Summer Brooks"
2 hónap elteltével
Bonyolult, fárasztó, és eredményesen telt el az utóbbi hónapjaim. A karomról a gipszet ma szedik le, hála a Jó Istennek. Bonyolult volt azért, mert nem telt el úgy nap, hogy ne sírtam volna szerencsére az utóbbi napokban sikerült nem sírnom és úgy érzem, hogy sikerült Harryn túllépnem. Fárasztó, mert a rengeteg nyavalygásom mellett El mellettem állt, és együtt készültünk a sulira. Az eredményesben pedig csak reménykedem. Reménykedem, hogy rátudok nézni egy fiúra úgy, mint egy FIÚ. De a legjobban abban, hogy sikerül letennem az érettségit. Ennyi volt a belső változás viszont külsőleg teljesen kifordultam magamból. Mióta Luke - kal meg volt az, az emlékezetes éjjel, mintha teljesen más hogy álltam volna mindenhez. A hétfői napot igazoltam, így nem mentem suliba, amiért szerencsémre Lou nem haragudott, meg kedden írtuk meg a matek dogát, de ez nem lényeges. És azon a napon elhatározásra jutottam. Majdnem az egész ruházatom lecseréltem sötétebb színekre valamiért megtetszettek. Főleg a fekete - fehér kombináció. A hajam egy picit sötétebb lett, és Perriet követve csináltattam egy piercinget, csak még Pezz a tarkójába és az orrába nekem megfelelt a köldökömbe is. Ha már Pezznél tartunk Zayn megkérte a kezét, amire persze igennel válaszolt, de az esküvőt még halasztják, mert Perriéknek a karrier most indul be, a One Direction - nek meg jönnek a halasztások. És vagyunk mi, Ellel. El Manchesterben fog tovább tanulni én pedig fotós leszek Ben mellett. Ben..Hm...1 hónappal ezelőtt meghalt a nagymamája aki nagyon gazdag volt, és egy csomó pénzt az ő egyetlen unokájára hagyott. Akármennyire is örült először nem akarta elfogadni és kibukott végül úgy fél hónappal ezelőtt vett egy hatalmas épületet, ahol épp a virágzó fotós karrierjét futtatja. És hogy én ebbe hol szerepelek? Én vagyok a Kis Főnök! És ha letettem az érettségit én leszek az aki be fogja utazni a világot, mert ez a célom. És Luke volt az első akinek ezt elmondtam. El akarok menni Parázsba az Eiffel - toronyhoz, meg akarom nézni Rómában a Colosseumot. És amit a legjobb szeretnék az csak is egy dolog. Hogy ezt ne egyedül tegyem meg. A telefonom eszeveszetten kezd el csörögni így hamar fel is veszem, mert a váró terembe vagyok.
- Igen? - kérdezem halkabban.
- Summer! Hol vagy, Drága? - hallom meg Niall hangját.
- Váró terem, Drága. - válaszolok olyan hangnemben mint ő.
- Remek! Most veszik le a gipszed, igaz? Ne válaszolj tudom rá a választ. Amint végeztél menj haza vegyél fel valami kényelmesebb cuccot, és gyere a Temzéhez! Értetted, Hercegnő? - kérdezi.
- Igen, Niall. De minek?- sóhajtok fel, de a válasz helyett csak a pittyegést hallom már. Remek.
- Summer Brooks! - kiált ki az egyik asszisztens én pedig felpattanok és besiettek a szobába.
~~~~~~~~~~~~~~~~~
- Köszönöm még egyszer! Viszlát! - lépek ki a szobából, és a kijárat felé haladok. A csuklómat átmozgatom, mosolyom pedig szélesebbre húzódik. Ugrándozva siettek haza, majd ahogy hazaérek
" Hol vagy, Szöszi?"
" Én már látlak! :D" Újabb kör teszek, de még mindig nem látom. Újra gépelnék, de ekkor valaki eltakarja előlem a fényt, így csak a sötétséget látom.
- Most már meg vagyok? - kérdezi magával szembe fordítva és leveszi szememről a kezét.
- Niall! - ugrok a nyakába amit mosolyogva fogad.- Annyira jó nem otthon gubbasztani. - engedem el.
- Azért is hívtalak. Eddig magoltál, mint egy gép szóval a mostani délután velem töltöd! - jegyzi meg.
- Igen is, Kapitány! - nevettek fel. Szerencsére tanulni sem kell, mert tavaszi szünet van!
- Jól nézel ki, Hercegnő! - pörget mire felkuncogok.
- Köszönöm! Te sem festesz rosszul! De mit csinálunk itt egyáltalán? - kérdezem a Temzére nézve.
- Először sétálunk utána pedig jön a meglepi! - mondja vigyorogva.
- Mi a meglepi? - kérdezem izgatottabb .
- Azért meglepi, mert nem fogom elmondani! De most itt fogunk szobrozni vagy el is indulunk? - kérdezi, mire bólintok és elkezdünk sétálni.
