Summer Brooks"
- Istenem Louis el sem hiszed milyen kedves, aranyos. És képzeld bejön neki Summer! - erre a mondatra kapom fel a fejem és értetlenül nézzek barátnőmre.
- Hogy mondtad? - kérdezem furcsán.
- Ne izélj már! Látszott köztetek a mágnes vagy, hogy is mondják! - Lou erre felnevet én pedig inkább a francia füzetemnek szentelem ismét figyelmem, bár nem sokáig, mert csöngetnek is. Felpattanok és a többiekkel együtt megyek a teremhez, de mielőtt belépnék valaki a szekrénynek szorít.
- Szóval Elyar! - mélyen nézzek zöldes szemeibe amikben halványan, de ott a féltékenység lángjai.
- Nyugi, Hazza! Ahelyett, hogy féltékenykedsz, hívj randira! - ütöm meg lazán aranyos pofiját, majd egy ügyes mozdulattal ott hagyom meglepetten.
- Bonjour, Professer! ( Jó napot, Tanár úr!) - köszönök, mire bólint és a helyemre küld. Biccentve lépdelek, majd leülök. Harry is hamar bejön, és miután ő is köszönt rám szegezi tekintettét, majd mielőtt leülne rám kacsint. Érzem, hogy elpirulok, de inkább a tanárra figyelek. Ezután már csak egy órám volt, matek. Argg...Ki az a seggfej, aki kitalálta a matematikát? Ezután siettem a stúdióba. Mivel ma nem Anne volt, így egyenesen a szintemre mentem. Tegnap nem volt már időm megnézni kit fogadok ma és otthon hagytam a lapot így a matek füzetet vettem elő és olvasgattam át, majd a recepciós bejelentette, hogy pár perc és itt lesznek, mert más a sminkbe is készen vannak. Remek! Akkor egy bandát kaptam ki vagy egy duót! Vagy egy triót! Na, jó gőzöm sincs! Tovább olvasgattam a matekot, majd hangokat hallatom végül benyitottak.
- Igaza volt Zaynnek! Igazi stréber lett ez a gyerek! - hallom meg a szöszi hangját. Felkapom a fejem és szembe találom magam a Little Mixxel!
- Ez ugye csak vicc! Kajak titeket kell fotóznom? - dobom az asztalra a füzetem és felpattanok.
- De hogy is vicc! Épp az albumon dolgozzunk és kellenek hozzá képek! - mondja Jade.
- Ez remek! - mondom vigyorogva és tovább csacsognék, de egy köhintés megzavar.
- Én Ms. Brooks? - kérdezi gondolom a menedzser. Közelebb lépdelek és elé állok. A névtáblán Rob Deakin áll, és a kezem nyújtom.
- Summer Brooks, ha tudni akarja 19 éves és hamarosan érettségizem! - kacsintok rá, felhorkan, de kezet fog velem.
- Rob Deakin, a Little Mixet kísértem el erre a fotózásra! - mondja vicsorogva. - És ha már itt tartunk akkor el is kezdhetnénk! - mondja lekezelően. A pumpa felmegy bennem, de nyugodt maradok.
- Mr. Deakin. Én sem szólok bele mikor kezdi el a munkáját és abba se, hogy végzi. És ha kérhetem ezt ön se tegye. Mivel az egész nap a Little Mixxel vagyok így akkor kezdem el amikor akarom és akkor is végzem amikor akarom! Megegyeztünk? - kérdezem mire némán bólint. - Remek, akkor csajok! - fordulok meg és a négy meglepett lányra nézzek. - Ez az első fotózásotok? - kérdezem mire bólintanak.
- Egy titokzatos fiú tart önhöz fel! Hamarosan megérkezik! - a fiatal lány hang kuncogással zárult, majd kinyomta. Furcsán néztem először a bemondóra, majd mikor az ajtónál tompa hangot hallottam megpördültem és döbbenten néztem ahogy a titokzatos fiú belép, rám sem nézve, és bezárja az ajtót. Tengelye körül fordul egyet, majd rosszallóan nézz rám mégis sunyi mosoly van a szája sarkában. Szám elé kapom a kezem és legszívesebben a fejemre csapnék.
- Elfelejtettél! - mondja kuncogva.
- Sajnálom, csak...- mutatok körbe, mire szét nézz.
- Itt dolgozol? - kérdezi felhúzza egyik szemöldökét.
- Látod. Nem rég mentek el Pezzék, és még képeket kell válogatnom,majd elküldeni annak a bunkó Deakin - nek. - sóhajtok fáradtan.
- Legalább tudom, hogy mostanában miért van a szemed alatt táska! - kuncog fel ismét.
- Majd meglássuk, hogy ilyen jól fogsz szórakozni a turnén, még én bejárom a várost és gyönyörködök, míg te izzadsz akár egy....kecske! - mondom gonoszan mosolyogva.
- De azért a koncertekre eljössz? - lépked közelebb, majd a combomra teszi tenyereit és mélyen nézz szemembe,
- Már nem hagynék ki egy 1D - s koncertet sem! - kacsintok rá, miközben a szívem heves ütemet diktál.
- Már? - mielőtt belekezdenék megnyalom alsó ajkam, mert száradtnak érzem.
- Te is nagyon jól tudod, hogy... - Harry letámad puha ajkaival, de csak a szánk mozog mágnesesen. Hiába nyalja meg újra és újra alsó ajkam, nem engedem be.
- Direkt játszol velem, igaz? - morogva kérdezi, mire kíváncsian nézzek rá.
- Kicsi, kicsi Styles! Alig ismerjük egymást! Még nem is randiztunk, de már te letámadsz! Hogy képzeled, hogy valami olcsó nőcske vagyok? - kérdezem tetettet felháborodással, mire gonosz mosoly jelenik meg arcán.
- Rendben. Kiválogatjuk a képeket, majd haza fuvarozlak. Lezuhanyzol és felveszel valami csinosat, mégis meleget, majd elmegyünk enni miközben sétálunk. - mosolyog rám bájosan.
- Oké,értem Styles! Akkor csináljuk ezt! - mutattok a monitorra. Ráemeli ő is íriszeit, majd meglepődést vélek felfedezni.
- Nem hittem, hogy egyszer ezt mondom, de ezek a képek... - kezd bele.
- Rosszak! - válaszolom csalódott sóhajjal.
- Hülye vagy te! Nézd már kívülálló tekintettel. Ezek a képek fenomenálisak lettek Pezzékről! - nézz mélyen a szemembe.
- Akkor segíts, mert úgy látszik nagyon önkritikus vagyok! - mondom apró mosoly kíséretében.
- Ennek biztos benne kell lennie! - mutat egyre amit rögtön be is pipálok. Fél óra alatt végzünk, majd összeszedem a cuccom és lekapcsolva a villanyt hagyom el a rezidenciám. Harryvel némán baktattunk egymás mellett, csak a pultban ülő lánynak köszönünk, aki fáradt mosollyal az arcán köszön vissza. Amint kiérünk rögtön megcsap az áprilisi esti szellő, ami végig halad Londonon. Harry a fekete Range Roverhez vezet és kinyitja nekem az anyós ülést, ami hálás mosollyal köszönök meg, majd kocogva meg kerüli a kocsit és bepattan mellém. Az út némán telik csak a motor zaja zavarja meg. Ez nem kínos csend, ez inkább megnyugtató. Majd Haz leparkol a házunk elé és zöldes szemeivel az enyémbe nézz.
- Megjöttünk! - mosolyra húzza a száját.
- Hány percem van elkészülni? - kérdezem sóhajtva.
- Kapsz egy órát. Most van kilenc és reggel korán kelsz, ha nem akarsz elkésni! - mondja sóhajtva.
- Ugye tudod, hogy nincs első két óránk? - vigyorgok rá.
- Jó tudni! - dörzsöli meg homlokát, majd megrázza fejét és ismét rám nézz. - 1 óra és dudálok! - mondja miközben kicsatolom az övem.
- Írj SMS - t. Tudod Ellel lakom! - kuncogok fel, majd kipattanok és intve megkerülöm a kocsit és besétálok a lakásba. Leveszem a bőr kabátom és a cipőm, majd lerakom a táskáim és körbe pillantok.
- Eleanor? Itthon vagy? - kérdezem felmenve a lépcsőn.
- Igen! Tanulok! -kiabálja a szobájából. A szobájához sétálok és összefonva karjaim döntöm a fejem az ajtófélfának.
- Mire, drága? - nevettek fel.
- Tudod holnap első órámba fakultációm van! - mondja sóhajtva.
- Nekem nincs első két órám! Viszont most megyek és szólok bezárom a szobám ajtaját. - mondom mire felkapja rám a tekintettét.
- Szex hiány? - kérdezi kuncogva.
- Nem. Film maraton! - forgatom meg szemeim vigyorogva, majd intek neki és egy "Szép álmokat!" mondva lelép és úgy ahogy mondtam be is zártam. Bűntudatom van emiatt a szar miatt, szóval muszáj leszek Harryvel erről beszélni. Arcomon már szinte rutinból húzódik mosoly az arcomra, amint Harry gondolok. Ezután pedig ész nélkül siettek a fürdőbe. Csinos, de meleg. Csinos, de meleg. A fejembe lévő villany körte világosságot nyer, majd miután frissen és üdén léptem be a szobámba a fehérneműs fiókomhoz sétáltam. Kivettem egy csipkés, fekete szettet és ledobva az ágyra tartottam a szekrény felé. Széthúzva azt rögtön a szemem elé került a fekete trikóm és a sötét szürke nadrágom. Ha már kiosonnunk csináljuk jól. Felkapva őket ismét a tükörhöz sétáltam, majd kifésülve és lófarokba kötve hajam mosolyodtam el. Lekapcsoltam a villanyt mielőtt kinyitottam volna a szobám, de ekkor rezegni kezdett a telefonom. Morogva csuktam be ismét és néztem meg az SMS - t.
" Itt vagyok. xxH"
Egy gyors 2 perc beütése után küldtem is el, majd újra elindultam. Épp bezártam az ajtót mikor ismét rezegni kezdett a telefonom. Újabb morgás hagyta el a szám, de most nem mentem vissza hanem elindultam lefelé. Harry csak bombázott az SMS - kelés azt terveztem,amint kiérek megölöm, mert közben igen bizsergetővé vált az érzés. Majd a kabátomat felkapva veszem a kezembe a cipőm és a kulcsaim, és halkan nyitom ki az ajtót. Tökre mintha 15 éves lennék és készülnék megszökni érzésem volt, amin elmosolyodtam, majd a kattanást hallva nyitottam is az ajtót. Ezt kintről megismételtem, majd leülve a lépcsőre vettem fel a tornacipőt. A telefonom még akkor is rezzeget mikor a bejárathoz értem. Harry sunyi mosollyal dőlt neki a falnak és néztem telefonját. Nem zavartam meg, sőt. Inkább végig mértem. Egy fehér Converse virított lábain, amúgy pedig fekete farmer és egy szürke pulóver volt rajta. Kifejezetten jól nézett ki,..Mit hülyülök? Kész tökély volt a gyerek mellettem.
- Jól megbámultál? - kérdezi vigyorogva. Pír szökik arcomba, de visszaszólok.
- Tudod még te itt kint el voltál, én simán elmentem az alsóneműmben a te "Csesszünk ki, Summerrel!" akciódtól! - mondom vigyorogva, mire elkerekedik a szeme.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése