Summer Brooks"
Miután Eleanorral beszéltem, mintha minden fel pörgöt volna. Nem is nagyon emlékszem, úgy a tegnapi napból semmire. Csak emlék foszlányok jutnak róla eszembe, pedig esküszöm egy árva alkoholt sem ittam. Pedig olyan jó lenne, ha újra átélném a tegnapi napot. Ahogy együtt töltjük az első elő - karácsonyunkat. Ahogy a két kicsi arca felvidul. Ahogy meglepődve nyitjuk ki egymás ajándékát. Ajj! És ami nagyon idegesít, hogy - hogy kerültem be az ágyba! Nem is emlékszem mikor aludtam be! Nem is ez a lényeg, talán. Annál fontosabb, hogy ma mindenki elmegy a családjához, kivétellel. Ha rá pillantok a mellettem egyenletesen szuszogó, kis fiús mosollyal alvó barátomra a hiány érzet rögtön ellepi az eddigi rózsaszín felhőt. Nem hittem volna, hogy egyszer ezt így gondolom, de Harry Styles függő lettem. Alig hiszem el, hogy képes voltam ismét szerelembe esni. Hogy ismét vannak barátaim és már nem vagyok egy kitagadott személy, akire úgy néznek mint egy véres rongyra. Hogy nyár óta az érzelmeim ismét felszínre törhettek és amire mindig boldogan fogok emlékezni, hogy engedtem nekik. Engedtem azt, hogy legyek ismét egy őrült kamasz aki élvezi az életet. Mert most azt csinálom. És már most szörnyű belegondolni abba, mi lesz mikor jönnek az érettségik. El leszek havazva. És mindenki más, kivéve Pezz. Nem vagyok rá irigy és nem utálom. Hisz csak szeretné az álmait megvalósítani, amiben mellette állok, ahogy mindenki szinte. Végig ott fogunk mellette állni, ha megnyeri, ha elveszíti amit kétlek. Oké! Elég, Summer! Rengeteget filoztál ma és még csak 7 óra. Komplett sem vagyok, hogy magamba beszélek, de na! Csak kamasz! Lassan kóvájgok ki az ágyból és megyek a fürdőbe. A meleg víz cseppjei csak úgy bizsergetik a bőröm, mintha parancs lenne, majd miután kész lettem magamra csavartam a törölközőt. Én hülye! Ruhát meg kint hagytam. Lassan lépkedek még is hátarozottan a fehérneműs szekrényemhez és emelek ki belőle egy hasonló színű fehérneműt. Lecsúsztattom magamról a törölközőt, majd felveszem azt amiért előbb turkáltam. Megfordultam felvenni a törölközőt és akkor vettem észre a kisfiús mosollyal alvó, már nem alszik. A smaragdzöld szemeivel csak úgy itta magába a látvány, a kisfiús mosolyt pedig felváltotta egy kaján, még is annál huncutabb mosoly.
- Hát te fent vagy? - kérdezem mosolyogva, majd bedobom a törölközőt a fürdőszobába.
- Ha már egyszer eltűntél mellőlem! - kacsint rám. - Most már igazán vissza jöhetnél! - mondja az ajkait még szélesebb mosolyra húzva a száját.
- Mindennél jobban akarok, de mennem kell reggelit csinálni! - mondom a szekrényhez lépve.
- Rendben! - sóhajt fel. - De ugye átjössz hozzám és segítesz becsomagolni? - kérdezi reménykedve.
- Az 1D házba megyünk? - kérdezem furcsán.
- Nem! A lakásomba! - emeli ki az utolsó mondatot.
- Már mint a saját, egyedüli lakásodba? - kérdezem megfordulva.
- Ja! Mindegyikünknek van ha kell egy kis nyugi, meg ha meguntuk egymást! - bólint mosolyogva.
- Akkor betekintést nyerhetek Harry Styles rezidenciára? Ez hihetetlen! Mindig ez volt az álmom! - játszom a rajongót. - Ennél akkor sokkal jobb ruha kell! - mondom fejcsóválva és "idegesen" rohanok vissza a szekrényemhez és kezdem feltúrni az egészet.
- Tudod..Innen egész jó a kilátás! - teszi hozzá pár perc múlva kuncogva.
- Akkor a műsornak mára vége, Drága! Megyek felöltözök! - állok fel majd rákacsintva bemegyek a fürdőszobába és bezárom kulccsal. Csak gyorsan magamra kapkodtam, majd egy picikét begöndörítettem a hajam. Nem sok sminket raktam fel az arcomra, majd a tükörképemre kacsintva elhagytam a fürdőszobát. Harry még mindig az ágyon feküdt, de most csukva volt a szeme. Most komolyan bealudt? Pedig nem is készülődtem olyan sokáig. Közelebb lépkedtem hozzá, majd óvatosan az arcára nyomtam egy puszit. Sóhajtva léptem ki a szobából a néma folyosóra. Elmentem a vendég szobák felé és mindkettőbe bekukkantottam. Az egyikbe Theo és Becca aludt mosolyogva a másikba pedig Niall. Viszont Niallnél megálltam, mert elkezdett beszélni álmában.- Ne! Kérlek! Én még... meg akarlak enni! Kérlek! Ne hagyj el! - eddig bírtam, majd kuncogva ballagtam le a lépcsőn. Ahogy végig néztem a felfordult nappalin úgy ugrottak be újabb és újabb emlék képek.
~☻~☺~☻~☺~☻~☺~☻~
- Már itt vannak! - ujjong mellettem El.
- Nyugi! - ölelem meg nyugtásként, de nem nagyon segít. Majd beront Louis, hogy UTAT! UTAT! majd nézzünk ahogy Niall sétál be a karjában egy kis sráccal.
- Hova tehetem? - kérdezi nyöszörögve.
- Gyere utánam! - mondja Pezz és felrohan. Niall is utána szalad, mi pedig még mindig némán állunk ott, mint a gyertyák.
- Srácok... Miért van itt egy karácsony fa és alatta ajándékok? - kérdezi Lou döbbenten.
- Meglepetés! - kiáltjuk el magunkat pár perc késéssel amit csak röhögve nyugtázzunk.
- Nekem? Jézusom! - síkit fel lányos hangon.
- Sshh! A kicsik! - jön le Pezz megrovóan.
- Bocsi! - nézzünk rá bűnbánóan. Loura pillantok aki kíváncsian nézi a csomagokat még is látom bennünk a boldogságot, azt hogy milyen jól esik neki és az elérzékenyülést.
- Louis William Tomlinson! Ha sírni mersz én kiherélek! - mondom letörölve az arcomon elinduló láthatatlan könnycseppeket. Érzékeny vagyok a boldog pillanatokra na!
- De annyira aranyosak vagytok! - mondja megölelve. - Ha már belekezdtél folytatom! - suttogja rekedtesen. Felkuncogok a vállába, majd lelököm magamról kezeit és arrébb zavarom. Pár perc múlva valaki átkarolja a derekam amitől egy picit megijedek, de amint belenézzek smaragdzöld szemeibe elmosolyodom.
- Ennyire csak nem vagy ijesztő! - kuncog fel a fülem mögé egy puszit elhelyezve amitől kihagy egy ütemet a szívem. Majd a hideg kezd el futkosni a hátamon, mintha valamivel versenyt futna. A karomat beborítja a libabör, amit Ő is észrevesz és kuncogni kezd.
- Ha ezt mégegyszer megcsinálod, én komolyan mondom kiherélek valakit! - csikorgom a fogaim közt. Tovább kuncog, amit két sikítás állít meg.
- A kicsik! - nézz rám kezében egy sütivel Niall.
- Akkor ismerkedjünk! - mondom kiszabadítva magam Harry kezei közül és felszaladok Niallel.
