Sziasztok...Ide is elérkeztem, azaz ennek a történetnek is vége. Nagyon köszönöm azoknak, akik olvasták a blogom, mert naponta dobták fel a kedvem. Nem nagyon tudok mit írni, mert nem vagyok valami jó az ilyen "beszédekben" így még csak annyit tennék hozzá, hogy most egy rövid időre beszüntettem az írást, de tavasszal visszatérek egy újabb történettel és egy másik bandataggal. Szóval ennyi is lenne! Jó olvasást és még egyszer köszönöm! És a kattintásokat elértük a 11.000 pontosítva 11. 397 . Nagyon köszönöm! ♥ Jó befogtam!
|Naplóbejegyzés 2009. Augusztus 25.|
ÖRÖKKÉ BOLDOGAN: Soha nincs olyan, hogy csak boldogság. Szükség van bánatra, veszteségre, veszekedésre.
SZERELEM: Létezik. Nem tagadom, hisz én is az vagyok. De a szó semmit nem ér érzelmek nélkül. Bárkinek mondhatod, bármikor, hogy szeretlek.
BARÁTOK: Igazak, hamisak? Maradnak, mennek? Mégis onnan tudod, hogy az igaziak kik, ha ők követnek téged, mint az árnyékod és néha adnak egy erős pofont, hogy ne légy a padlón.
SZŐKE HERCEG: Kinek mi. De ha nekem is létezik remélem barna énekes.
|JELEN|
Az már biztos, hogy igen negatív volt a személyiségem 2009 - ben. Itt ülök 20 éves fejjel és a régi naplóimat olvasom. Hogy miért ez a négy szó? Akkoriban estem nagyot pofára és elkapott bölcselet. Hogy igazak - e vagy nem? Számomra hasznosak a többi nem érdekes.
|2010. Június 23.|
Elegem van a jelenből. Miért nem ugorhattok a 18 éves korszakomba most? Ő fellép és énekel milliárd lánynak, majd behuppan fekete kocsijába és haza tart. Hazaér. Felakasztja kabátját, lerúgja magáról cipőjét és miután bezárta az ajtót felakasztja a kulcsot a többi közé. Nem eszik, nem iszik, nem ül le TV - ni, felsiet. Belép a fehér ajtón, ami a szobáját őrzi, de nincs egyedül. Több lélegzet vétel. több mozgás. Lassan indul meg a most kivételesen nem nyikorgó parkettán, de hamar a szőnyegre tér lábával. Még mindig divatos ruhákat hord, mit is várunk hisz még csak 26 éves, fekete farmer, fehér ing mellkasánál kigombolva így kilátszódik tetoválása. Arcán elégedett mosoly mutatkozik, szemében pedig a szeretett hatalmas mértéke. Valamit nagyon nézz. Az a valami pedig a családja. Ahogy felesége nyugodtan szuszog miközben kezeiben 1 éves kislányát szorongatja. A fiú hangtalanul húzza le magáról a nadrágot és a zoknit, majd az inget is ledobja a szoba másik végébe és befekszik családja mellé. Homlokára puszit lehel mindkettőnek, majd óvatosan veszi ki gyermekét a lány kezei közülés teszi feljebb. Betakarja magukat, felesége ujjait összekulcsolja sajátjaival, majd mosolyogva hunyja le szemeit.
- Megjöttél! - hall meg egy vékony hangot, mire felnevet.
- Halkan! Anya és Lucy alszik! - ül fel és ölébe veszi csepp kisfiát.
- Bocsánat! Holnap mehettek veled a koncertre? - kérdezi csillogó szemekkel, mire apja mosolyogva bólint.
- Ne csak Benjit vigyed! - a hangja a fiúban még mindig forrósággal szalad végig ereibe. A fiú felé kapja tekintettét és vigyorogva nézi, hogy felesége feltápászkodik és miután kinyújtózkodott kedvesen nézz férjére.
- Szia! - köszön mosolyogva.
- Szia! - köszön vissza, majd csókkal köszöntik egymást.
- Szóval akkor holnap az egész család jön a koncertre? - kérdezi az apa körbepillantva.
- Ki nem hagynám még egyszer! - vágja rá a lány, mire a fiú felnevet.
- Rendben! De akkor igazi rajongónak kell tűnnötök! - mondja megcsípve kisfia arcát.
- Oké! Felveszem azt a pólót, amelyiket tőled kaptam karácsonyra! - a fiú tapsikol, a lány pedig mosolyogva nézi a jelenetet. Régen ugyanebben reménykedett egyedül, kitaszítva most pedig arról álmodik, hogy örökké tartson ez a pillanat.
Szóval te FIÚ, igen csupa nagy betűvel, meg vagy jósolva. Már csak rám kell találnod. Amilyen makacs vagyok kinézzem magamból nem egyszer fogom elrontani a kapcsolatunkat, de tudom, hogy benő majd a fejem lágya. Szóval lehet róla szó, hogy hagylak elmenni, de te ne tedd. El sem hiszem, hogy ezt írom, de olyan jó lenne, ha léteznél. Még csak 15 vagyok és már a jövendőbeli férjemről álmodozok. Mint egy igazi kamasz, csak egyedül. Szóval nagyon ajánlom, hogy létezzen és valóra váljon a fent megjelenített jövőképem, mert ez minden álmom. És ha sikerül mi lesz? Megfogom neki mondani, hogy én már hamarabb szerettem mielőtt híres lett volna és nem is tudott volna rólam. A napló írást itt befejezzem, ha nem jegyezném meg az elkövetkezendő pillanatokat nézd vissza a képeket. Szóval....Remélem sikerült az álmom.
Summer Chloe Brook
2010. Június 23. 20:22
Szia, Hát nem csak Te nem tudod, hogy mit írj, mivel én sem tudom. Én erre még nem vagyok felkészülve h vége :c viszont örülök neki, hogy nem hagyod abba az írást...most törhetem a buksim, hogy a kövi történetedben ki lesz a főszereplő :D legalább azt már az elejétől fogom olvasni :3
VálaszTörlésszép és jó befejezés lesz, de akkor is sajnálom h vége....siess vissza :)
Próbálok sietni, a suli mellett de ha minden jól alakul Márciusban indul, már csak azt nem tudom mikor! :P :)
Törlés