
- Olyan jól áll rajtad a pólóm! - csókolja meg a nyakam, amitől a szemeim rögtön lecsukódnak, de hamar észbe kapok.
- Menjünk! - mondom ki alig hallhatóan, majd kinyitom az ajtót, és szembe találjuk magunkat..mindenkivel.
- Újra együtt? - kérdezi Lou szemöldök húzogatással.
- Igen! - bólintok és mosolyogva puszit nyomok Hazza arcára.
- Remek! Akkor remélem eleget voltatok ott vagy bárhol is! Elraboljuk Summert egy estére ha nem baj! - mondja Perrie megfogva a csuklóm.
- De baj! Még nem kaptam meg rendesen! - mondja Hazza visszarántva.
- Velünk jön! - mondja Pezz.
- Velem marad! - rángat meg Harry is. Komolyan egy rongynak érzem magam.
- Elég! - szakítja meg El a húzza - vonát mire hálásan pillantok rá. - Mit szólnátok hozzá, ha 3. - ig csak a tied lenne Summer, de cserébe ma estére ide adod? - kérdezi El.
- Ez tetszik! Rendben! - mondja az állat simogatva.
- Addig beszélgessetek vagy mit tudom én, de most sipirc ki innen! - mondja Pezz kiterelve a fiúkat.
- Várjatok! - mondom mielőtt becsukná Pezz az ajtót. - Niall! - lépek ki a folyosóra, és szerencsémre Ő volt az utolsó aki elhagyta a szobát. Kíváncsian fordul vissza és túr bele szőkés tincsibe.
- Csak azt akartam, hogy sajnálom, hogy majdnem megcsókoltalak! - mondom közelebb lépkedve.
- Semmi baj! De akkor nem jelentett semmit? - kérdezi kíváncsian.
- Neked jelentett valamit?
- Nem! - nézz a szemembe tök őszintén.
- Rendben! Mert nekem sem! Csak tudni akartam! - mondom hátat fordítva neki majd visszamegyek a lányokhoz.
- Na? - kérdezi El vigyorogva.
- Köszönöm, hogy a répa mániás pasid és te beleszóltatok, és rám löktétek, mert kb. 10 percig voltuk szinglik! - mondom elgondolkozva, majd elmosolyodom.- De most már minden rendben!
- Na látod! Megmondtam, hogy szex hiányuk van! - mondja Pezz és a tenyerét nyújtja El, amibe a lány 5 fontot tesz.
- Remek! Akkor most szépen elmesélsz mindent! - mondja Pezz és felpattanva lerángat az ágyra.- Onnantól kezdve, hogy Hazza elment! - teszi még hozzá már sóhajtva rájuk nézzek.
- Hosszú délutánnak nézzünk elébe! - mondom, majd elkezdem a mesélést. A két lány érdek veszítő, kíváncsi szemekkel hallgatta végig a bonyolult sztori ami miatt majdnem szakítottunk Harryvel. Remélem,...Bízom benne, nem fogunk többet veszekedni, mert tuti nem bírnám ki. Vagy még több perverzióm születne.
- Csajok, kész vagytok már? - nyit be Harry kíváncsian.
- Még 5 perc, utána békén lesztek hagyva! - kacsint Pezz Harryre, aki sóhajtva hagyja el a szobát.
- Most jövünk mi! - mondja el izgatottan, Pezz kezét szorongatva. A két lány arcát fürkészem, ami átveszi az idegesség.
- Miről lenne szó?
- Mivel én már a Januárt magán diákként kezdem, és ez azzal jár, hogy nem leszek ott Ellel a hatalmas házba..- kezd bele Perrie.
- Arra a döntésre jutottunk, hogy eladjuk és elköltözöm onnan! - mondja El.
- Ez remek! Igaz? - kérdezem halványan elmosolyodva.
- Az csak nincs hova menni, és arra gondoltunk, hogy nem - e költözhetne ide? - kérdezi reménykedő szemekkel, mire teljesen ledöbbenek.
- Ígérem nem leszek annyit itt, hogy tudjátok Harryvel ápolni a kapcsolatotokat, csak nem akarok lakást bérelni így inkább majd beszállnék a rezsibe! - mondja El hadarva.
- Nyugi! - nevettek fel. - Benne vagyok! És maradhatsz is, hisz ha jól tudom lakótársak leszünk, nem? - kérdezem nevetve.
- Jajj, köszönöm! Életet mentettél! - ölel át szorosan a lány, majd könnyes szemeivel eltávolodik.
- 3. - ig kaptok szabadnapot! Addig nem zargattunk! Most viszont megyünk! Ja, és vegyél fel valami csipkéset! - mondja Pezz felpattanva, majd megragadva El kezét kirángatja a lányt a szobából aki csak vigyorogva int nekem. Huhh, akkor van 2 napunk Hazzal és utána jön El és áááá!!! Annyira jó végre nem magányosnak lenni és nem a tetőn üldögélni vagy a csoki fagyit magamba tömni. Társas ember vagyok és igen is kellenek körém a barátok, ellenségek és a szerelmem! Basszus! Ha már Hazzáról van szó, akkor meg is kéne lepni valamivel..Csipke..kék.. Ahogy gondoltam a fehérneműs szekrényhez rohantam és kirántottam belőle a szettet, majd besiettem a fürdőbe ahol gyorsan átvettem.
- Summer? - kérdezi bekopogva majd benyitna, de szerencsére bezártam. Magamra kapom a köntösöm, majd mosolyogva nyitom ki az ajtót.
- Elmentek szóval visszatérhetnék oda, ahol megszakítottuk! - mondja majd a kezeit a nyakamhoz vezeti, majd feljebb csúsztatva közelebb húz magához forró csókot nyomva ajkaimra. Egy keveset hátrálunk, de ujjaimmal hamar megtalálom a kapcsolót így már csak a szobát világítja be fény. Harry alsó ajkamba harap, amitől a kezem a hajához veszi az irányt és beletúrva húzom meg kósza fürjeit. Amikor az ágyhoz érünk, Harry dől, de én hamarabb lefejtem magamról kezeit, mire döbbenten könyöklik fel.
- Öhm..egy kis meglepi! - hajtom le a fejem és kibontom a csomót, amit a derekamra kötöttem, majd lassan engedem le magamon a köntösöm. A néma csöndben sikerül meghallanom hatalmas nyelését, így erőt véve, emelem fel a fejem és nézzek a szemeibe.

- Édes Istenem! - nyög fel egyet, mire kuncogva vettem rá magam és csókolom meg. Visszacsókol miközben belemarkol a hátsófelembe.
- Őrült vagy, és én őrülten beléd szerettem! - mondja két csók között.
- Egy cipőben járunk! - nevettek fel, majd lerángatom róla a pólót így remek kilátás nyílik kockás hasára.- Ezektől még mindig olvadok! - simítok végig ujjaimmal immár fedetlen mellkasán, mire még egyet felnyög. Feljebb másszunk, majd leoltva a lámpát ismét egymással törődünk. A csókok, az érintések és mikor végig húzza ujjait az ajkaimon....Hányszor kívántam, hogy érezhessem Őt ismét..És sikerült!

47. Különös szilveszter és reggele

Mindenkinek szomorú péntek estét, már akik mennek holnap suliba!! Viditás képpen hoztam új részt!! Nagyon szépen köszönöm a 4100 (!!) oldalmagjelenítést!! Komolyan...Hihetetlen!! Na nincs több rizsa! Jó olvasás! ;) ♥♥ 

Summer Brooks"

- Mi van? - morgok a telefonba. 9 óra van, és az év utolsó napja. Nincs kedvem úgy semmihez..azóta, és nem is akarok semmit csinálni. Csak itthon üldögélni és tévézni miközben csoki fagyival tömöm magam.
- Hol a csudába vagy? Azt vágom, hogy Hazza beteg és hazazavart, de ma van ÚJÉV!! Miért nem vagy vele? - kérdezi El felpörögve.
- Lehet, hogy én is beteg vagyok! - mondom szipogva.
- Akkor úgy még jobb lenne! Szóval? - kérdezi idegesen.
- Harry és én szünetelünk! - nyögöm ki az igazságot, bár nem hazudtam a betegséggel sem. Megfáztam.
- Hogy mi? Nem! - mondja ellenmondást nem tűrő hangon.
- De, El! Szóval most letenném, mert beraktam a Barátság extrákkal - t! - mondom, de hiába már csak a pittyegést hallom. Remek! Magam mellé dobtam a telefont, és felálltam összedugtam a tv - t a laptopommal, és a kezembe véve a táblás csokikat lehuppanok a kanapéra. Észre se veszem, de már a második filmet rakom be és lassan közeledek a 11 - hez. Ismét egyedül..Hm..A túl jó nő a csajom c. film a feléhez érkezik el mikor valaki erőszakosan hajol rá a csengőre. Leállítom a filmet, és sóhajtva indulok meg az ajtóhoz amit kinyitok. Előttem El áll ördögi mosollyal, majd kíváncsian hátratett kezekkel nézz rám.
- Szia!! Boldog Új Évet!! Lenne hozzád egy kérdésem! - mondja beljebb jőve és gyors ölelésben részesítve.
- Neked is, és mond csak! - mosolyodom el halványan.
- Csak két kulcs van a lakáshoz, igaz? - kérdezi körülnézve, majd megakad a szeme az ajtóban lévő kulcs csomómon.
- Igen! De miért? - kérdezem zavartan. Egy cseles mozdulattal eltereli a figyelmem, még kitépi a zárból a kulcsokat, majd egy "Most!" kiáltással arra leszek figyelmes, hogy egy teher esik rám. Így elveszítve egyensúlyom hátra dőlünk én is, meg az illető is.
- Még egyszer boldog újévet! Pezsgőt nem vettünk, de ha kell csak csörögjetek! - hallom meg Louis örömteli hangát, majd ajtó csapódás és zár fordítás.
- Ezt nem hiszem el! - tápászkodik felém idegesen a fürtös és mélyen nézz a szemembe. - Ezt te akartad, igaz?
- Persze! Csak erre vágytam, hogy pont ilyen helyzetben töltsem veled a szilvesztert! Miért ne Hazza? Végül is! - mondom felkapva a vizet, majd kicsusszanok alóla, és hihetetlen gyorsasággal felpattanok és visszaülök a helyemre, és ismét a csokit kezdem el magamba tömni, és a filmet nézem, de sokkal idegesebben.
- Louis ez egyáltalán nem jó tréfa! Én nem akarok vele lenni! - mondja dübörög tetve az ajtón.
- Megbocsáss, de itt vagyok! - mondom felé fordulva. Idegesen fordul az ajtóból felém és a szemeivel szikrákat szórva nézz rám.
- Megbocsáss, de ha már egy ribanc vagy, akkor nem tudok rád más mondani! - mondja éllel a hangjába. Az ajkaim ketté nyílnak egymástól, és újra elönt a méreg. Eldobom a csokit és felpattanok még nem egyenesen elé nem cammogok.
- Ismételd meg! - csikorgatom a fogaimat.
- Ribanc! - köpi ki a szavakat. A kezem kétszer lendül. Egyszer a jobb arcára, másodjára a balra.
- Nem csaltalak meg, szóval semmi jogod így hívni! És a szemedbe nézve mondom ki...SZAKÍTOK! - üvöltöm arcába megtelt szemekkel, majd ott hagyva felrohanok a szobámba és rögtön az ágyamon kötök ki. Nem nevezhet ribancnak még akkor sem ha megcsókoltam volna Niallt! Nem feküdtem le vele, és senki mással sem! És fáj..Fáj, hogy ahhoz képes milyen jól megvoltunk egy kis semmiségen összekaptunk. Azt hittem egykor a kapcsolatunk sokkal erősebb, de tévedtem.
- Bejöhetek? - kopogtat az ajtón.
- Soha! - kiáltom a párnámat továbbra is szorongatva. Felcseszett, és ami szar ilyenkor redkesül jól tudok káromkodni.
- Én nem akartalak leribancozni! Csak túl pengett bennem a fájdalom, hogy te is Niall...- ejti ki nagyot nyelve. Most ez komolyan ennyire de ennyire buzi? Eldobom a párnám és majdnem kirántva az ajtót a helyéből a könny fátyol mögött nézzek Harry meggyötört arcára.
- NEM csókolóztam Niall Horannel!! Fogd már fel azzal a kibaszott kicsike agyaddal, hogy nem csaltalak meg....csak majdnem! - teszem hozzá összekarolva.
- De ott a majdnem! - mondja némán sóhajtva.
- Bassza meg! - csapok az ajtóra, amit komolyan kezdek sajnálni. - Szerinted mi a faszért kértem szünetet? Neked is jobb lesz végig gondolni, én.. én meg....egyedül éreztem magam! -  mondom visszavéve a hangomból.
- De akkor miért nem hívtad Niall -t? - kérdezi hülyén.
- Hogy lehetsz ennyire kibasszutul hülye? Nem érted, hogy azóta kerüljük egymást az írrel? - kérdezem mérgesen.
- Kérlek ne beszélj csúnyán! - mondja a földet pásztázva.
- Mégis mi a faszért ne, Haz? Otthon vagyok! Nincs itt Becca és a kibaszott szüleim sincsenek itt! Csak te és én! És te is szoktál káromkodni szóval nekem ennyi kijár! - mondom határozottan mégsem ordítok. - Köcsög fasz vagy, Harry Styles! - jelentem ki, mire kint a tűzijátékok durranása töri meg a kettőnk közti feszültséget, és a távolságot is. Harry ajkaimat falva tapadt rám, és én is ő rá. Nem sok kellett hozzá az ágyon kötöttünk ki. A ruhák a földön landoltak, egyesével majd Harry egy percre kimenve a fürdőszobába siett is vissza, majd mielőtt belém tolatott volna mélyen nézett a szemembe,
- Boldog Új Évet, Szerelmem! - mondta apró mosollyal és reményteli szemekkel.
- Boldog Új Évet, Kicsim! - pusziltam meg orr hegyét, mire felkuncogott, majd megcsókolva lassan belém helyezte a kis Hazzát. Lihegésünk betöltötte az egész szobát, majd mosolyogva hunytuk le egymás mellett a szemünket. Reggel, nem.. Délben kelni isteni érzés főleg egy csodás éjszaka után. Pislogással nyitom ki szemeimet, majd le is döbbenek mikor nem találok magam mellett senkit. Felülök és észreveszem egyedül és vagyok a szobában. Még sem történt volna meg? De a ruhák szanna szét hevernek és felismerem köztük Harryét is. Ekkor nyitódik az ajtó, és Harry tér be egy tálcával mosolyogva.
- Minden rendben? - teszi le az asztalra a tálcát és leül elém, megsimogatva arcomat.
- Azt hittem nem vagy itt! - mondtam halkan, rekedtesen.
- Sosem hagylak többé egyedül! - mondja a tekintettét a szemembe fúrva. - De miért hitted azt, hogy nem vagyok itt? - kérdezi homlokát az enyémnek döntve. Nem válaszolok csak elpirulok, pirulok, pirulok, de még mindig fürkészve nézz.
- Öhm..szóval az egyik este miután elaludtam...szóval veled álmodtam! - nyögöm ki nehezen.
- Tényleg is mit? - kérdezi kíváncsibban mégis hatalmas mosollyal.
- Hát, hogy...Ne már Hazza! Tiszta vörös a fejem, tényleg nem esik le? - kérdezem nyöszörögve.
- Nem..Mond csak mit álmodtál velem? - kérdezi csillogó szemekkel.
- Szexeltünk! A zuhanyzóban! Most boldog vagy? - kérdezem durcásan.
- Igen! És elmondjam miért? - kérdezi még mindig vigyorogva.
- Miért? - kérdezem halkan.
- Mert én is ehhez hasonlót álmodtam! - mondja tekintettét ismét a szemembe fúrva.

46. Sóvárgás

Szép jó napot, estét kinek mi! Nem húznám hosszan az időt szóval röviden: Köszönöm szépen mindenkinek a 3700 [WTF!!!] oldalmegjelenítést, de tényleg! A második pedig 2 hét múlva vége a sulinak!! Jupéé! Na jó, elég a dumálásból...Jó olvasást!! ;)

Summer Brooks"

Reggel erős fejfájással ébredtem, és csak úgy záporoztak a fejembe a tegnapi cselekedeteim. Ami mégis sokáig lepergett a fejembe a mondatom..

Szünetet akarok Szünetet akarok Szünetet akarok Szünetet akarok

Ha most merném felhívnám, hogy nem és sajnálom, de nem akarok magamból hülyét csinálni! Talán ez volt a legjobb döntés! Szükségem van és neki is egy kis szünetre... Miért ilyen szar még gondolni is rá? Nem tudom, hogy mi függ össze vele és Carával, de már lassacskán ott tartok nem is érdekel. Az órára pillantok ami reggel 4 mutat. Alig aludtam. Hm. Kimegyek a fürdőszobába és a tükörbe nézzek. Meg sem rémülök a fejemtől. A hajam kócosan áll össze - vissza, a szemeim kisírtak és felduzzadtak. Nem is csodálkozom. Megnyitom a csapot és megmosom az arcom, bár hiába nem segít. Ledobom magamról a felsőm és a nadrágom, majd beszállok a zuhany alá. Először a hideg vizet engedem magamra, ami által sikerült felébrednem, majd a langyos és a meleg. Szinte érzem, ahogy ereimbe újra csörgedezik a vér, így abba hagyom az áztatásomat és lemosakszom. Majd miután kész vagyok magamra tekerem a törölközőm. Kimegyek és előkaparok valami meleg ruhát, végül felveszem őket. Visszasétálok a fürdőbe és miután alaposan kifésülöm a hajam, fogat mosok. Egy falat se menne le a torkom jelen pillanatban és talán jobb ez így.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

- Úgy nézel ki, mint egy élő halott! - jelenti ki nemes egyszerűséggel Ben.

- Köszönöm! Ez megtisztelő! - hajolok meg előtte.

- De most komolyan? Mi történt? - állítja be a fényeket.

- Semmi...csak tegnap elgondolkoztam és Harrytől kértem szüntetett miután elmondtam neki, hogy majdnem csókolóztam Niallel. - rántok vállat.

- Neked nem szabadna gondolkozni! - mondja fejet rázva. - Ha barát tűnik fel rögtön elmarod magadtól! Te tuti nem vagy komplett! - mondja elnevetve.

- Ugyan! Te még bírsz! - mondom óvatosan megbökve.

- Bocsánat! Ide kell jönni? - kérdezi egy ismeretlen hang mire mindketten felé fordulunk. Az ajtón kukucskáló Cara mosolyogva nézz minket.

- Igen! -  válaszolja helyettem Ben. Beljebb jön én meg csak lesek, hogy milyen csinos és szebb mint a képeken. 

- Summer Brooks? - kérdezi felém nyújtva a kezét.

- Igen! De honnan ismersz? - fogok vele kezet.

- Tudod a hírek, majd Harry is mesélt rólad. - mondja mosolyogva.

- Honnan ismered Harryt? - kérdezem meg gyanakodva.

- Tudod mielőtt jobban berobbantak volna jártunk egy ideig! De hidd el csak barátok vagyunk! - mondja eleresztve egy apró nevetést.

- Nem aggódom, nem vagyok féltékeny típus! - rántok vállat. Tényleg nem vagyok az. A tegnapit 

viszont elbasztam.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

- Köszönöm a munkát mindenkinek! - mondja Cara meghajolva, majd felém közeledik.

- Régóta fotózol? - kérdezi a képeit nézve.

- Igen! Lassan 6 éve.Miért? - kérdezem meg.

- Mert ezek isteniek! Főleg ez! - mondja rám nézve egy sanda pillantást.

- Hé! Ez csak egy kamera, de amit te csinálsz előtte az sokkal jobb! - mondom megdicsérve. 

- Most egymást fogjuk dícsérgetni? Inkább egyezzünk meg te jó vagy, mert ilyeneket csak azok csinálnak. És én is jó vagyok, mert tudok pózolni! - mondja kiegyenesedve, majd felém fordul.

- Rendben! - mosolyodom el.

- Viszont nekem mennem kell! 9 - re van egy elég fontos megbeszélésem,és nem késhettem le! Itt a számom, bármikor ha egy barátra vágysz csak hívj fel! - nyomja a kezembe a névjegy kártyáját, majd két puszit nyom az arcomra, végül ott hagy az üres terembe. Döbbenten nézzem a kártyát, majd mosolyogva süllyesztem a zsebembe mélyére. A monitor felé lépkedem  és a képek kezdem tanulmányozni. Sose voltam ilyen jó modell, mint Ő. És örülök, hogy feladtam azt a szakmát. Sokkal jobban eltudom magam képzelni fotósnak. 

- Te még itt vagy? - kérdezi Ben a hátam mögött.

- Aha! Mindjárt összepakolok! - mondom felállva.

- De, hogy pakolsz te össze! Majd én! Neked nyomás haza! Holnap jön a pasid akivel kötelességed kibékülni!! Szóval kotródj innét! - mondja arrébb lökve.

- És ha azt mondom nem? - kérdezem csalin.

- Akkor ki vagy rúgva! - válaszolja halál komolyan, de az ajkain szélén egy sunyi mosoly tűnik fel.

- Kapd be, Cooperman! - mondom felnevetve.- Jó éjt! 

- Neked is! És jó voltál ma! - mondja mielőtt kilépnék.

- Tudom! - hagyom el önelégülten a szobát, majd mielőtt elhagynám az üzletet felveszem a kabátom, majd kilépek a hideg Decemberbe. A szél erősen fújja az ágakat, és az eső is útnak indult.Remek, és esernyő sincs nálam! Elkezdek rohanni bár a sötéttől nem nagyon láttok tisztán, de azért sikerül hazatalálnom. Amint beesek a szobámba kidőlök az ágyon és rögtön elragad az álom.

Ki a faszom az? Felülök az ágyon, és megvakarva csipás szemeim, leindulok a lépcsőn. A szél még mindig erősen fúj, és az eső is jobban esik. Viszont a vihart mégis a csengő töri meg amit, valaki szüntelen nyom továbbra is.
- Mi van? - nyitom ki idegesen, de idegességem azonnal eltűnik és a felém kerekedik hirtelen felém, amikor a villám megvilágítja Harry szétázott alakját. - Azonnal gyere be, Harold! Meg fogsz fázni! - mondom felébredve a kábulatból és egy kapással berángatom és bezárom az ajtót. Még mindig nem szól semmit, csak hunyorog. Gondolom zavarja a lámpa fénye.
- Még nem otthon kéne lenned, Holmes Chapelben? - kérdezem összekarolva, mire óvatosan nyalja meg kékes száját. Még mindig nem válaszol, ami teljesen megijeszt. Csak áll ott és nézz rám üveges tekintettel.
- Jó! Én ezt ne bírom! Gyere! Zuhanyozz le, majd aludj! - kezdem felhúzni a lépcsőn, és lekapcsolom a lámpát. Beérünk a szobámba, de én azonnal a fürdő felé lökdösöm.
- Vetkőzz! - mondom megállítva.
- Előtted? - kérdezi gúnyosan elmosolyodva. Sóhajtva veszem le a tusoló csövet, mikor észreveszem, színtelen kezeit és teljes gőzzel rányitom az enyhén forró víz sugarat. Tudom tök fölösleges, de legalább egy picit észbe tér.
- Most pedig... - mondom elzárva. - Vetkőzz!
- Miért nem csókoltad meg Niallt? - kérdezi a tekintettét a szemembe fúrva.
- Mert szeretlek! - mondom ki nemes egyszerűséggel, mire egy bólintással válaszol, majd végre vetkőzni kezd. Ajkamba harapok, mikor a pólóját rángatja le magáról, így megfordulok mielőtt észrevenné.
- És te nem vetkőzöl? - kérdezi meg kezeit hasamra téve.
- Mert veled ellentétben én nem áztam szét! - jegyzem meg cinikusan. - Kérlek Harry..nem akarom, hogy szét fagy! - kezdek el neki szinte könyörögni.
- Csak egy csókot! - vezeti feljebb kezeit. - Egy szenvedélyeset! - kéri rekedtesen.
- Nem, Hazza! Szünet van! - mondom akaratosan miközben én is vágyom, édes csókjaira, érintésére, szavaira amiket aktus közben suttog a fülembe.
- Kérlek! - mondja könyörögve. Lehunyom a szemem, és mély levegőket kapkodva próbálom magam lenyugtatni, de nem nagyon sikerül. Majd Harry rátesz egy lapáttal és a nyakamat kezdi el, apró csókokkal behinteni. Majd szívni kezdi, amitől egy nyögést hagynak el ajkaim. A hátam mögött felkuncog, ami még jobban beindít így megfordulok és letámadom. Szememet lehunyom, apró kezeimet először tarkójára vezettem és simogatni kezdem, de mikor egy erőset harap bele alsó ajkamba, ujjaim göndör hajába tévednek amit meghúznak. Ő is cselekszik, kezét a csípőmre teszi, a lábaim mintha csak erre vártak volna, rögtön a derekára csavarodnak. Beállunk a zuhany alá, amiből Harry elindítja a vízsugárt, ami ránk ömleszti jóleső, meleg cseppjeit. Harry a nyakamra tér át, majd leszakítja rólam a pizsi felsőm. Egy cseppet emelkedik el nyakamtól, de csak ennyire még megnyalja alsó ajkát és a mellemet kezdi el masszírozni csókjaival. Egyre több nyögés, sóhajtás szakad ki belőlem, amire Harry is felfigyel. Helyett cserélve, most én nyomódok a hideg csempének. Harry kihasználva apró meglepődésemet letépi rólam a bugyit, és újra ölébe vesz.
- Annyira szeretlek! - lihegi homlokát a vállamnak döltve.
- Én is! De ha nem tolod be magad, én fogok rád ülni! - nyögöm, mire felkuncog és rögtön belém helyezi magát. Pár mozgás után mindkettőnkből egyre hangosabb síkitások törnek fel, majd a hátam ívbe feszül és elélvezzek. Nem kell sokat várnom Harry is pár lökés múlva követ és mosolyogva emeli fel a fejét, miközben csókot nyom a vállamra. Egy darabig nézzük egymás szemét, majd megcsókol és újra kezdődik a menet, csókunkat meg nem szakítva.






- Harry! - ülök fel izzadtan az ágyon és magam mellé pillantok. Csak egy álom volt....

45. Szünet

Helló! Először is MINDENKINEK SOK CSOKIT ÉS PÉNZT kívánok Mikulás alkalmából, és ez alkalomból raktam ki az új részt is. Második nagyon szépen köszönöm a több, mint 3500 (!!) oldal megjelenítést, tényleg ez reggelre teljesen meglágyította a szívemet, szóval köszönöm nektek. A harmadik lehet utálni fogtok a résznek a végére, de nem baj. A kövi rész Kedd! Addig is kellemese hétvégét!! ♥♥ Bye!

Summer Brooks"

- Most ez komoly? Munkát ajánlasz? - kérdem döbbenten.
- Persze, hisz a pót apád vagyok.. Nem? - nevet fel.
- Nem tudok mit mondani...- mondom sokkoltan.
- Elvállalod, igaz? - kérdezi reményteli tekintettel.
- El! De nem rángathatsz bármikor ide! Szóval nem lesz olyan, mint mielőtt bejött a végzős év. Nem lépsz le csajokkal és semmi más!! Mert tényleg tanulnom kell! - mondom komolyan.
- Ugyan, változtam! A lényeg, hogy az eredményeid ne romoljanak és ha benne vagy amikor csak ráérsz ide jöhetsz és fotózhatsz bármit! - mondja izgatottan.
- Nyugi, Ben! És van mára valami fotózás munka társam? - kérdezem meg mosolyogva.
- Holnapra lenne itt valaki...- kezd bele.
- Bökd ki!
- Cara Delevingne! És 2 - re lenne itt! - mondja elhúzva a száját.
- Fotózhatok én?? Olyan régen volt már gép a kezembe! - mondom izgatottan.
- Persze, de először lőj egy pár fotót! - kacsint rám. Mosolyogva pattanok fel és indulok el a megszokott úton egyenesen az A próba terembe. Szélesebbre húzódik a mosolyom amikor a megszokott terembe minden ugyan úgy van, mint nyáron. A lámpák, a gépek... és ami a legjobban hiányzott a fényképező gépem, amibe bele van vésve a monogramom.
- Na? Minden a megszokott? - hallom meg a hátam mögül a vigyorgó, mély hangját.
- Komolyan mondom...gőzöm sincs, hogy nem jöttem ide, fél évig! Most pedig húzd a valagad a vászon elé, és pózolj bazdmeg! - mondom 180° fordulatot véve, vigyorogva.
- Na! Azért sokkal idősebb vagyok!!! Hol a tisztelet?  - ró le.
- Elszökött, mikor rátok nyitottam amikor azzal a csajjal voltál! - gúnyosan. Tiszta vörös lesz a feje, így némán beáll a vászon elé.
- De ha még egyszer zsarolni mersz vele, nem érdekel, hogy nő vagy lecsaplak! - morogja az orra alatt. Kuncogva kapcsolom fel a vakító lámpákat, majd a gépet is bekapcsolom és a két monitort. Ben végig követte tekintettével a mozdulat soromat, majd elégedetten bólintott mikor a kamera mögé álltam.
- Akkor holnap fotózhatok én? - kérdezem párat kattintva.
- De akkor 10 - re itt kell lenned! - mondja szigorúan!
- Kilenckor találkozunk! - mondom a monitorokra nézve.
- Rendben! - mosolyodik el sunyin.

♥☻♥☻♥☻♥☻♥☻♥☻♥☻♥☻♥☻♥☻♥☻♥☻♥

- És képzeld pénz kereső tini vagyok rendes munkával! - mesélem Harrynek izgatottan miközben a kakaómat kortyolgatom.

- És milyen a meló? Ugye, nem vállaltál be olyat amit nem szeretsz? - kérdezi aggódva.

- De hogy is! Mielőtt megismerkedtünk ,normálisan , előtte is ott dolgoztam, de csak segédként! Ma viszont elmentem a főnökömhöz, Benhez aki felajánlotta ezt a munkát, és én elfogadtam. Holnap pedig már meg is lesz az első munkám, vagyis az első modell! - mondom levegőért kapkodva.

- Nyugi! - nevet fel mély hangon, amitől a liba bőrös lesz a karom. - És ki lesz a modell? 

- Cara Delevingne! - mosolyodom el, de Harry nem mosolyog, sőt! - Mi a baj?

- Semmi, csak....- túr bele göndör fürtjeibe idegesen. Fürkészve nézzem a képernyőt, majd hirtelen kilép a skype és csak Harryvel az üzenet falat látom. Most komolyan letette? De miért? Talán ismerik egymást..vagy mi? Nagyot sóhajtva lépek ki a skypeból és hajtom le a laptop tetejét. Elnyúlok az ágyon, majd a sötét szobának fényt adva bekapcsolom a TV - t. Valami vígjáték féleség megy, de most nem tud igazán lekötni. Kikászálódom az ágyból és magamra rángatom a melegítő felsőm és pár nyújtózkodás után lehúzom a lépcsőt. Mielőtt felmennék az ujjaim közé veszem a telefonom amit elsüllyesztek a zsebembe és felmegyek a tetőre. A tériszony újra eluralkodik rajtam, így amint felérek le is ülök a lyuk mellé.

Összehúzom magamon a pulcsit, majd felhúzom a fejemre a kapucnit és úgy dőlök hátra. Lábaimat felhúzom, lassan jéggé fagyott kezeimet eldugom és mélyet szippantok a levegőből.A Hold fehéren ragyog és mivel egy felhő sincs az égen gyönyörűen látni a csillagokat. Csillagok...Mielőtt nem ismertem a  fiúkat, a lányokat minden más volt. Akkoriban a napom átlagos volt. Felkeltem, felöltöztem majd elmentem suliba volt aki megalázott, de nem érdekelt. Majd hazajöttem, megírtam az írásbeliket és mivel nem kellett tanulnom szóbelit átmentem Benhez és fotózkodtunk, poénkodtunk. Majd hazajöttem a lakásba és sírtam. Sírtam, mert kibaszottul magányos voltam. És most sem érzem magam jobban. Könyörgöm, mit csináltam, hogy ezt érdemeltem? Hogy ilyen magányosan kell élnem szinte mindig?  Kiskoromban, vagy mikor? Vagy csak ennyire kívülálló vagyok? Niallékkel töltöttem a karácsonyt!! Hiába volt fantasztikus, hiányzik a családom! A törődés, a szeretett, hogy mikor beteg vagyok igen is gyógyulgassanak! Mert kibaszottul nem jó egyedül! És most mi van? Harry kinyomott, a többiek boldogok, a szüleim boldogok, Ben boldog csak én vagyok szomorú. Az ön pusztítást a fejembe egy hang töri meg, még pedig elég hosszan. Kiveszem a zsebemből a telefont, és felveszem.
- Igen? - szólok bele és még én magam is meglepődöm elhalkult, rekedtes hangomon.
- Ugye, nem sírsz? - kérdezi nagyot sóhajtva.
- Hogyne sírnék bassza meg, mikor rám nyomod a skypot? - kérdezem kínosan felnevetve,
- Sajnálom, csak meglepődtem a neven! - mondja halkan.
- Miért? - térek vissza csendes hangra.
- Mi miért? - kérdezi zavartan.
- Miért lepődtél meg? Miért nyomtál ki? Miért vagy ilyen távol? - teszem fel a kérdéseket.
- Summer...Hol vagy most? - válik aggódóvá a hangja.
- A tetőn! - nézzek mosolyogva a csillagokra.- Kibaszottul nem vagyok hozzád való, mégis engem választottál! Mégis velem jöttél össze! Jéggé fagyok a londoni időben, de nem érdekel, mert az agyam tombol. Hülye vagyok az élethez. Semmit sem értek...Miért nem lehetek egyedül? Miért nem halhatok meg 72 macskával? - nevettek fel.
- Mi történt veled? - kérdezi meg halkan.
- Lehet kiakadsz, de ne bántsd érte Niallt! Majdnem csókolóztunk! És sajnálom, de őszinte kapcsolatot akarok! És ha már te nem válaszolsz a kérdéseimre akkor szerintem ez nem fog közöttünk működni! - mondom nagyot nyelve.
- Ezzel mit akarsz mondani, Summer? - emeli fel a hangját.
- Szünetet akarok!! - nyomom ki a telefont, és süllyesztem a zsebembe.

44. Állás?

Sziasztok!! Új rész mint minden pénteken!! Jó  olvasást és kellemes hétvégét!! :D :D Bye!!

Summer Brooks"

Ma korábban keltem, mint bármikor. Vagy is, nem is akartam igazából korán kelni egyszerűen nem tudtam aludni. Mióta Becca rosszat álmodott velem alszik, és már tökre megszoktam, de eljött a mai nap. December 28. Egy részt örülök, mert 3 nap és látom a többieket is, de vissza kellett vinnünk Beccát és Theot. Már mindkettőt épségben és szomorúan haza vittük és most itt ülünk ketten, csendben a magán gépen és arra várunk, hogy leszálljunk Londonba! Niall és én köztem történt egy "kis dolog" ami miatt mindketten kerülünk egymást.

☺☻1 nappal ezelőtt☺☻

- Valamit kéne sütni, nem? - kérdezi mosolyogva.
- De! Mézeskalács? - kérdezem meg, de rögtön fel is kavarodik a gyomrom ahogy rá gondolok.
- Tudod, hogy szeretlek! De ha még egyszer kimondod téged hánylak le! - mondja komolyan, én pedig felnevettek.
- Akkor legyen a kókuszgolyó! Egyszerű és nagyszerű! És mire felébrednek a kicsik készen is vagyunk! 
- Benne vagyok! - pattan fel. Besiettünk a konyhába és neki kezdünk. Rájöttünk, hogy én is Niall amikor neki állunk sütni, vagy főzni mindig koszosak leszünk a végére. Bár, szerencsénkre kijött a lila a hajunkból, mégis többet nem kockáztattunk. Niall arcába törlöm a csokis kezemet, amit persze nem hagyja annyiban és vissza is adja, még be is kókuszozod,
- Horan, ha nem hagyod abba én! - mondom mikor újabb adag csokit érzek meg a homlokomon. Oké! Ennyi volt! - jelentem ki és én is belemarkolok a csokiba és rá dobok egy darabot. A pólóján érkezik, majd a padlón köt ki. Mindketten a pólója középen barnán éktelenkedő foltot nézzünk, igaz én vigyorogva, Niall meg mérgesen.O - ooo.
- Ez volt a kedvenc pólóm! - mondja még mindig lehajtott fejjel. - Fuss! - nézz fel rám, idegesen de ott van a szája sarkában az a sunyi mosoly. Belemegyek és futni kezd, de hiába Niall elkap és rám esik.Fordítok a helyzetem és én kerülök felé.
- Na, Horan! Mit mondtál? - kérdezem gúnyos mosollyal.
- Ugyan! - nevet fel, majd lelök magáról Ő kerül fel, ismét.
- Kérlek, ne bánts! Bármit megteszek! - nézzek kék szemeibe.
- Bármit? - húzza fel az egyik szemöldökét. Nem szólok csak tovább bámulok kék szemeibe. Arra késztettetnek, hogy megcsókoljam. Ajkára pillantok amit épp akkor nyal meg, ami miatt nagy gombóc kerekedik tokomba. Hiába nyelek egyet, kettőt akkor sem akaródzik lemenni. Majd azt veszem észre,hogy azok az ajkak közelednek, de ekkor trappolásokat hallunk meg így Niall legurul rólam, majd felpattan és vissza megy a konyhába. Nagy sóhajokat hagynak el ajkaim, majd meghallom a hozzám szegezett kérdést is.
- Mit csinálsz? 

☺☻☺☻☺☻☺☻☺

Majdnem megcsókolt, én meg tuti visszacsókolom!! Gőzöm sincs miért, de egyszerűen azok a szemek. Elég!! Nekem ott van Hazza.... Hazza akit rég nem láttam. Ekkor szerencsémre bemondják, hogy kössük be magunkat, amit meg is csinálunk. Hamar meg van a leszállás és szerencsére sikerült megúszunk rajongók nélkül. Mikor már kiértünk a reptérről csak egy gyors Szia! -val váltunk el és elindultunk más felé. Miután hazaértem felhívtam Ben - t, hogy holnap találkozunk olyan 2 körül, majd gyorsan lezuhanyoztam és felvettem a pizsamám. Bekapcsoltam a gépem és beléptem Skypre ahol már várt Harry. Hatalmas vigyorral kattintottam az elfogadásra pár percen belül pedig megjelent Hazza mosolygós képe.
- Szia!-köszönök aprót elpirulva.
- Hello! Képzeld 30. - án utazom! - mondja izgatottan.
- Mi? Miért? - kérdezem döbbenten.
- Nem is örülsz? - biggyeszti le ajkát.
- Én vagyok a legboldogabb lány a világon jelen pillanatban, csak a szüleid, Gemma! - mondom elhúzva a számat.
- Ők zavarnak! - mondja sértődötten.
- Tényleg? - lepődöm meg.
- Gemmának elege van a nyavalygásomból, Anya meg megérti hogy hiányzol! - ránt vállat.
- Akkor már csak 2 nap! - sóhajtok fel mosolyogva.
- Igen! - húzza perverz mosolyra a száját.
- Harold... Muszáj mindig arra gondolnod? - kérdezem nevetve.
- Ugyan, Szivi! Tudom, hogy te is akarod! - nevet fel rekedtesen.
- És mit szólnál ahhoz, ha....- harapok bele az ajkamba direkt, és félve pillantok a kamerába.- Ha nem mennék ki eléd, te pedig egyből ide jönnél és... kicsit szórakoznánk? 
- Szeretsz kínozni igaz? - nyög fel.
- Imádom, ha kínozhatlak! De most komolyan mondtam az előbbit. Ugyan is amint beindul a 2. félév...- kezdek bele de félbe szakít.
- Tudom! Érettségi! Ne is emlegesd! - mondja sóhajtva.
- Befogtam! És mizu a lányokkal? - kérdezem visszafojtott vigyorral.
- Ne nevess! Tegnap elmentem velük vásárolni! Ma beültünk egy forró csokira! - mondja kinyújtott nyelvvel, majd felnevet. - És veletek mizu? Niall? Becca? Theo? 
- Beccát meg Theot hazarepítettük. Niall meg hazament! - hadarom el gyorsan.
- Rendben! - mondja bólintva. - Fürtös gyere kész a vacsi! - hallom meg Gemma hangját. - Summerrel beszélsz? Szia Summer! - ugrik a bátyjára.
- Szia Gems! - köszönök vigyorogva.
- 2 percet és megyek! - löki le óvatosan a nővérét magáról.
- Oké. És mizu Sunny? - kérdezi mosolyogva az idősebbik Styles.
- Semmi, Gems! Veled? - kérdezem mosolyogva.
- Nem sok! Képzeld ma a kávézóban láttam egy olyan helyes srácot! - újságolja izgatottan.
- Haj? Szem? Hogy hívják?
- Szökés, kék és nem tudom! A Fürtüske nem engedte. hogy oda menjek! - biggyeszti le ajkait.
- Harold! - rovóm le.
- Jösztök már? - hallom meg Anne hangját. - Szia Summer! 
- Hello Anne! - köszönök én is.
- Megyünk, megyünk! - pattan fel Gems de még vissza kukucskál.- Veled még beszélek!
- Jó csak menj már! - mondja Hazza idegesen. Gemma felmutatja középső ujját majd nagy ajtó csapódással hagyja el a szobát. - Kikészít! Néha! - mosolyodik el halványan.
- Hisz ilyennek a tesók! De menj! Nem tartalak fel! Puszi és szeretlek! - küldök neki egy puszit,
- Én is! Légy jó! Holnap beszélünk! - mondja majd int egyet. Mosolyogva nyomok a piros telefonra, majd lehajtom a laptopom a tetejét. Hogy tudtam MAJDNEM megcsalni ezt az imádni való zöld szemű dalos pacsirtát? Szörnyű barátnő vagyok!

♥☻♥☻♥☻♥☻♥☻♥☻♥☻♥☻♥☻♥☻♥☻♥☻♥☻♥☻♥

Késésben vagyok!! Nagyon nagy késésben! Elmúlt két óta, de én még minidig itthon tökölök. Gyorsan még megsúroltam fogaimat, majd futva indultam el. Viszont én hülye úgy hagytam a lakást, szóval visszarohantam bezárni. Ismét futásba eredtem, és fél óra ott is voltam lihegve.

- Én.....sajnálom.....csak......egy....perc! - teszem a csípőmre a kezem és levegőért kapkodok.

- Semmi baj! Már hiányzott! Menj zuhanyozz le és öltözz át, addig én összedobok két teát. - mondja mosolyogva. 

- Köszönöm! - megyek be a hátsó helységbe. Hamar elkészülök és átveszem a ruhám, még régebben hagytam itt párat. Majd vissza siettem Benhez, akit szorosan öleltem magamhoz és szívtam be mélyen az illatát.

- Hiányoztál! - suttogja a fülembe.

- Te is pótapus! -nevettek fel mellkasában, majd elengedjük egymást és leülünk egymással szembe.

- És mi történt veled? Kiért cseréltél le? - kérdezi nevetve.

- Úgy is tudod, és most túl hosszú lenne! - mondom kortyolva.

- Ráérek! - mondja hátra dőlve.

- Rendben. Ugye minden a koncerten kezdődött.... - kezdek bele. Az idő csap pereg a szám be sem áll, de sikerül eljutnom a mai naphoz.

- Azta! Nem mondom igazán....szórakoztató! - vigyorodik el.

- Kösz szépen! Ezt bóknak veszem! - mondom felemelve a bögrém. - És veled? 

- Velem semmi! Egyre jobban a halad a bolt, és ezért hívtalak is most ide! - mondja kiegyensítva a hátát.

- Miről lenne szó? - kérdezem elmosolyodva.

- Tudom, hogy most érettségizel és most kell a legjobban tanulnod, de szeretnélek arra megkérni, hogy légy a munka társam....- mondja hadarva,

- Eddig is az voltam! - nevettek fel.

- Nem úgy... Normális fizu, be leszel jelentve és mint igazi fotós! - mosolyodik el halványan.

- Mi? - szalad fel a szemöldököm.