- Amúgy mi újság? - kérdezem rápillantva.
- Én oké vagyok. De te? Harry..-kezd bele, de heves fej rázásom miatt elhallgat.
- Jól vagyok! Sikerült túllépni rajta...azt hiszem! - gondolkodom el.
- Azt hiszed? Hova tűnt a magabiztos lány aki az első félévben megismertem? - kérdezi nevetve.
- Itt van még! Csak annyira stréber lett szerencsétlen, hogy szinte mindenről elfeledkezett! - mosolyodom el.
- Akkor nem is dolgoztál?
- De! Csak szűkösen...Várjál ezt nem is meséltem neked. Amint leteszem az érettségit és végzek a sulival világ körüli fotózásra megyek. Aminek Ben állja a felét, a szüleim a másikat! Csak nem tudom kivel menjek..Nem akarok egyedül! - mondom sóhajtva.
- Világ körülire, mi? És mit szólnál hozzá, ha velünk jönnél és akkor minket is fotózhatsz közben velünk lehetsz! - mondja mosolyogva.
- Niall én nem tudom...- gondolkodom el.
- Mindenki ezt akarja! Már ha megtudnák! Hazzával pedig nem kell foglalkozni! - mondja legyintve.
- És mit szólna hozzá Paul? - kérdezem ujjaimat tördelve.
- Tuti benne lenne! Csíp téged! Meg képeket csinálnál rólunk! - mondja mosolyogva. A nyakába ugrok mire nevetve ölel vissza.
- Köszönöm Niall, de tényleg! Annyira jó barát vagy! A szülinapomra meghívtad Calumékat és most meg ez. Komolyan te vagy a legjobb fiú barátom! - nézze szemeibe őszintén.
- Odaadhatom valakinek? - kérdezem ujjaim közt tekergetve.
- Egy directionernek! - néz fel egy pillanatra majd újra a telefon képernyőjébe merül. Szúrósan nézzek körbe, majd megpillantok egy kb. 8 éves kislányt aki kiguvadó szemekkel nézz minket. Anyukája egy másik nővel beszélget így csak akkor lesz rá figyelmes mikor odaérek.
- Jó napot kívánok! Szia! Beszélhetnék egy kicsit a kislánnyal? - kérdezem az anyukától mire furcsán, de bólint. Figyeli ahogy leguggolok a lányka elé akinek gyorsabb lett a levegő vétele.
- Hello! Hogy hívnak? - kérdezem meg.
- Amy! De te..Summer Brooks vagy ő meg ott Niall? - kérdezi a hátam mögé nézve.
- Igen! Ha jól látom directioner vagy! - mondom kuncogva.
- Igen! - válaszolja halvány mosollyal ami vigyorgásba alakul át.
- Remek! Akkor tessék! - illesztem a fejére Niall kalapját. - Ezt az ír manó küldi sok puszival és szeretettel! - mondom mosolyogva.
- Komolyan? - döbben le.
- Hát persze! - halljuk meg a hátunk mögül Niall hangját. Leguggol mellém és elővesz a dzsekijéből egy filctollat és ráfirkantja a nevét.
- Te is aláírod? - kérdezi Amy, mire bólintok. Gyorsan odafirkantom én is a nevem, majd Niall vissza helyezi a kislány fejére a kalapját.
- Életem legjobb napja! - mondja az anyukájának Amy, mire az anyuka egy hálás mosolyt küld felénk.
- Csinálnátok a lányommal egy képet? - kérdezi mire bólintunk egyet. A lánynak még nagyobb mosoly kúszik a szájára, majd elengedi a nő kezét és közénk áll. Niall mosolygunk, majd mikor kész felpattannunk.
- Most viszont mennünk kell. A lány teljesen rákapott a tanulásra és most egy kicsit kiszellőztessük a fejét. - mondja Niall.
- Nagyon köszönjük! Sziasztok! - int az anyuka.
- Én is köszönöm, de tényleg! Ezt a napot örökre megőrzöm! - mondja mosolyogva. Niall még utoljára megöleli majd felpattan mellém és elindulunk.
- Ez kedves dolog volt tőled! - mondja mosolyogva.
- Az egész személyiségem kedves! - kacsintok rá.
- Na gyere, te nagyon szerény! - fogja meg a kezem majd futni kezd. Futok vele, majd megállunk a kikötőnél.
- Mit keressünk itt Niall? - kérdezem furcsán.
- Kiszellőztessük a fejed! - kacsint rám most ő és felhúz az egyik hajóra.
- Miattam béreltél ki egy hajót? - kérdezem kerek szemekkel.
- Ha úgy vesszük igen! - túr bele kósza tincseibe.
- Niall, ha nem mondtam volna még szeretlek! - mondom a szemébe nézve.
- Én is, Summer! - nevet fel, majd mosolyogva húzz magához.
- Akkor hajókázunk? - távolodom el miközben vigyorgom.
- Hát persze! - nevet fel és a széléhez megy kikötni a hajót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése