58. Az első találkozás

Hellosztook! Nem nagyon húznám az időt csak pár szösszenet! Első sorban BOLDOG SZÜLINAPOT ZAYN, bár tudom nem látja! :( Másodszor pedig köszönöm, hogy olvassátok a blogomat még ezek utána "pocsék" részek után is. Nem tudom mennyire tetszik ez a rész, de akinek igen az pipáljon! Na Byee!

Summer Brooks"

Itthon vagyok és bőgök. El is itt van és vigasztal. Lassan éjjel 2 van. Utálom magamat. És Harryt is. Nem tudom mióta, de drogozik és aggaszt, hogy miattam. Persze El nyugtat, hogy ez nem igaz, de tudom, hogy ez igaz. A fejemben lévő mondataim is zavarok akkor milyen lehet mikor beszélek? Egy srác miatt nem sírtam ennyit, mint Harry Styles. Valahogy mindig megtud siratni. Nem láttam, ami Lou véleménye szerint szerencsére. És szerintem nem is akartam volna látni.
- Hé, itt vagy? - kérdezi kuncogva El.
- Figyelek! - mondom komolyan.
- Louis most hívott...Harryről volt szó...- mondja nyelve egyet.
-Az egészet csak kitalálta és csak be volt rúgva? - kérdezem mintha ez lett volna, de tudom, hogy nem.
- Nem! Harry összehívta őket és bocsánatot kért. Elmondta, hogy járni fog pszichológushoz, és megakar javulni! - mondja El mosolyogva.
- És ettől most olcsóbb lett a kenyér? Egyáltalán el sem kellett volna kezdenie! - mondom grimaszolva.
- Tudom. És most már Ő is tudja. Azt mondja te voltál! - kuncog fel.
- Remek! Nem elég, hogy így is bűntudatom vagy legyen még nagyobb! - mondom szarkasztikusan.
- Nem! Te voltál a legfontosabb ok. Vissza akar kapni. Ahogy Louis mondta " 55% Summer, a család és ők (a banda) 45% a directionerek és Paul. - mondja El mosolygós barna szemeivel, ami csak úgy csillognak. Talán az izgalomtól vagy az örömtől?  Nem tudom eldönteni. Viszont szavai pár másodperc múlva eljutnak a fejembe ami miatt ketté nyílnak ajkaim.

- De miért? Miért vagyok köztük ha nem szeret? - rázom meg a fejemet. Hisz megcsalt.

- Harold még szeret, csak ugye megcsalt......-harapja le a mondat végét. 

- Nem akarok Stylessal törődni már. Elegem van, hogy ezt a 3 hónapot végig bőgtem miatta. - mondom letörölve könnyeimet es megpróbálok kikecmeregni a fürdőbe. Miután sikerül megnyitom a hideg vizet es az arcomat mosom meg benne. Miután úgy érzem jó visszasétálok Elhez aki vigyorogva néz.

- Tudod, akármennyire is "utalod" Harryt nagyon hasonlítasz ra. Csak meg Ő elcseszte, te meg csajosan oldottad meg. Mindkettőtöknek kellett ez a 3 hónap....és talán, majd eljuttok oda, hogy barátok legyetek. - fáradt mosolyt küld felém mire felkuncogok. - Mi az?

- Aludni kéne. Hajnal 3 van.- mondom ásítva. 

- Itt alszok! - jelenti ki miközben elkényelmeskedik a párnámon.

- Nekem teljesen mindegy hol alszol! - újabb ásítás hagyja el ajkaimat. Furcsa. Fel sem tűnt milyen fáradt vagyok. Amint jó éjt kívánunk egymásnak szemeim lehunyom, majd mosolyogva alszom reménykedve, hogy most sikerült túllépnem rajta es nem álmodom vele semmi "rosszat".

                                                                

                                                                   ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

- Felkelni csajos, ma te és én napot tartunk! - ugrott rám idióta barátnőm.

- Hány óra? - kérdezem csukott szemmel, de mar nyújtózkodva.

- Nem hány ár jobban van! - nem látom, de tuti, hogy elmosolyodott.
- Nagyon viccesnek érzi valaki magát. - mondom majd sóhajtok. - Mennyi az idő?
- Tudom. Amúgy 11! Szóval öltözz Hercegnő, meg jött egy leveled a szüleidtől is! - szemeim kipattannak amikor befejezte a monológját.

- Levelem? Már mint e-mail? - kérdezem furcsán.

- Nem! Leveled! - mondja és átnyújt egy borítékot. Először furcsállom, majd felülök es feltépem a borítékot.

" Summer Brooks!

Nagyon sajnáljuk, hogy nem tudunk ott lenni a 19. születésnapodon, de úgy gondoltuk szórakozz ki magad a barátaiddal, barátoddal. Ben felhívott a nyárral kapcsolatban, ami azt jelenti, hogy felnőtt ami kis lányunk. Mintha csak tegnap lett volna, hogy elvittünk az első ovis napodra, vagy iskolába. Majd jöttek a szakköreid. Ha nem mondtuk de tudnod kell, büszkék voltunk/ vagyunk rád azért ami lett belőled. Apád megmondta, hogy ebből a lányból nagy tehetség lesz, csak nem tudtuk milyen témában. Majd szép sorban jöttek a balett órák, ének órák, gitár, zongora, órák. Majd volt olyan mikor a foci, a boksz érdekelt apád legnagyobb örömére. Majd eljött a 14 éves korszakod. Mikor a dobnál és a fotózásnál maradtál. Majd a 16, mikor választás elé kényszeríttetünk, es egyedül hagytunk. Annyira sajnálom Kincsem es apád is. Nem akarlak megsiratni, mert én már szinte bőgők. A kis öcsi is egészséges es eleven. Mivel már a 9 hónapban vagyok bármikor szülhettek, szóval meglátógáthátnál ha akad időd a tanulás es a munka mellett. Viszont nem hagyhatjuk annyiban, hogy 19 evés vagy, így apáddal úgy döntöttünk, hogy megérdemelsz egy autót amiről mindig is álmodtál...Amint megjön a levél ez a kocsi is meg lesz a lenti címen címen. A kulcsokat a borítékban találod és remélem tetszeni fog. Boldog szülinapot kíván, rengeteg puszit es szoros ölelést Anyu, Apu es Becca.

Megéreztem könnyeimet az arcomon, majd elvigyorodtam.

- Minden oké? - kérdezi El aggódóan, mire felpillantok rá..

 - Fiú! - nyögöm ki az a szó ami most a legboldogabbá tesz. Nem érdekel most annyira a kocsi sem. Akartam egy kis öcsit akit megkaptam, és úgy érzem látnom kell.
- Fiú? - kérdezi furcsán El.
- Nem szeretnél babázni?  - kérdezem meg sunyi mosollyal az arcomon.
- De! Csak nem terhes vagy? - döbben le mire "Ez most komoly?" fejjel tekintek rá.
- El! Nem! Miből gondolod? - kérdezem kuncogva.
- Mert azt mondtad fiú, utána meg azt, hogy nem  szeretnék babázni! - mondja idegesen.
- Tisztázzuk nem vagyok terhes. Anyám terhes volt, és én mindig is akartam egy kis öcsit és az lett. És ha minden igaz, nem rég vagy nem soká fog szülni. Szóval eljössz velem Amerikába? - kérdezem boci szemekkel amin felnevet.
- Persze, hogy elmegyek! Hány napra? - kérdezi vigyorogva.
- Kettő! Ma megyünk és Csütörtökön jövünk! Na? - kérdezem mire heves bólogatásba kezd.
- De el kell mennünk ruhát venni! - mondja felpattanva az ágyról.
- De én tegnap voltam Liammel! - mondom ellenkezve.
- Akkor elmagyarázom! Felöltözöl, Starbucks majd beugrunk a plázába és vásárolni fogunk, mert a lányok azt csinálják! És te is fogsz venni, sőt az egyiket én fogom neked összeállítani! Majd hazajövünk és eszünk. Szólok a fiúknak, hogy lelépünk miközben, te rendelsz két repülőjegyet. Utána összecsomagolunk és elindulunk a reptérre! Benne vagy? - kérdezi meg, mire mosolyogva bólintok.
- Remek! Akkor 10 perc múlva lent találkozunk, csajszi! - kacsint rám, majd elhagyja a szobám.

Sóhajtva ballagok a szekrényemhez és kiveszem a ruhákat.

Egy fekete atlétát a mellénél végigfutó csipkével és egy fekete - fehér csőszárú nadrágot. Még elveszek egy fekete fehérneműt és egy fehér bokazoknit és mosolyogva sétálok be a zuhanyzóba. Gyorsan zuhanyzom és veszem is fel a ruháim, majd az ágyamról elveszem a slusszkulcsot és a zsebem mélyére süllyesztem, majd lesiettek a lépcsőn. Megbotlom az utolsó lépcső fokban, de a korlátoltért nyúlva megtartom az egyensúlyom. Felveszem a fekete bakancsom, és a fekete szövet kabátom, majd felkiáltok El - nek.
- Mindjárt! - kiáltja le. Én elveszek egy banánt a gyümölcs kosárból, majd lebontva a héját elkezdem enni. Ekkor megjelenik El is, aki vigyorog majd a szemembe nézz.
- Tudod van egy mondás, nem hiszem, hogy ismered! "Miközben banánt eszel sose nézz senki szemébe!" - vigyorodik el.
- Megbocsáss, de most is te vagy perverz! Én csak eszem a banánt! - jelenetem ki és kiveszem az utolsó darabját a héját pedig a kukába dobom.
- Hé, én directioner vagyok! - bök meg.
- Tudom, és ismered azt, hogy "Az alma nem esett messze a fájától." mondatott? - kérdezem bezárva az ajtót, mert közben már elindultunk.
- És akkor te mi vagy, ha nem perverz? - kérdezi csípőre tett kezekkel.
- Én nem mondtam, hogy nem vagyok perverz! - mondom határozottan.
- Az tudom! - kuncog fel.
- Amúgy! - mondom elővéve a kulcsot.
- Az mi? - kérdezi kíváncsian.
- A saját kocsim kulcsa. - mondom büszke mosollyal.
- Van kocsid? - döbben le.
- Aham. Elmegyünk érte? - kérdezem mosolyogva.
- Nyomás! - ragadja meg a kezem, és kíváncsian nézz rám. - Merre?
- Ide! - mutatom meg a címet neki, majd bólint és elindulunk jobbra.

~~~~~~~~~~~~~~~~~

- Ez állat! - jelenti ki döbbenten El. Az.

A KOCSIM egy matt fekete M3 - as BMW, amire mindig is vágytam. Az ablakok sötétítettek, így nem látni be.És a LED - es lámpa ami rá tesz arra, hogy jobban szeressem. Behelyezem a slusszkulcsot és az rögtön kinyitja a vezető ülést. Vigyorom szélesedik mikor kinyitom a kocsit és benézzek. Fekete bőr ülés, ami fehérrel egészítettek ki. Van benne GPS is, meg rádió, CD lejátszó és még sorolhatnám. Kimászok és El mellé lépek akinek még mindig tátva a szája.
- El! Nem akarok elmenni vásárolni! Kiakarom használni a kicsikém! - mondom bűnbánó szemekkel ránézve.
- Benne vagyok! Menjünk a fiúkhoz! - mondja izgatottan. A csávóra nézzek, akinél eddig volt.
- Hé! Öhm..van valami pálya ahol kilehet próbálni mennyit bír? - kérdezem meg mire elmosolyodik.
- Tudod, nem hiszem..- kezd bele miközben beletúr fekete hajába.
- Figyelj ide! Csaj vagyok aki most kapta meg az élete autóját! Szóval hol a pálya? - kérdezem karba tett kezekkel. A srác ledöbben, de hamar elmosolyodik.
- Akkor bepattantok és kimentek, majd ott jobbra és ott lesz. Onnan kitudtuk menni a városból! - mondja, mire biccentek.
- Köszönjünk! - mondom, majd Elre nézzek aki azonnal be is pattan az anyós ülésre. Beülök mellé é becsatolom maga, majd bezárom a kocsi ajtót, A srácra kacsintok, aki még mindig ott áll mint egy szerencsétlen. Ahogy mondta kihajtok és jobbra fordulok.
- Készen állsz? - kérdezem mire heves bólogatásba kezd, mint egy 4 éves. Felnevettek, majd gázt nyomok és gyors sebességváltás után azt veszem észre, hogy 200 - zal hajtunk. A hang, a szél és ahogy a táj elsuhan mellettünk egyszerűen felemelő érzés. Kihagyhatatlan. Majd lassulok és ahogy mondta a srác kihajtok városba.
- Summer ez... - mondja El, a lánya pillantok akinek majdnem akkora vigyor van az arcán, mint nekem. De csak majdnem. Behelyezzem a telefont a tartókájába és pár gomb után kikeressem Lou számát és hívna kezdem.
- Sziasztok! - köszön bele.
- Sziia! Hallasz az utcáról egy olyan hangot ami nagyon, hangos és olyan, mint egy motor hang? - kérdezem meg.
- Pillanat! - mondja. Gondolom kimegy az erkélyre. - Igen, hallok. Miért?
- Csak kérdezem! - rántok vállat és megállok, mert megérkeztünk az 1D ház elé.
- El is veled van? - kérdezi meg izgatottan.
- Igen! Épp a kocsimban ülünk! - kacsintok a lányra mire felkuncog.
- Szia Lou! - mondja a répaimádó srác barátnője.
- Neked van kocsid? - kérdezi döbbenten.
- Aham! Ma kaptam anyáéktól! - mosolyodom el. - Szólj már a többieknek, hogy jöjjenek ki a ház elé.
- 2 perc! Legyetek itt vagy kaptok! - mondja szigorúan. Nevetve kinyomom, és Elre nézzek.
- Én neki akarok dőlni a kocsinak mikro azok kijönnek! - mondja a lány.
- Akkor mire vársz? Én még élvezem a kocsim! - mondom mire bólint és kipattan. Megcsinálja neki dől a kocsinak karba tett kezekkel és vár. Én nyújtózkodok egyet, majd elveszem a telefonom és megkeressem anya számár. Pár csöngés után felveszi.
- Szia Kicsim! - köszön kedvesen.
- Szia Anya! Nagyon köszönöm a kocsit! Imádom! - mondom könnyes szemmel.
- Nincs mit, Kincsem! Örülök, hogy tetszik! Apád is örülni fog neki! - mondja ekkor viszont sírás hangját hallom meg.
- Ez ugye Ő? A kis öcsém? - kérdezem és most már szabadjára engedem könnyeimet.
- Igen! 3 héttel ezelőtt született! Viszont most le kell tennem, éhes! - mondja fáradtan.
- Csak egyetlen kérdés! Hogy hívják? - kérdezem mire felkuncog.
- Michael Harold Brooks!
- Anya! Ez kurva jó név! - mondom felnevetve. És tényleg az! Ő az én kis öcsikém. - Viszont most hagylak! Jó étvágyat, Mikey - nak! - mondom hadarva, majd anya elmond egy "Szia, Kicsim" hiányzol!" - t majd kinyomom. Megtörlöm arcom és kinyitom az ajtót. majd bezárom ás Vele találom magam szembe. Nevetve emeli fel a fejét, de nevetése azonnal abbamarad amint szemeimbe nézz. Még mindig ugyanolyan zöldek, szépek, csillogóak. Mintha kényszerítene, hogy megöleljem de nem teszem meg.
- Hello! - köszön rekedtesen. Elmosolyodom, és biccentek majd a többiekre nézzek.
- Most komolyan ez a kocsid? - kérdezi  Niall.
- Büszkén jelentem ki, hogy ma az én kocsim! És hogy ez életem legjobb napja! - mondom vigyorogva.
- Tényleg! Lou ma utazom! - mondja El az említettre nézve.
- Hova? Miért? Kivel? - kérdezi aggódva.
- Amerikába. Babázni! Summerrel! - karol át barátnőm.
- Mentek Beccához? - kérdezi Liam.
- Meg Mikey - hoz! - kacsintok rá, mire mindenki furán nézz rám.
- Kihez? - kérdezi Harry. Ránézzek és elmosolyodom.
- Michael Harold Brooks - hoz, azaz a 3 hetes kisöcsémhez!
Harry elmosolyodott és a kezét nyújtotta.
- Gratulálok! - néma csend termett sec - perc alatt. Harry feszült volt, és visszahúzta a kezét. Az agyam kattogott, és csak azon járt itt az ideje bizonyítanom. Elmosolyodtam, majd közel léptem hozzá és megöleltem. Először nem mozdította karjait, majd visszaölelt. A szívem hevesebben dobogott, és szaporábban kezdetem venni a levegőt.
- Köszönöm! - mondtam, majd vele együtt el is engedtem. A srácokra néztem, akiknek a szemei köztem és Harry között járt, Eleanor pedig büszkén biccentet. Hát első találkozásnak megteszi, nem?