~☻~☺~☻~☺~☻~☺~☻~
Ezután jött csak a nagyobb feladat mivel Theo és Becca azonnal "megutálták" egymást este még is egy ágyba akartak elaludni. Nehéz esetek a kicsik, de inkább befogom és némán hallgatok, mert akkor mit mondjak a magunk fajtákról? Kivételek persze vannak, de ebbe most nem igazán akarok belemenni. Inkább rakok fel kávét főni meg a palacsintákba is belekezdek. Miután ezekkel kész vagyok még mindig nincs lent senki így rendet rakok a nappaliba ahol már csak a kicsik játékai hevernek szanaszét. Miután a nappali kész elvettem pár kész palacsintát majd bekapcsolva a TV - t, néztem a képernyőt amit még mindig a sötétség borított be. Pér perc nyomogatás után még mindig nem akart bekapcsolni így kénytelen voltam felállni. Minden dugót ki - be dugtam, majd újra benyomta, de most a TV nagy gombját és tádám. Bejött. Lehuppantam a kanapéra és végre belekezdtem a palacsintába.
♪▼♪▼♪▼♪▼♪▼♪▼♪▼♪▼♪▼♪
- Akkor tényleg figyelsz rájuk? - kérdezem Nialltől már harmadjára. Kellett nekem a csöndre panaszkodnom. Most szinte minden a feje tetejére áll. És alig telt egy óra!!
- Nyugi! Hagytak már egyedül kicsikkel! Bízz bennem! - küld fele gy biztató mosolyt.
- Rendben! Ha bármi van csak hívj! - puszilom meg az arcát majd Becca fejére is nyomok egyet végül kisiettek Harryhez. Beülök az anyós ülésre és miután bekötöttem magam sóhajtva dőlök hátra.
- Elbúcsúztál erre az egy órára? - kérdezi beindítva a kocsit.
- Ha - ha - ha! Tuti nem lesz egy óra! - mondom rányújtva a nyelvem.
- Leharapom! - morog fel, mire felkuncogok.
- Ugyan! Tudom, hogy nem lennél képes engem bántani! - legyintek majd bekapcsolom a rádiót.
- Abban te miért vagy olyan biztos? - kérdezi furcsán.
- Mert a szeretteinket nem bántjuk! - rántok vállat majd feljebb tekerem a hang erőt mikor meghallom a Best Song Ever - t.
- Na! A végére még kiderül, hogy directionert csináltuk belőled! - nevet fel mikor meghallja, hogy dúdolgatom. Kinyújtom rá a nyelvem, majd bele is kezdek énekelni. Harry is beszáll, de mint minden jónak ennek is vége szakad, sajnos.
- Elképesztő hangod van! - mondja lenyűgőzöen.
- Köszönöm! De inkább azt mond meg, hogy... Ott vagyunk már? - kérdezem csacsisan.
- Tulajdonképpen igen! - mondja leállítva a motort. Előre nézzek és igaz csak a garázs ajtót látom, de WAO! Gyors kipattanás után a házat is felmérem ami elképesztően nagy és gyönyörű.
- Na? - áll meg mellettem miközben összekulcsolja az ujjainkat.
- Csak egy kérdés! - mondom még mindig döbbenten.
- Mi az, Szívi! - nyom puszit az arcomra.
- Minek neked ekkora ház? - szakítom el a tekintettem a házról és Harryre nézzek.
- Nem tudom! - ránt vállat mosolyogva. - Gyere! - kezd el befelé húzni. Miután kinyitja az ajtót a szemem a négyszeresére nő.Belülről sokkal tágasabb, mint ahogy kintről látszik.
- Ez.. csodálatos! - mondom átlépve a küszöböt.
- Köszönöm! - pukedlizik egyet, amin elmosolyodom. - És érezd, hogy szeretlek te vagy az első lány akinek megmutattam az elbújós lakásom! - teszi hozz komolyan. Szélesebbre húzom a szám, majd rögtön letámadom ajkait. Ő ezt "lazán" véve elmosolyodik, majd tovább csókol. Felülök a derekára, Ő pedig készségesen segít megtartani magamat magán. Oké, ez túl hülye gondolat volt. A csókunkat meg nem szakítva, visz fel az emeltre, ahol belök egy ajtót. Már csak arra eszmélek, hogy egy puha, kényelmes ágyra dönt le, majd felém kerekedik és a nyakamat kezdi el csókolgatni. Ellenkezhetnék...de nem akarok. Élvezem. Élvezem, ahogy kényesztett, élvezem ahogy mindig elmosolyodik ahogy nyögések hagyják el a számat. Élvezem azt amikor a szemébe nézzek a vágyat látom és a szerelmet. Talán most minden szuperül működik, de érzem, hogy valami elfog romlani. Valami ami miatt, most élvezem a pillanatokat amiket most megélünk egymással. És gőzöm sincs, hogy miért filozók megint, mikor a testem már alap mozdulatokat tesz. Arra leszek figyelmes, hogy Harry már majdnem meztelen még én is valahogy így állok hisz csak egy melltartó van rajtam. Feljebb jön és puszit nyom a számra, majd ahogy lejjebb halad puszikat nyom, végül a kínzás után végre megtalálja azt amit eddig is akart. A testünk izzadtan, vággyal és túlfütőtt hormonokkal összekapcsolódott, végül hosszú lihegés után, lenyomtunk még egy menetet. De ezek nem olyanok voltak mint az előzőek. Ebbe benne volt minden. Onnantól kezdve, hogy mennyire szeretjük egymást egyenesen az 1 hétig nem találkozunk. És erre szexet sem igazán mondanék. Inkább szeretkezés! Igen! Ez a tökéletes szó. Miután végeztünk, mosolyogva dőltem a mellkasára, ő pedig mint aki jól végezte dolgát, tette a kezeit a feje mögé. Miközben próbáltam lenyugtatni a heves szívverésemet, Harry tetoválásait rajzolgattam át.
- Ha már ennyire elvagy! Megnézhetem a válladat? - kérdezi mire felpillantok rá. Csillogó szemei csak könyörögnek, hogy végre hadd láthassa.
- De ne mond el senkinek! És tényleg nagyon be voltam rúgva! És nem terveztem vele semmit! Sőt leakartam szedetni! - kezdem el a magyarázkodást.
- Mutasd! Most már teljesen felcsigáztál! - kérdezi és lejjebb húzza a takarót. Elmosolyodom, majd felülve az ágyra megfordulva megmutatom neki a titkos tetkóm.
- Azta kurva! - nyögi ki. - Ezt mikor csináltad? - rajzolja körbe ujjaival a tetkót.
- 15 évesen! De tényleg be voltam rúgva! - mondom és lesütöm a szemem.
- Megbántad? - kérdezi pár perc után.
- Akkor igen..- nézzek smaragdzöld szemeibe ami csak azt várja, hogy befejezzem a mondatom.
- És most? - kérdezi izgatottan.
- Örülök, hogy bebasztam akkor! - vigyorodom el.
- Én is! - csókol meg. - De álljunk meg! Miért pont Styles? Miért nem Tomlinson?
- Nem tudom! Tudod, akkor már a húgom érted rajongott és Ő járt csak az eszembe! A többire nem emlékszem! - rántok vállat beletúrva a hajamba.
- Nekem is kell ilyen tetoválás! Csak a te neveddel! - mondja ki hangosan a gondolatait, majd a szájára csap.
- Harold Edward Styles! Ha meg mered csinálni saját kezűleg rángatlak el az orvoshoz és szedettem le! - mondom mérgesen. Én nem azért csináltam, hogy örökre emlékezzek rá. Be voltam rúgva és Cody kitalálta menjünk el tetováltatni. Ő ráíratta a vállára, hogy 69, én pedig ezt!
- Értettem főnök asszony! - nevet fel majd megcsókol, viszont elkezd csörögni a telefonja.
- Vedd fel! - tolom el magamtól, miután nem akart abba maradni.
- Ajj! - mondja majd meg sem nézve ki az, végig húzza az ujját és a füléhez emeli.
- Mit akarsz? - viszont amint választ kap rögtön kimegy belőle a rossz indulat és elmosolyodik.
- Nem úgy gondoltam. Épp valami közepén tartottam! - magyarázkodik.
- Szeretnél beszélni Gemmával és Anyával? - kérdezi suttogva.
- Aham! - harapok bele alsó ajkamba.
- Hall titeket! - mondja Hazza vigyorogva, majd puszit nyom a fejemre
- Szia!! Gemma vagyok, a Fürtös nővére! - mondja egy pörgős mégis annál szimpatikusabb hang a telefonba.
- Én pedig Anne, Hazza anyukája! - mondja egy fiatalos hang mosolyogva.
- Helló és csókolom! Summer! - mondom mosolyogva. Két nevetés tör ki, egyik innen másik a vonal túlsó végén, meg egy kuncogás.
- Nyugodtan tegezhetsz annyira idő nem vagyok! - mondja Anne.
- Rendben! - pirulok be, Hazz pedig mosolyogva nyom még egy puszit az arcomra.
- És úton vagytok már? - kérdezi Gemma. Ijedten nézzek Hazzára, aki csak elhúzza a száját.
- Elfelejtettem volna mondani, hogy Summer nem jön? - kérdezi halkabban Hazza.
- Miért nem jössz, Summer? Már alig várjuk, hogy találkozunk veled! - mondja picit szomorúbban Anne.
- Sajnos nem lehet. Amerikából elhoztuk a húgomat, mert a szüleim nem értek rá, így vele meg Niallékkel fogok karácsonyozni. - mondom apró mosoly kíséretében.
- Akkor még mindig Londonban vagy Hazza? - kérdezi Gemma. - Te sunyi disznó! Azt mondtad, hogy délelőtt elindulsz! - mondja sértődötten Hazza.
- Miért hány óra? - kérdezi döbbenten. A fali órára nézzek ami már ,majdnem kettőt mutat. Hupsz.
- Ha egy órán belül nem indulsz el, nem kapsz vacsorát óra! - mondja Gemma vigyorogva.
- Na, Gem! Nem égessük az öcsédet a barátnője előtt! - rója le Anne Gemmát.
- Bocs Fürtös! - kér bocsánatot. Ezután még beszéltünk kb. 5 percet majd egy ha nem indulsz el, kapsz beszólással letettük.
- Be van csomagolva? - állok fel sóhajtva.
- Igen! Már csak fel kell öltöznöm és elindulnom! - sóhajt Ő is egy nagyot.
- Na! Mosolyogj! Újra látod Gemmát, Annet! - mondom felvéve a pólóját, ami ma rajta volt. Oda szökdécselek elé és próbálok az ujjaimmal kicsikarni belőle egy mosolyt.
- De közben te eleszel Niallel! - motyogja, majd mindketten kerek szemekkel nézzünk egymásra.
- Mit mondtál? - kérdezem zavartan. Most komolyan azt hiszi, hogy képes vagyok Őt megcsalni?
- Semmit. Tényleg! - mondja ijedten a szemembe nézve.
- Styles! Ki vele! - mondom összekulcsolva a mellem alatt a karjaimat.
- Oké. Fél, hogy egy ez alatt az egy hét alatt összemelegedtek Niallel, engem kidobsz! - hadarja el egy szuszra. Közelebb lépek hozzá és a kezeimet az arcára teszem, ami most kissé borotvás. Magam felé fordítom, majd kicsit pitizve elérem ajkait. Abba a csókba bele adok mindent. Ténylegesen mindent, majd miután elválunk kíváncsian nézzem, ahogy zöld szemei újra láthatóak lesznek.
- Soha! Ismétlem! Soha nem csalnálak meg. Szeretlek, Harold Edward Styles! Mindennél jobban! És fáj, hogy nem bízol bennem! - mondom és elengedem az arcát. Hátat fordítva elkezdem a ruháimat keresni, de két kar megállít, felemel és ledob az ágyra. A zöld szemű felém kerekedik, majd mélyen a szemembe fúrja tekintetét.
- Bízom benned. Teljes mértékig! Csak félek, hogy elveszítelek! - mondja és egy könnycsepp hagyja el a szemeit, ami rám cseppen.
- El hiszem! Csak ne gondolj semmi ilyenre! Gondolj arra, hogy mindennap beszélünk telefonon és, hogy a családdal vagy! Rendben? - kérdezem újra a kezeimbe véve arcát.
- Szeretlek! - puszilja le könnycseppét rólam.
- Én is szeretlek! - mondom mosolyogva. Ezután visszatért közénk a bolondos szerelem. Egymás elől dugtuk el a ruháinkat, majd mikor minden lent volt lementünk a konyhába. Csak akkor vettem észre, hogy a nappaliban már ott sorakozik egy bőrönd és egy sport táska. Miután mindketten ittunk egy pohár vizet, mivel más nem volt, segítettem Hazzának bepakolni a kocsiba. Ezután jött csak a nehezebb része. Hosszú, szenvedélyes, mégis sós csókkal köszötünk el egymástól. Majd egy mosollyal az arcán beült a kocsiba. Kitolatott majd egy puszit küldve elhajtott. Nem tudom, hogy fogom kíbirni nélküle ezt az 1 hetet, de megoldom. Hisz semmi sem tart örökké!
- Ha - ha - ha! Tuti nem lesz egy óra! - mondom rányújtva a nyelvem.
- Leharapom! - morog fel, mire felkuncogok.
- Ugyan! Tudom, hogy nem lennél képes engem bántani! - legyintek majd bekapcsolom a rádiót.
- Abban te miért vagy olyan biztos? - kérdezi furcsán.
- Mert a szeretteinket nem bántjuk! - rántok vállat majd feljebb tekerem a hang erőt mikor meghallom a Best Song Ever - t.
- Na! A végére még kiderül, hogy directionert csináltuk belőled! - nevet fel mikor meghallja, hogy dúdolgatom. Kinyújtom rá a nyelvem, majd bele is kezdek énekelni. Harry is beszáll, de mint minden jónak ennek is vége szakad, sajnos.
- Elképesztő hangod van! - mondja lenyűgőzöen.
- Köszönöm! De inkább azt mond meg, hogy... Ott vagyunk már? - kérdezem csacsisan.
- Tulajdonképpen igen! - mondja leállítva a motort. Előre nézzek és igaz csak a garázs ajtót látom, de WAO! Gyors kipattanás után a házat is felmérem ami elképesztően nagy és gyönyörű.
- Na? - áll meg mellettem miközben összekulcsolja az ujjainkat.
- Csak egy kérdés! - mondom még mindig döbbenten.
- Mi az, Szívi! - nyom puszit az arcomra.
- Minek neked ekkora ház? - szakítom el a tekintettem a házról és Harryre nézzek.
- Nem tudom! - ránt vállat mosolyogva. - Gyere! - kezd el befelé húzni. Miután kinyitja az ajtót a szemem a négyszeresére nő.Belülről sokkal tágasabb, mint ahogy kintről látszik.
- Ez.. csodálatos! - mondom átlépve a küszöböt.
- Köszönöm! - pukedlizik egyet, amin elmosolyodom. - És érezd, hogy szeretlek te vagy az első lány akinek megmutattam az elbújós lakásom! - teszi hozz komolyan. Szélesebbre húzom a szám, majd rögtön letámadom ajkait. Ő ezt "lazán" véve elmosolyodik, majd tovább csókol. Felülök a derekára, Ő pedig készségesen segít megtartani magamat magán. Oké, ez túl hülye gondolat volt. A csókunkat meg nem szakítva, visz fel az emeltre, ahol belök egy ajtót. Már csak arra eszmélek, hogy egy puha, kényelmes ágyra dönt le, majd felém kerekedik és a nyakamat kezdi el csókolgatni. Ellenkezhetnék...de nem akarok. Élvezem. Élvezem, ahogy kényesztett, élvezem ahogy mindig elmosolyodik ahogy nyögések hagyják el a számat. Élvezem azt amikor a szemébe nézzek a vágyat látom és a szerelmet. Talán most minden szuperül működik, de érzem, hogy valami elfog romlani. Valami ami miatt, most élvezem a pillanatokat amiket most megélünk egymással. És gőzöm sincs, hogy miért filozók megint, mikor a testem már alap mozdulatokat tesz. Arra leszek figyelmes, hogy Harry már majdnem meztelen még én is valahogy így állok hisz csak egy melltartó van rajtam. Feljebb jön és puszit nyom a számra, majd ahogy lejjebb halad puszikat nyom, végül a kínzás után végre megtalálja azt amit eddig is akart. A testünk izzadtan, vággyal és túlfütőtt hormonokkal összekapcsolódott, végül hosszú lihegés után, lenyomtunk még egy menetet. De ezek nem olyanok voltak mint az előzőek. Ebbe benne volt minden. Onnantól kezdve, hogy mennyire szeretjük egymást egyenesen az 1 hétig nem találkozunk. És erre szexet sem igazán mondanék. Inkább szeretkezés! Igen! Ez a tökéletes szó. Miután végeztünk, mosolyogva dőltem a mellkasára, ő pedig mint aki jól végezte dolgát, tette a kezeit a feje mögé. Miközben próbáltam lenyugtatni a heves szívverésemet, Harry tetoválásait rajzolgattam át.
- Ha már ennyire elvagy! Megnézhetem a válladat? - kérdezi mire felpillantok rá. Csillogó szemei csak könyörögnek, hogy végre hadd láthassa.
- De ne mond el senkinek! És tényleg nagyon be voltam rúgva! És nem terveztem vele semmit! Sőt leakartam szedetni! - kezdem el a magyarázkodást.
- Mutasd! Most már teljesen felcsigáztál! - kérdezi és lejjebb húzza a takarót. Elmosolyodom, majd felülve az ágyra megfordulva megmutatom neki a titkos tetkóm.
- Azta kurva! - nyögi ki. - Ezt mikor csináltad? - rajzolja körbe ujjaival a tetkót.
- 15 évesen! De tényleg be voltam rúgva! - mondom és lesütöm a szemem.
- Megbántad? - kérdezi pár perc után.
- Akkor igen..- nézzek smaragdzöld szemeibe ami csak azt várja, hogy befejezzem a mondatom.
- És most? - kérdezi izgatottan.
- Örülök, hogy bebasztam akkor! - vigyorodom el.
- Én is! - csókol meg. - De álljunk meg! Miért pont Styles? Miért nem Tomlinson?
- Nem tudom! Tudod, akkor már a húgom érted rajongott és Ő járt csak az eszembe! A többire nem emlékszem! - rántok vállat beletúrva a hajamba.
- Nekem is kell ilyen tetoválás! Csak a te neveddel! - mondja ki hangosan a gondolatait, majd a szájára csap.
- Harold Edward Styles! Ha meg mered csinálni saját kezűleg rángatlak el az orvoshoz és szedettem le! - mondom mérgesen. Én nem azért csináltam, hogy örökre emlékezzek rá. Be voltam rúgva és Cody kitalálta menjünk el tetováltatni. Ő ráíratta a vállára, hogy 69, én pedig ezt!
- Értettem főnök asszony! - nevet fel majd megcsókol, viszont elkezd csörögni a telefonja.
- Vedd fel! - tolom el magamtól, miután nem akart abba maradni.
- Ajj! - mondja majd meg sem nézve ki az, végig húzza az ujját és a füléhez emeli.
- Mit akarsz? - viszont amint választ kap rögtön kimegy belőle a rossz indulat és elmosolyodik.
- Nem úgy gondoltam. Épp valami közepén tartottam! - magyarázkodik.
- Szeretnél beszélni Gemmával és Anyával? - kérdezi suttogva.
- Aham! - harapok bele alsó ajkamba.
- Hall titeket! - mondja Hazza vigyorogva, majd puszit nyom a fejemre
- Szia!! Gemma vagyok, a Fürtös nővére! - mondja egy pörgős mégis annál szimpatikusabb hang a telefonba.
- Én pedig Anne, Hazza anyukája! - mondja egy fiatalos hang mosolyogva.
- Helló és csókolom! Summer! - mondom mosolyogva. Két nevetés tör ki, egyik innen másik a vonal túlsó végén, meg egy kuncogás.
- Nyugodtan tegezhetsz annyira idő nem vagyok! - mondja Anne.
- Rendben! - pirulok be, Hazz pedig mosolyogva nyom még egy puszit az arcomra.
- És úton vagytok már? - kérdezi Gemma. Ijedten nézzek Hazzára, aki csak elhúzza a száját.
- Elfelejtettem volna mondani, hogy Summer nem jön? - kérdezi halkabban Hazza.
- Miért nem jössz, Summer? Már alig várjuk, hogy találkozunk veled! - mondja picit szomorúbban Anne.
- Sajnos nem lehet. Amerikából elhoztuk a húgomat, mert a szüleim nem értek rá, így vele meg Niallékkel fogok karácsonyozni. - mondom apró mosoly kíséretében.
- Akkor még mindig Londonban vagy Hazza? - kérdezi Gemma. - Te sunyi disznó! Azt mondtad, hogy délelőtt elindulsz! - mondja sértődötten Hazza.
- Miért hány óra? - kérdezi döbbenten. A fali órára nézzek ami már ,majdnem kettőt mutat. Hupsz.
- Ha egy órán belül nem indulsz el, nem kapsz vacsorát óra! - mondja Gemma vigyorogva.
- Na, Gem! Nem égessük az öcsédet a barátnője előtt! - rója le Anne Gemmát.
- Bocs Fürtös! - kér bocsánatot. Ezután még beszéltünk kb. 5 percet majd egy ha nem indulsz el, kapsz beszólással letettük.
- Be van csomagolva? - állok fel sóhajtva.
- Igen! Már csak fel kell öltöznöm és elindulnom! - sóhajt Ő is egy nagyot.
- Na! Mosolyogj! Újra látod Gemmát, Annet! - mondom felvéve a pólóját, ami ma rajta volt. Oda szökdécselek elé és próbálok az ujjaimmal kicsikarni belőle egy mosolyt.
- De közben te eleszel Niallel! - motyogja, majd mindketten kerek szemekkel nézzünk egymásra.
- Mit mondtál? - kérdezem zavartan. Most komolyan azt hiszi, hogy képes vagyok Őt megcsalni?
- Semmit. Tényleg! - mondja ijedten a szemembe nézve.
- Styles! Ki vele! - mondom összekulcsolva a mellem alatt a karjaimat.
- Oké. Fél, hogy egy ez alatt az egy hét alatt összemelegedtek Niallel, engem kidobsz! - hadarja el egy szuszra. Közelebb lépek hozzá és a kezeimet az arcára teszem, ami most kissé borotvás. Magam felé fordítom, majd kicsit pitizve elérem ajkait. Abba a csókba bele adok mindent. Ténylegesen mindent, majd miután elválunk kíváncsian nézzem, ahogy zöld szemei újra láthatóak lesznek.
- Soha! Ismétlem! Soha nem csalnálak meg. Szeretlek, Harold Edward Styles! Mindennél jobban! És fáj, hogy nem bízol bennem! - mondom és elengedem az arcát. Hátat fordítva elkezdem a ruháimat keresni, de két kar megállít, felemel és ledob az ágyra. A zöld szemű felém kerekedik, majd mélyen a szemembe fúrja tekintetét.
- Bízom benned. Teljes mértékig! Csak félek, hogy elveszítelek! - mondja és egy könnycsepp hagyja el a szemeit, ami rám cseppen.
- El hiszem! Csak ne gondolj semmi ilyenre! Gondolj arra, hogy mindennap beszélünk telefonon és, hogy a családdal vagy! Rendben? - kérdezem újra a kezeimbe véve arcát.
- Szeretlek! - puszilja le könnycseppét rólam.
- Én is szeretlek! - mondom mosolyogva. Ezután visszatért közénk a bolondos szerelem. Egymás elől dugtuk el a ruháinkat, majd mikor minden lent volt lementünk a konyhába. Csak akkor vettem észre, hogy a nappaliban már ott sorakozik egy bőrönd és egy sport táska. Miután mindketten ittunk egy pohár vizet, mivel más nem volt, segítettem Hazzának bepakolni a kocsiba. Ezután jött csak a nehezebb része. Hosszú, szenvedélyes, mégis sós csókkal köszötünk el egymástól. Majd egy mosollyal az arcán beült a kocsiba. Kitolatott majd egy puszit küldve elhajtott. Nem tudom, hogy fogom kíbirni nélküle ezt az 1 hetet, de megoldom. Hisz semmi sem tart örökké!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése