OMG!! Ez hihetetlen! Komolyan nagyon szépen köszönöm Bianka Kovács - nak az első díjam! ♥
Szabályok:
- Köszönd meg a díjat, akitől kaptad
- Írj 10 dolgot magadról
- Válaszolj 10 kérdésre
- Írj 10 kérdést
- Küldd tovább 10 embernek
10 dolog magadról:
- Nagy rajongója vagyok Londonnak
- Nem csak a popot szeretem, van még ott a rock és pár Avicii féle ☺
- Nagyon szeretek énekelni, bár hangom nincs :D
- Utálom a kétszínű, parancsolgató embereket
- Kedvenc sorozatom a Kínos és a Amerikai Horror Sztorik ( ezt nem rég kezdtem)
- Tavaly óta blogolok azóta nem bírok vele leállni :D
- Szeretném az angolt folyamatosan beszélni és érteni és valahol UK -ben lakni
- Szeretem a rendet, bár én rendetlen vagyok
- A fantáziám nagyon piszkos, szinte majdnem mindent félreértek
- Nem állítom, hogy a fiúk melegek de imádom az olyan képeket amin ketten van (pl. Ziall)
Válaszolj 10 kérdésre:
1. Melyik közösségi oldalt használod a legtöbbet? Azt hiszem a Facebook
2. Mennyire vagy romantikus? 50%
3. Mi az életcélod? Londonban élni, jól fizető állás, család
4. Milyen tanuló vagy? 4-5, de Fizika és Föci 3
5. Mi a legnagyobb félelmed? Valamelyik testvérem elvesztése :(
6. Kiadatnád az írásaidat, ha lenne rá lehetőséged? Igen :)
7. Mennyire tartod magad tehetséges írónak? Erre nem tudok konkrét választ adni. Talán 40 - 50 % - ban! :D
8. Legjobb dolog ami történt veled? Hogy directioner lettem :3
9. Vesztettél már el olyan személyt, aki a legfontosabb a számodra? Nem
10. Egy lakatlan szigetre egyetlen egy embert vihetnél magaddal ki lenne az, és miért? Rengeteget gondolkoztam rajta és a válaszom Niall! Ha éhes tuti talál kaját és jó társaság is! :)
10 kérdés:
1. Ha akarnád milyen színűre festenéd a hajad?
2. Kedvenc sorozat?
3. Mikortól vagy directioner?
4. Milyen zenéket szeretsz?
5. Hány éve írsz?
6. Van testvéred?
7. Mi a legnagyobb vágyad?
8. Mitől félsz a legjobban?
9. Van valamilyen tárgyad (pl. póló, karkötő, CD) a kedvenc bandától?
10. Ha van, ki a kedvenc bandatagod (egész név + banda)?
10 embernek elküldöm akiknek tetszik az irománya:
Stole My Heart
Hellboys-1D
Én 14, Ő meg Harry Styles
Secret of my dreams
Steal My Girl
Stockholm-Syndrome
Tudom nem 10, de ne haragudj! :P Még egyszer köszönöm! :D
2015. január 3., szombat
2015. január 2., péntek
55. Kikapcsolódás
Sziasztok! Meghoztam 2015 első bejegyzését és köszönöm az 1 rendszereres olvasót♥! Remélem tetszeni fog a rész és köszönöm a majdnem 6000 (!!!) oldalmegjelenítést! Változott a design remélem tetszik. Jó olvasást! Puszi! ♥♥
Summer Brooks"
2 hónap elteltével
Bonyolult, fárasztó, és eredményesen telt el az utóbbi hónapjaim. A karomról a gipszet ma szedik le, hála a Jó Istennek. Bonyolult volt azért, mert nem telt el úgy nap, hogy ne sírtam volna szerencsére az utóbbi napokban sikerült nem sírnom és úgy érzem, hogy sikerült Harryn túllépnem. Fárasztó, mert a rengeteg nyavalygásom mellett El mellettem állt, és együtt készültünk a sulira. Az eredményesben pedig csak reménykedem. Reménykedem, hogy rátudok nézni egy fiúra úgy, mint egy FIÚ. De a legjobban abban, hogy sikerül letennem az érettségit. Ennyi volt a belső változás viszont külsőleg teljesen kifordultam magamból. Mióta Luke - kal meg volt az, az emlékezetes éjjel, mintha teljesen más hogy álltam volna mindenhez. A hétfői napot igazoltam, így nem mentem suliba, amiért szerencsémre Lou nem haragudott, meg kedden írtuk meg a matek dogát, de ez nem lényeges. És azon a napon elhatározásra jutottam. Majdnem az egész ruházatom lecseréltem sötétebb színekre valamiért megtetszettek. Főleg a fekete - fehér kombináció. A hajam egy picit sötétebb lett, és Perriet követve csináltattam egy piercinget, csak még Pezz a tarkójába és az orrába nekem megfelelt a köldökömbe is. Ha már Pezznél tartunk Zayn megkérte a kezét, amire persze igennel válaszolt, de az esküvőt még halasztják, mert Perriéknek a karrier most indul be, a One Direction - nek meg jönnek a halasztások. És vagyunk mi, Ellel. El Manchesterben fog tovább tanulni én pedig fotós leszek Ben mellett. Ben..Hm...1 hónappal ezelőtt meghalt a nagymamája aki nagyon gazdag volt, és egy csomó pénzt az ő egyetlen unokájára hagyott. Akármennyire is örült először nem akarta elfogadni és kibukott végül úgy fél hónappal ezelőtt vett egy hatalmas épületet, ahol épp a virágzó fotós karrierjét futtatja. És hogy én ebbe hol szerepelek? Én vagyok a Kis Főnök! És ha letettem az érettségit én leszek az aki be fogja utazni a világot, mert ez a célom. És Luke volt az első akinek ezt elmondtam. El akarok menni Parázsba az Eiffel - toronyhoz, meg akarom nézni Rómában a Colosseumot. És amit a legjobb szeretnék az csak is egy dolog. Hogy ezt ne egyedül tegyem meg. A telefonom eszeveszetten kezd el csörögni így hamar fel is veszem, mert a váró terembe vagyok.
- Igen? - kérdezem halkabban.
- Summer! Hol vagy, Drága? - hallom meg Niall hangját.
- Váró terem, Drága. - válaszolok olyan hangnemben mint ő.
- Remek! Most veszik le a gipszed, igaz? Ne válaszolj tudom rá a választ. Amint végeztél menj haza vegyél fel valami kényelmesebb cuccot, és gyere a Temzéhez! Értetted, Hercegnő? - kérdezi.
- Igen, Niall. De minek?- sóhajtok fel, de a válasz helyett csak a pittyegést hallom már. Remek.
- Summer Brooks! - kiált ki az egyik asszisztens én pedig felpattanok és besiettek a szobába.
besiettek a zuhanyzóba. Gyors zuhanyzás után
kiveszem a ruhákat és egy sálat is, mert a szél is belekezdett a fújásba. Majd miután a nyakam köré a tekerem nyak melegítőm elindulok. Sétálva megyek nem akarok sietni. Élvezni akarom, hogy a lenge szél az arcomba fújja a tincseim. És az emberekre vigyorogni. Ahogy közeledek a Temzéhez egyre gyorsabban szedem a lábaim, majd megállok egy ponton és onnan nézzek körbe. De sehol nem látom az ír manót, így előveszem telefonomat és pötyögni kezdek.
" Hol vagy, Szöszi?"
" Én már látlak! :D" Újabb kör teszek, de még mindig nem látom. Újra gépelnék, de ekkor valaki eltakarja előlem a fényt, így csak a sötétséget látom.
- Most már meg vagyok? - kérdezi magával szembe fordítva és leveszi szememről a kezét.
- Niall! - ugrok a nyakába amit mosolyogva fogad.- Annyira jó nem otthon gubbasztani. - engedem el.
- Azért is hívtalak. Eddig magoltál, mint egy gép szóval a mostani délután velem töltöd! - jegyzi meg.
- Igen is, Kapitány! - nevettek fel. Szerencsére tanulni sem kell, mert tavaszi szünet van!
- Jól nézel ki, Hercegnő! - pörget mire felkuncogok.
- Köszönöm! Te sem festesz rosszul! De mit csinálunk itt egyáltalán? - kérdezem a Temzére nézve.
- Először sétálunk utána pedig jön a meglepi! - mondja vigyorogva.
- Mi a meglepi? - kérdezem izgatottabb .
- Azért meglepi, mert nem fogom elmondani! De most itt fogunk szobrozni vagy el is indulunk? - kérdezi, mire bólintok és elkezdünk sétálni.
- Amúgy mi újság? - kérdezem rápillantva.
- Én oké vagyok. De te? Harry..-kezd bele, de heves fej rázásom miatt elhallgat.
- Jól vagyok! Sikerült túllépni rajta...azt hiszem! - gondolkodom el.
- Azt hiszed? Hova tűnt a magabiztos lány aki az első félévben megismertem? - kérdezi nevetve.
- Itt van még! Csak annyira stréber lett szerencsétlen, hogy szinte mindenről elfeledkezett! - mosolyodom el.
- Akkor nem is dolgoztál?
- De! Csak szűkösen...Várjál ezt nem is meséltem neked. Amint leteszem az érettségit és végzek a sulival világ körüli fotózásra megyek. Aminek Ben állja a felét, a szüleim a másikat! Csak nem tudom kivel menjek..Nem akarok egyedül! - mondom sóhajtva.
- Világ körülire, mi? És mit szólnál hozzá, ha velünk jönnél és akkor minket is fotózhatsz közben velünk lehetsz! - mondja mosolyogva.
- Niall én nem tudom...- gondolkodom el.
- Mindenki ezt akarja! Már ha megtudnák! Hazzával pedig nem kell foglalkozni! - mondja legyintve.
- És mit szólna hozzá Paul? - kérdezem ujjaimat tördelve.
- Tuti benne lenne! Csíp téged! Meg képeket csinálnál rólunk! - mondja mosolyogva. A nyakába ugrok mire nevetve ölel vissza.
- Köszönöm Niall, de tényleg! Annyira jó barát vagy! A szülinapomra meghívtad Calumékat és most meg ez. Komolyan te vagy a legjobb fiú barátom! - nézze szemeibe őszintén.
- Ha már itt tartunk akkor kérek veled egy selfiet! - mondja vigyorogva. Elengedem még előveszi a telefonját, majd átölelem a derekát.
Miután kész a kép egyből posztolja Twiterre meg Instagramra, én pedig miközben nem figyel leveszem a kalapját.
- Odaadhatom valakinek? - kérdezem ujjaim közt tekergetve.
- Egy directionernek! - néz fel egy pillanatra majd újra a telefon képernyőjébe merül. Szúrósan nézzek körbe, majd megpillantok egy kb. 8 éves kislányt aki kiguvadó szemekkel nézz minket. Anyukája egy másik nővel beszélget így csak akkor lesz rá figyelmes mikor odaérek.
- Jó napot kívánok! Szia! Beszélhetnék egy kicsit a kislánnyal? - kérdezem az anyukától mire furcsán, de bólint. Figyeli ahogy leguggolok a lányka elé akinek gyorsabb lett a levegő vétele.
- Hello! Hogy hívnak? - kérdezem meg.
- Amy! De te..Summer Brooks vagy ő meg ott Niall? - kérdezi a hátam mögé nézve.
- Igen! Ha jól látom directioner vagy! - mondom kuncogva.
- Igen! - válaszolja halvány mosollyal ami vigyorgásba alakul át.
- Remek! Akkor tessék! - illesztem a fejére Niall kalapját. - Ezt az ír manó küldi sok puszival és szeretettel! - mondom mosolyogva.
- Komolyan? - döbben le.
- Hát persze! - halljuk meg a hátunk mögül Niall hangját. Leguggol mellém és elővesz a dzsekijéből egy filctollat és ráfirkantja a nevét.
- Te is aláírod? - kérdezi Amy, mire bólintok. Gyorsan odafirkantom én is a nevem, majd Niall vissza helyezi a kislány fejére a kalapját.
- Életem legjobb napja! - mondja az anyukájának Amy, mire az anyuka egy hálás mosolyt küld felénk.
- Csinálnátok a lányommal egy képet? - kérdezi mire bólintunk egyet. A lánynak még nagyobb mosoly kúszik a szájára, majd elengedi a nő kezét és közénk áll. Niall mosolygunk, majd mikor kész felpattannunk.
- Most viszont mennünk kell. A lány teljesen rákapott a tanulásra és most egy kicsit kiszellőztessük a fejét. - mondja Niall.
- Nagyon köszönjük! Sziasztok! - int az anyuka.
- Én is köszönöm, de tényleg! Ezt a napot örökre megőrzöm! - mondja mosolyogva. Niall még utoljára megöleli majd felpattan mellém és elindulunk.
- Ez kedves dolog volt tőled! - mondja mosolyogva.
- Az egész személyiségem kedves! - kacsintok rá.
- Na gyere, te nagyon szerény! - fogja meg a kezem majd futni kezd. Futok vele, majd megállunk a kikötőnél.
- Mit keressünk itt Niall? - kérdezem furcsán.
- Kiszellőztessük a fejed! - kacsint rám most ő és felhúz az egyik hajóra.
- Miattam béreltél ki egy hajót? - kérdezem kerek szemekkel.
- Ha úgy vesszük igen! - túr bele kósza tincseibe.
- Niall, ha nem mondtam volna még szeretlek! - mondom a szemébe nézve.
- Én is, Summer! - nevet fel, majd mosolyogva húzz magához.
- Akkor hajókázunk? - távolodom el miközben vigyorgom.
- Hát persze! - nevet fel és a széléhez megy kikötni a hajót.
Summer Brooks"
2 hónap elteltével
Bonyolult, fárasztó, és eredményesen telt el az utóbbi hónapjaim. A karomról a gipszet ma szedik le, hála a Jó Istennek. Bonyolult volt azért, mert nem telt el úgy nap, hogy ne sírtam volna szerencsére az utóbbi napokban sikerült nem sírnom és úgy érzem, hogy sikerült Harryn túllépnem. Fárasztó, mert a rengeteg nyavalygásom mellett El mellettem állt, és együtt készültünk a sulira. Az eredményesben pedig csak reménykedem. Reménykedem, hogy rátudok nézni egy fiúra úgy, mint egy FIÚ. De a legjobban abban, hogy sikerül letennem az érettségit. Ennyi volt a belső változás viszont külsőleg teljesen kifordultam magamból. Mióta Luke - kal meg volt az, az emlékezetes éjjel, mintha teljesen más hogy álltam volna mindenhez. A hétfői napot igazoltam, így nem mentem suliba, amiért szerencsémre Lou nem haragudott, meg kedden írtuk meg a matek dogát, de ez nem lényeges. És azon a napon elhatározásra jutottam. Majdnem az egész ruházatom lecseréltem sötétebb színekre valamiért megtetszettek. Főleg a fekete - fehér kombináció. A hajam egy picit sötétebb lett, és Perriet követve csináltattam egy piercinget, csak még Pezz a tarkójába és az orrába nekem megfelelt a köldökömbe is. Ha már Pezznél tartunk Zayn megkérte a kezét, amire persze igennel válaszolt, de az esküvőt még halasztják, mert Perriéknek a karrier most indul be, a One Direction - nek meg jönnek a halasztások. És vagyunk mi, Ellel. El Manchesterben fog tovább tanulni én pedig fotós leszek Ben mellett. Ben..Hm...1 hónappal ezelőtt meghalt a nagymamája aki nagyon gazdag volt, és egy csomó pénzt az ő egyetlen unokájára hagyott. Akármennyire is örült először nem akarta elfogadni és kibukott végül úgy fél hónappal ezelőtt vett egy hatalmas épületet, ahol épp a virágzó fotós karrierjét futtatja. És hogy én ebbe hol szerepelek? Én vagyok a Kis Főnök! És ha letettem az érettségit én leszek az aki be fogja utazni a világot, mert ez a célom. És Luke volt az első akinek ezt elmondtam. El akarok menni Parázsba az Eiffel - toronyhoz, meg akarom nézni Rómában a Colosseumot. És amit a legjobb szeretnék az csak is egy dolog. Hogy ezt ne egyedül tegyem meg. A telefonom eszeveszetten kezd el csörögni így hamar fel is veszem, mert a váró terembe vagyok.
- Igen? - kérdezem halkabban.
- Summer! Hol vagy, Drága? - hallom meg Niall hangját.
- Váró terem, Drága. - válaszolok olyan hangnemben mint ő.
- Remek! Most veszik le a gipszed, igaz? Ne válaszolj tudom rá a választ. Amint végeztél menj haza vegyél fel valami kényelmesebb cuccot, és gyere a Temzéhez! Értetted, Hercegnő? - kérdezi.
- Igen, Niall. De minek?- sóhajtok fel, de a válasz helyett csak a pittyegést hallom már. Remek.
- Summer Brooks! - kiált ki az egyik asszisztens én pedig felpattanok és besiettek a szobába.
~~~~~~~~~~~~~~~~~
- Köszönöm még egyszer! Viszlát! - lépek ki a szobából, és a kijárat felé haladok. A csuklómat átmozgatom, mosolyom pedig szélesebbre húzódik. Ugrándozva siettek haza, majd ahogy hazaérek
" Hol vagy, Szöszi?"
" Én már látlak! :D" Újabb kör teszek, de még mindig nem látom. Újra gépelnék, de ekkor valaki eltakarja előlem a fényt, így csak a sötétséget látom.
- Most már meg vagyok? - kérdezi magával szembe fordítva és leveszi szememről a kezét.
- Niall! - ugrok a nyakába amit mosolyogva fogad.- Annyira jó nem otthon gubbasztani. - engedem el.
- Azért is hívtalak. Eddig magoltál, mint egy gép szóval a mostani délután velem töltöd! - jegyzi meg.
- Igen is, Kapitány! - nevettek fel. Szerencsére tanulni sem kell, mert tavaszi szünet van!
- Jól nézel ki, Hercegnő! - pörget mire felkuncogok.
- Köszönöm! Te sem festesz rosszul! De mit csinálunk itt egyáltalán? - kérdezem a Temzére nézve.
- Először sétálunk utána pedig jön a meglepi! - mondja vigyorogva.
- Mi a meglepi? - kérdezem izgatottabb .
- Azért meglepi, mert nem fogom elmondani! De most itt fogunk szobrozni vagy el is indulunk? - kérdezi, mire bólintok és elkezdünk sétálni.
- Amúgy mi újság? - kérdezem rápillantva.
- Én oké vagyok. De te? Harry..-kezd bele, de heves fej rázásom miatt elhallgat.
- Jól vagyok! Sikerült túllépni rajta...azt hiszem! - gondolkodom el.
- Azt hiszed? Hova tűnt a magabiztos lány aki az első félévben megismertem? - kérdezi nevetve.
- Itt van még! Csak annyira stréber lett szerencsétlen, hogy szinte mindenről elfeledkezett! - mosolyodom el.
- Akkor nem is dolgoztál?
- De! Csak szűkösen...Várjál ezt nem is meséltem neked. Amint leteszem az érettségit és végzek a sulival világ körüli fotózásra megyek. Aminek Ben állja a felét, a szüleim a másikat! Csak nem tudom kivel menjek..Nem akarok egyedül! - mondom sóhajtva.
- Világ körülire, mi? És mit szólnál hozzá, ha velünk jönnél és akkor minket is fotózhatsz közben velünk lehetsz! - mondja mosolyogva.
- Niall én nem tudom...- gondolkodom el.
- Mindenki ezt akarja! Már ha megtudnák! Hazzával pedig nem kell foglalkozni! - mondja legyintve.
- És mit szólna hozzá Paul? - kérdezem ujjaimat tördelve.
- Tuti benne lenne! Csíp téged! Meg képeket csinálnál rólunk! - mondja mosolyogva. A nyakába ugrok mire nevetve ölel vissza.
- Köszönöm Niall, de tényleg! Annyira jó barát vagy! A szülinapomra meghívtad Calumékat és most meg ez. Komolyan te vagy a legjobb fiú barátom! - nézze szemeibe őszintén.
- Odaadhatom valakinek? - kérdezem ujjaim közt tekergetve.
- Egy directionernek! - néz fel egy pillanatra majd újra a telefon képernyőjébe merül. Szúrósan nézzek körbe, majd megpillantok egy kb. 8 éves kislányt aki kiguvadó szemekkel nézz minket. Anyukája egy másik nővel beszélget így csak akkor lesz rá figyelmes mikor odaérek.
- Jó napot kívánok! Szia! Beszélhetnék egy kicsit a kislánnyal? - kérdezem az anyukától mire furcsán, de bólint. Figyeli ahogy leguggolok a lányka elé akinek gyorsabb lett a levegő vétele.
- Hello! Hogy hívnak? - kérdezem meg.
- Amy! De te..Summer Brooks vagy ő meg ott Niall? - kérdezi a hátam mögé nézve.
- Igen! Ha jól látom directioner vagy! - mondom kuncogva.
- Igen! - válaszolja halvány mosollyal ami vigyorgásba alakul át.
- Remek! Akkor tessék! - illesztem a fejére Niall kalapját. - Ezt az ír manó küldi sok puszival és szeretettel! - mondom mosolyogva.
- Komolyan? - döbben le.
- Hát persze! - halljuk meg a hátunk mögül Niall hangját. Leguggol mellém és elővesz a dzsekijéből egy filctollat és ráfirkantja a nevét.
- Te is aláírod? - kérdezi Amy, mire bólintok. Gyorsan odafirkantom én is a nevem, majd Niall vissza helyezi a kislány fejére a kalapját.
- Életem legjobb napja! - mondja az anyukájának Amy, mire az anyuka egy hálás mosolyt küld felénk.
- Csinálnátok a lányommal egy képet? - kérdezi mire bólintunk egyet. A lánynak még nagyobb mosoly kúszik a szájára, majd elengedi a nő kezét és közénk áll. Niall mosolygunk, majd mikor kész felpattannunk.
- Most viszont mennünk kell. A lány teljesen rákapott a tanulásra és most egy kicsit kiszellőztessük a fejét. - mondja Niall.
- Nagyon köszönjük! Sziasztok! - int az anyuka.
- Én is köszönöm, de tényleg! Ezt a napot örökre megőrzöm! - mondja mosolyogva. Niall még utoljára megöleli majd felpattan mellém és elindulunk.
- Ez kedves dolog volt tőled! - mondja mosolyogva.
- Az egész személyiségem kedves! - kacsintok rá.
- Na gyere, te nagyon szerény! - fogja meg a kezem majd futni kezd. Futok vele, majd megállunk a kikötőnél.
- Mit keressünk itt Niall? - kérdezem furcsán.
- Kiszellőztessük a fejed! - kacsint rám most ő és felhúz az egyik hajóra.
- Miattam béreltél ki egy hajót? - kérdezem kerek szemekkel.
- Ha úgy vesszük igen! - túr bele kósza tincseibe.
- Niall, ha nem mondtam volna még szeretlek! - mondom a szemébe nézve.
- Én is, Summer! - nevet fel, majd mosolyogva húzz magához.
- Akkor hajókázunk? - távolodom el miközben vigyorgom.
- Hát persze! - nevet fel és a széléhez megy kikötni a hajót.
2014. december 31., szerda
54. Az elképzelés és a valóság
BÚÉK!!!! Mindenkinek! Nekem még mindig hihetetlen, hogy kevesebb min 15 óra alatt már 2015. van! Na jó befogtam! Jó olvasást!! ♥
Summer Brooks"
-Dögölj meg, Harry Styles! - szép. Mondhatni..Na jó egyáltalán nem szép, de most mit mondjak? Remek, hogy tönkre baszta az utolsó évem végét. Az eleje elég szép volt. Asszem' megőrültem. Nem.. Nem hiszem, tudom. Miért nem lehet egyszer egy normális szakításom? Fontosabb kérdés, miért kell velem járni, ha úgy is szakítasz velem? Jó..totál meghibbantam. A szememből már a könnyek sem méltatnak végig folyni az arcomon, hisz igazuk van. Nem éri meg sírni. Aludni kéne. Holnap úgy fogok kinézni, mint egy hulla. Felállok és az ágyra fekszem és leoltom a villanyt, majd lehunyom a szemem.
Akármennyire akarok aludni, nem tudok. És ez felettébb idegesítő. Felülök és törökülésbe húzom fel lábaim. Hagyom, hogy a hajam szinte a szemembe lógjon és úgy hajtom a fejem előre. Mit követtem el, hogy ezt érdemlem? Vagy csak talán most élem át a kamaszkorom szakaszának végét? Mikor összejön a szerelmi életemben minden? Ugyan..Hanyatt vetem magam és az arcomat a párnákba temettem, majd felsikítok egyet, kettőt majd még egyet. Jobbra fordulok és akkor zörgést hallok, majd a hasam hangját. Éhen döglök. És eddig ezt észre sem vettem. Sóhajtva kapcsolom fel a villanyt és nyúlok a cuccokért. Az órára pillantok miközben bekapom az egyik fánkot. Lassan éjfél. Hm...A kávés pohárból szürcsölök mikor SMS jön. Luke. Mit akarhat? Hisz már Ausztráliában vannak... Megnyitom az üzenetet, és gyorsan rakom is le az asztalra a poharat. Leszaladok és ahogy írta ott áll szakadó hóban,bérelt kocsijának támaszkodva és nézi a házat. A fülemhez emelem a telefont és amint felveszi bele is szólok.
- Ha nem tudnám, hogy te vagy az hívnám a zsarukat ugye tudod? - kérdezem mosolyogva.
- De írtam SMS - t szóval nem hiszem. És szerintem fent tömnéd a fejed a fánkokkal. - mondja mosolyogva.
- Honnan...? - kérdezem meg de hamar választ kapok rá.
- El hívott, hogy nézzelek meg ha már maradtam és már lassan fél órája itt szobrozok. Ha jó láttam Harry volt bent? - kérdezi halkabban.
- Gyere be, te szobor! - mondom sóhajtva majd kinyomom. Az ajtót kinyitom ahol be is siet Luke, majd bezárom. Még leveszi a felesleges ruha darabokat én összedobok két forró kakaót, és miután kész ő is hamar megjelenik. Elé csúsztatom az egyik bögrét mire biccent és a kezét teszi rá. Önelégült fejet vág ahogy tenyereit kezdi el melegíteni a bögre, majd rám nézz.
- Miért vagy még itt? - kérdezem a mostani legfontosabb kérdést...számára.
- Vártam mikor van szükséged egy barátra! - ránt vállat, mintha ez semmiség lenne. Pedig több, és ezt ő is nagyon jó tudja.
- És mi van akkor ha kibékülök Vele? - kérdezem egyet kortyolva.
- Akkor megállapítanám rólad, hogy nem vagy komplett! - mosolyodik el.
- Te tudtad! - mondom őszintén.
- Mit tudtam? - mosolya szélesebbre húzódik.
- Hogy nem fogok Neki megbocsátani! Kezdelek megszeretni, Hemmings! - mondom és kortyolok egyet a bögrémből.
- Eddig nem szerettél? - kérdezi döbbenten.
- De! Csak eddig azt akit a médiának vagy a fam - nak mutattad magad. - mondom mosolyogva.
- Nekem csak egy oldalam van, Summer! Sose hazudnék a rajongóinknak, sem én sem a többiek sem! És azt te is jól tudod! - mondja őszintén.
- Igen. Csak tesztelni akartalak. - mondom felkuncogva.
- És átmentem? - kérdezi reménykedős hangon.
- Átment, Hemmings! - kemény hangon szólalok meg amitől rögtön elneveti magát. - Rendben, többet nem szólalok meg így! - zárom le magamba az ügyet.
- Neked nem aludni kéne? - kérdezi abbahagyva a nevetést.
- Lehet kéne, de nem tudok. Laptopom sincs meg te is itt vagy! - mondom sóhajtva.
- Beszart attól hogy a falhoz vágtad? - kérdezi felnevetve. - És mi van a csuklóddal
- Törött, mint egy budikefe.- mutatom fel említett testrészem.
- Eltört? Nekem csak azt mondták megzúzódott! - mondja döbbenten.
- A faszt! Tegnap Zaynnel elmentünk egy kocsi telepre és segített átesnem a sírós részen! - mondom mosolyogva. Érzem, hogy a szívem majd megszakad, de nem sírok. Nem tudok.
- Tönkretettek egy kocsit? - kérdezi kiakadva. - Ne!! Mit tett szegény tragacs, hogy ez a sorsa? - kérdezi mű könnyeket eresztve.
- Megbaszta kedvtelésből a suli kurváját! - morgom a bögrém szélénél, majd iszok belőle.
- Annyit hallottam már, hogy suli ribanca, kurvája...de ki ő? - teszi fel a kérdést letéve a bögréjét. Kiiszom a bögrém, és az asztalra csapom, persze nem nagy erővel, és Lukera mosolygom.
- Gyere! - felpattanok majd megfogom kezét és felrángatom a szobámba. Felkapcsolom a villanyt, majd a géphez ülök és beletelik pár percbe, de behozza a Facebookot. Még 9.- ben bejelölt és elfogadtam, azóta nem törölt le és én sem őt. Az oldalára megyek Luke pedig a hátam mögött követi az eseményeket. A profilképére kattintok, és Lukera nézzek aki döbbenten nézz hol rám, hol a képernyőre.
- Csak egyetlen egy kérdés. - mondja mire kíváncsian nézzek rá. -Ki baszná meg őt? - felnevettek majd én is jobban megnézzem a profilképét. Szétsminkelt fej, tűzpiros ajkak. Hányinger kerülget.
- Felmenjünk a tetőre? - kérdezem hirtelen.
- Fel lehet menni a tetőre? Király! - mondja amin felkuncogok. Felállok és leeresztem a lépcsőt.
- Menj! - mondom arrébb állva. - Tériszonyom van! - mosolygok rá. Bólint majd elindul felfelé Miután felért, én is elindultam. Mikor felértem ismét megszédültem, de Luke elkapott.
- Óvatosabban, Milady! - mosolyog rám.
- Ha az lennénk tuti nem tenném meg ezt! - mondom és gyors szívverésem ellenére, kimászom Luke karjai közül és lefekszem a havas tetőre. - Na jössz, szépfiú?- nézzek kék szemeibe. Vállat ránt, majd lehuppan mellém,
- Holnap pedig lehet mandula gyulladásunk! - mondja mire elmosolyodom.
- Elhiszed Luke, hogy nem érdekel? Az estémet úgy sem így képzeltem el. - rántok vállat.
- Hanem hogy? - kérdezi meg.
- Az ágyamba fekszem, tömöm magamba a fánkot és közben magolom a matekot vagy magamat ostromolom, hogy teljesen meghibbantam. Nagyjából ennyi. - mondom vállat rántva.
- És mi a valóság? - kérdezi mosolyogva.
- Itt fekszem az egyik legjobb barátommal a tetőn, és arról beszélgetünk, hogy mi az elképzelés és mi a valóság! - mondom ránézve.
- Köszönöm! Én is az egyik legjobb barátomnak tartalak! - nézz rám ő is. - De még te mindent tudsz rólam, szó szerint mindent...Én semmit! - mondja mire felnevettek.
- Akkor kezdjük Luke Hemmings! Summer Chloe Brooks vagyok, 19 éves és elmondom az életemet, ami nem sokból fog állni. - mondom és igen!! Érzek még! Egy könnycsepp gördül végig arcomon amit Luke le is töröl.
- Miért? Hisz híres vagy Amerikában és van egy csomó barátod! - mondja döbbenten.
- És tudod mi volt 16 évesen? 15? Tök egyedül voltam..mint egy kívülálló és magamba beszélgettem, mint egy selejt! - mondom felnevetve.- 3 éve egyedül élek. Mielőtt nem ismertem meg Louis-ékat csak egy barátom volt, Ben! Ő most a főnököm. Fotós vagyok, de már doboltam is, modellkedtem, rajzoltam, énekeltem és ki tudja még, hogy mit! Feltudod fogni, hogy általános iskolában miután elballagtunk a saját barátnőim mondták a szemembe, hogy egy reménytelen idióta vagyok, aki sosem fog megváltozni? Vagy hogy a saját tanárod add egy beutalót a pszichiáterhez. Megbízhatatlan vagyok. De nem érdekel. A saját utamat járom, és senki nem fog eltéríteni a célom felől. - mondom határozottan.
- Mi a célod? - kérdezi Luke, mire felnevettek.
- Ha egyszer kitalálom te leszel az első aki megtudja. - mondom rákacsintva.
Summer Brooks"
-Dögölj meg, Harry Styles! - szép. Mondhatni..Na jó egyáltalán nem szép, de most mit mondjak? Remek, hogy tönkre baszta az utolsó évem végét. Az eleje elég szép volt. Asszem' megőrültem. Nem.. Nem hiszem, tudom. Miért nem lehet egyszer egy normális szakításom? Fontosabb kérdés, miért kell velem járni, ha úgy is szakítasz velem? Jó..totál meghibbantam. A szememből már a könnyek sem méltatnak végig folyni az arcomon, hisz igazuk van. Nem éri meg sírni. Aludni kéne. Holnap úgy fogok kinézni, mint egy hulla. Felállok és az ágyra fekszem és leoltom a villanyt, majd lehunyom a szemem.
- Ha nem tudnám, hogy te vagy az hívnám a zsarukat ugye tudod? - kérdezem mosolyogva.
- De írtam SMS - t szóval nem hiszem. És szerintem fent tömnéd a fejed a fánkokkal. - mondja mosolyogva.
- Honnan...? - kérdezem meg de hamar választ kapok rá.
- El hívott, hogy nézzelek meg ha már maradtam és már lassan fél órája itt szobrozok. Ha jó láttam Harry volt bent? - kérdezi halkabban.
- Gyere be, te szobor! - mondom sóhajtva majd kinyomom. Az ajtót kinyitom ahol be is siet Luke, majd bezárom. Még leveszi a felesleges ruha darabokat én összedobok két forró kakaót, és miután kész ő is hamar megjelenik. Elé csúsztatom az egyik bögrét mire biccent és a kezét teszi rá. Önelégült fejet vág ahogy tenyereit kezdi el melegíteni a bögre, majd rám nézz.
- Miért vagy még itt? - kérdezem a mostani legfontosabb kérdést...számára.
- Vártam mikor van szükséged egy barátra! - ránt vállat, mintha ez semmiség lenne. Pedig több, és ezt ő is nagyon jó tudja.
- És mi van akkor ha kibékülök Vele? - kérdezem egyet kortyolva.
- Akkor megállapítanám rólad, hogy nem vagy komplett! - mosolyodik el.
- Te tudtad! - mondom őszintén.
- Mit tudtam? - mosolya szélesebbre húzódik.
- Hogy nem fogok Neki megbocsátani! Kezdelek megszeretni, Hemmings! - mondom és kortyolok egyet a bögrémből.
- Eddig nem szerettél? - kérdezi döbbenten.
- De! Csak eddig azt akit a médiának vagy a fam - nak mutattad magad. - mondom mosolyogva.
- Nekem csak egy oldalam van, Summer! Sose hazudnék a rajongóinknak, sem én sem a többiek sem! És azt te is jól tudod! - mondja őszintén.
- Igen. Csak tesztelni akartalak. - mondom felkuncogva.
- És átmentem? - kérdezi reménykedős hangon.
- Átment, Hemmings! - kemény hangon szólalok meg amitől rögtön elneveti magát. - Rendben, többet nem szólalok meg így! - zárom le magamba az ügyet.
- Neked nem aludni kéne? - kérdezi abbahagyva a nevetést.
- Lehet kéne, de nem tudok. Laptopom sincs meg te is itt vagy! - mondom sóhajtva.
- Beszart attól hogy a falhoz vágtad? - kérdezi felnevetve. - És mi van a csuklóddal
- Törött, mint egy budikefe.- mutatom fel említett testrészem.
- Eltört? Nekem csak azt mondták megzúzódott! - mondja döbbenten.
- A faszt! Tegnap Zaynnel elmentünk egy kocsi telepre és segített átesnem a sírós részen! - mondom mosolyogva. Érzem, hogy a szívem majd megszakad, de nem sírok. Nem tudok.
- Tönkretettek egy kocsit? - kérdezi kiakadva. - Ne!! Mit tett szegény tragacs, hogy ez a sorsa? - kérdezi mű könnyeket eresztve.
- Megbaszta kedvtelésből a suli kurváját! - morgom a bögrém szélénél, majd iszok belőle.
- Annyit hallottam már, hogy suli ribanca, kurvája...de ki ő? - teszi fel a kérdést letéve a bögréjét. Kiiszom a bögrém, és az asztalra csapom, persze nem nagy erővel, és Lukera mosolygom.
- Gyere! - felpattanok majd megfogom kezét és felrángatom a szobámba. Felkapcsolom a villanyt, majd a géphez ülök és beletelik pár percbe, de behozza a Facebookot. Még 9.- ben bejelölt és elfogadtam, azóta nem törölt le és én sem őt. Az oldalára megyek Luke pedig a hátam mögött követi az eseményeket. A profilképére kattintok, és Lukera nézzek aki döbbenten nézz hol rám, hol a képernyőre.
- Csak egyetlen egy kérdés. - mondja mire kíváncsian nézzek rá. -Ki baszná meg őt? - felnevettek majd én is jobban megnézzem a profilképét. Szétsminkelt fej, tűzpiros ajkak. Hányinger kerülget.
- Felmenjünk a tetőre? - kérdezem hirtelen.
- Fel lehet menni a tetőre? Király! - mondja amin felkuncogok. Felállok és leeresztem a lépcsőt.
- Menj! - mondom arrébb állva. - Tériszonyom van! - mosolygok rá. Bólint majd elindul felfelé Miután felért, én is elindultam. Mikor felértem ismét megszédültem, de Luke elkapott.
- Óvatosabban, Milady! - mosolyog rám.
- Ha az lennénk tuti nem tenném meg ezt! - mondom és gyors szívverésem ellenére, kimászom Luke karjai közül és lefekszem a havas tetőre. - Na jössz, szépfiú?- nézzek kék szemeibe. Vállat ránt, majd lehuppan mellém,
- Holnap pedig lehet mandula gyulladásunk! - mondja mire elmosolyodom.
- Elhiszed Luke, hogy nem érdekel? Az estémet úgy sem így képzeltem el. - rántok vállat.
- Hanem hogy? - kérdezi meg.
- Az ágyamba fekszem, tömöm magamba a fánkot és közben magolom a matekot vagy magamat ostromolom, hogy teljesen meghibbantam. Nagyjából ennyi. - mondom vállat rántva.
- És mi a valóság? - kérdezi mosolyogva.
- Itt fekszem az egyik legjobb barátommal a tetőn, és arról beszélgetünk, hogy mi az elképzelés és mi a valóság! - mondom ránézve.
- Köszönöm! Én is az egyik legjobb barátomnak tartalak! - nézz rám ő is. - De még te mindent tudsz rólam, szó szerint mindent...Én semmit! - mondja mire felnevettek.
- Akkor kezdjük Luke Hemmings! Summer Chloe Brooks vagyok, 19 éves és elmondom az életemet, ami nem sokból fog állni. - mondom és igen!! Érzek még! Egy könnycsepp gördül végig arcomon amit Luke le is töröl.
- Miért? Hisz híres vagy Amerikában és van egy csomó barátod! - mondja döbbenten.
- És tudod mi volt 16 évesen? 15? Tök egyedül voltam..mint egy kívülálló és magamba beszélgettem, mint egy selejt! - mondom felnevetve.- 3 éve egyedül élek. Mielőtt nem ismertem meg Louis-ékat csak egy barátom volt, Ben! Ő most a főnököm. Fotós vagyok, de már doboltam is, modellkedtem, rajzoltam, énekeltem és ki tudja még, hogy mit! Feltudod fogni, hogy általános iskolában miután elballagtunk a saját barátnőim mondták a szemembe, hogy egy reménytelen idióta vagyok, aki sosem fog megváltozni? Vagy hogy a saját tanárod add egy beutalót a pszichiáterhez. Megbízhatatlan vagyok. De nem érdekel. A saját utamat járom, és senki nem fog eltéríteni a célom felől. - mondom határozottan.
- Mi a célod? - kérdezi Luke, mire felnevettek.
- Ha egyszer kitalálom te leszel az első aki megtudja. - mondom rákacsintva.
2014. december 29., hétfő
53. Az első szakasz
Sziasztok! Meghoztam az ígért részt! Nagyon köszönöm, hogy olvassátok a blogokat, tényleg nem tudjátok milyen jól esik! Jó, nincs több rizsa! Jó olvasást!☺
Summer Brooks"
- Nincsenek semmi baja! - mondom a csuklómat vizsgálva. Még magamnak is hazudok. Az egész csuklómon az erek fel vannak duzzadva és tiszta lilás kék foltok lepik el. A méretéről meg nem is beszélek. És ami ezeket csak felül múlja kibaszottul fáj!
- Nincs Summer? Komolyan? - kérdezi Eleanor, mire felnézzek rá.
- Jó! Kibaszottul fáj, de nem tudok elenne mit tenni! Én basztam el! - mondom egy könnycseppet hullajtva.
- Hé! Ne sírj inkább gyere, Louis mindjárt itt lesz, beviszünk a kórházba ahol lecsesznek majd, de megoldják! - köszönöm El biztatást, nem vártam mást. Felállok és levánszorogok a lépcsőn, Egy kezemmel veszem fel a bakancsom, majd El segít a kabátban. Ekkor dudálnak mi pedig rohanunk is ki.
- Mi történt? - kérdezi idegesen Louis. Bepattanunk majd El kezd bele.
- A hülye haverod, Zayn történt! - fújja ki magát El. - Siess a kórházba légy szíves nagy csúnya a csuklója! - mondja a lány Loura nézve. Louis csak bólint, majd beindítja a motort, és elindulunk.
- Zayn elvitt egy kis nyugtatásra? - kérdezi meg némi csend után.
- Aham! De el is felejtettem a kezem, szóval nem csak az Ő hibája! - itt Elre nézzek. - Meg tök jól vagyok! - mosolyodom el.
- Aha. Ha levágják a kezedet is akkor is ezt mond! - horkan fel a lány. Felkuncogok, majd egy éles kanyar után megállunk.
- Siessünk, ha tényleg olyan komoly! - pillant hátra Lou. Bólintok, majd kiszállok a kocsiból. El és Lou is követ, majd a recepcióhoz megyünk ahol rögtön megismer a néni.
- Történt valami? - kérdezi elmosolyogva.
- A barátnőmnek nagyon, de nagyon súlyos lett a zúzódása szóval kéne az az orvos aki a kezét nézte meg! - válaszol helyettem El.
- Üljetek le, mindjárt itt lesz! - mondja majd a kagylóért nyúl. Mi tesszük amit kért és helyett foglalunk.
- Egy napra hagyjunk magadra, és már is butaságot csinálsz! - nézz rám Lou.
- Köszönöm, hogy törődtök velem, tényleg! De jól vagyok, csak nem érzem a csuklóm! - rántom meg a jobb vállamat.
- Én lecsapom egy serpenyővel! - morog El mellettem.
- Te meg ne aggódj! Ha eltört max. 2 hónapig lesz rajtam a gipsz és újra magam leszek! - mondom mosolyogva.
- Komolyan mondom, ha én ilyen magabiztos lennék...- nevet fel Lou.
- Ugyan! Fura egy gyerek voltam én, csak azért nem félek tőle! - mondom legyintve majd megjelenik az orvos.
- Mi szél hozta Ms. Brooks? - kérdezi jókedvűen.
- A csuklóm! - emelem fel lassan és csak egy kicsit, majd visszaejtem az ölembe.
- Jöjjön velem! Önök is jönnek? - kérdezi Louékre nézve akik egyértelmű választ adnak. Igen!
- Nincs para! Amúgy is fel kell hívnom a nagyot,meg el is terelnéd a figyelmem! - mondom majd leveszem a kezem a szájáról.
- Köszii!! - vidul fel. - És a második mondatod nem igaz! - mondja előre fordulva miközben Lou arcára nyom egy puszit.
- Kérdezzük csak meg erről Lou - t. Louiis! - mondom mire a visszapillantóba nézz kíváncsian.
- Igaz, hogy nem vagyok figyelem elterelő? - kérdezi mire Lou felköhög.
- El te el tudnád terelni egy bank figyelmét is, miközben mi kiraboljuk azt! - mondja őszintén.
- Meg mondtam! - nyújtom ki rá a nyelvem, mire Ő is kinyújtsa és ez így megy még haza nem érünk.
- Köszönöm, hogy ma velem voltatok jól esett! - mondom elmosolyodva.
- Ugyan nincs mit! - válaszolja El mosolyogva. Biccentek majd Lou felé fordulok.
- Te meg! Az én kedvemért hallgasd meg azt a faszt. Nem akarom, hogy a négy éves barátságotoknak én legyek az elrontója! Kérlek Lou! - mondom könyörögve. Rám nézz, majd egy bizonytalant bólint.
- Holnap nem segítek matekból! - mondom mire elvigyorodik.
- Ott a Starbuck's kávé! - basszus tényleg! Elgondolkodom, majd gonoszul elvigyorodom.
- Ha nem beszélsz vele, akkor...- és közelebb hajolok és csak az ő fülébe súgóm. Majd eltávolodom tőle.
- Nem tenné meg! - mondja hevesen a fejét rázva.
- Ha szépen kérem, tuti! - mondom, mire a Elre pillantok aki csak furcsán nézz minket.- El, ha szépen megkérlek rá, akkor...- kezdek bele, de Lou befogja a szám.
- Oké, oké! Meghallgatom, de nem ígérem meg neked, hogy meg is bocsájtom neki! - engedi el a számat. Puszit nyomok csepped borostás arcára, majd az Ellére is és kipattanok a kocsiból.
- És Summer! - kiált utánam El.- A kezedre vigyázz! - szalutálok neki egyet, majd nevetve hajtanak el. Mosolyogva lépek be a néma és sötét lakásba, majd bezárom magam után az ajtót. Felnyomom a villanyt így már a fényességben veszem le a bakancsot és a kabátot. A pulóvert is sikerül magamról leszerencsétlenkednem, majd megfogva a csomagot amit kaptam Mr. és Mrs. Tomlinsontól felmegyek a szobámba. A gépem még mindig ott van ahogy hagytam, és szomorúan mosolygok rá. Felülök az ágyra, magam mellé leteszem a csomagot és a gépet kezdem el vizsgálgatni. Ennek tényleg annyi. Szóval vehetek újat. Remek. Lehajtom a tetejét, és előveszem a telefonom. Még szerencse, hogy nem a jobb kezem törtem el. Sóhajtva dőlök hátra, majd a zöld telefonra kattintok és a fülemhez emelem. Pár csöngés után beleszól a rég hallott hang ami belülről melegséggel tölt el.
- Szervusz, Angyalom! - köszön öregecske hangján.
- Szia nagyi! Mi újság ott? - kérdezem mosolyogva.
- A megszokott hideg! Küldtem egy csomagot a szülinapodra, ha minden igaz holnap fog megérkezni! De azért Boldog Szülinapot! - felnevettek, majd válaszolok.
- Köszi Nagyi, de tudod hogy nem kellett volna. És amúgy is már csak 5 hónap és találkozunk! - mondom mosolyogva.
- Anyád beszélt valami fiúcskáról! Talán Harry? - gondolkozik el. Nagyot nyelek, majd sóhajtok.
- Tudod Mama, ez bonyolult, de annyi a lényeg, hogy szakítani akarok vele. - jelentem ki.
- Mit csinált már? - kérdezi döbbenten.
- Csak megcsalt a suli ribancával! - törlöm le közben kibuggyanó könnyeimet.
- Az a féreg... - kezd el szitkozódni a telefonba. Felnevettek, de ekkor egy reccsenést hallok meg szobám ajtaja felől.
- Az nagyi! Viszont most le kell tennem! Majd még hívlak! - mondom türelmetlenül. Mi volt az?
- Rendben, Angyalom! Szeretlek és vigyázz magadra. Azt a férget pedig kerüld! - mondja mire elmosolyodom.
- Mama, nem tudom! Osztálytársam! Viszont én is szeretlek! És ti is vigyázzatok magatokra nagyapával! - mondom búcsúzkodva. Egy utolsó sziával letesszük, majd felpattanok az ágyról. Hátrálok egy picit, majd megállok amint a kilincset lenyomja az valami. Bár inkább valaki, hacsak nem szellem. De basszus akkor tuti szívrohamot kapnék. Félek tőlük. Mióta láttam a összes Paranormal Activity - t, majd bekaksizok tőlük. És miért is agyalok ilyenek? Az ajtó nyílik és először egy fekete alak tűnik fel, majd ahogy belép a fényes szobába rögtön felismerem.
- Harold Edward Styles! Ha nem tűnsz el azonnal én komolyan mondom agyon csaplak a gipszes kezemmel! - mondom eddig a hátának, majd megfordul és..és szembetalálom magam egy összetört, piros, felduzzadt szemű Harryvel. Nem! Nem sajnálhatom meg! Ebben a történetben én vagyok az áldozat, ő pedig a áldozó! Nincs megbocsájtás egy csapzott hajért, egy kisírt szemekért és mert, eljött.
- Csak hallgass meg! Ennyit kérek! És a megbocsájtásodat! - nyögi ki síró hangon, majd lehatja a fejét. Nem Summer! Most neked kell az erősnek lenned! Vetted? Felfogtad? Úgy látszik az eszem igen, de a testem más véleményen van. Közelebb lépdelek hozzá és középső ujjammal emelem fel egy picit az állát, hogy a szemébe tudjak nézni. Szemeiből csak úgy árad a sajnálat, megbánás és egy csepp remény. Ezeken kívül töm érdeknyi szerelmet láttok még, de nem tud meghatni. Most már nem. Ha tegnap állított volna be Zayn előtt tuti megbocsájtok neki amilyen naiv vagyok, de most..
- Néha egy bocsánat nem elég arra amit tettél Styles. Egy boldog szívből, százezer boldogtalant csináltál és ezt soha..soha nem fogom neked megbocsájtani! - csikorgom a fogaimat, miközben a tekintettemet az övébe fúrom. Harry csak egy aprót nyög, majd hátrál és mielőtt kilépne a szemembe nézz.
- Soha nem mond, hogy soha... Summer! - és elmegy. Elmegy vele az életem is, és az is amit eddig felépítettem a két nap alatt. Az ajtó csapódása után a földre esek és tudom borzalmas éjszakának nézzek elébe.
Summer Brooks"
- Nincsenek semmi baja! - mondom a csuklómat vizsgálva. Még magamnak is hazudok. Az egész csuklómon az erek fel vannak duzzadva és tiszta lilás kék foltok lepik el. A méretéről meg nem is beszélek. És ami ezeket csak felül múlja kibaszottul fáj!
- Nincs Summer? Komolyan? - kérdezi Eleanor, mire felnézzek rá.
- Jó! Kibaszottul fáj, de nem tudok elenne mit tenni! Én basztam el! - mondom egy könnycseppet hullajtva.
- Hé! Ne sírj inkább gyere, Louis mindjárt itt lesz, beviszünk a kórházba ahol lecsesznek majd, de megoldják! - köszönöm El biztatást, nem vártam mást. Felállok és levánszorogok a lépcsőn, Egy kezemmel veszem fel a bakancsom, majd El segít a kabátban. Ekkor dudálnak mi pedig rohanunk is ki.
- Mi történt? - kérdezi idegesen Louis. Bepattanunk majd El kezd bele.
- A hülye haverod, Zayn történt! - fújja ki magát El. - Siess a kórházba légy szíves nagy csúnya a csuklója! - mondja a lány Loura nézve. Louis csak bólint, majd beindítja a motort, és elindulunk.
- Zayn elvitt egy kis nyugtatásra? - kérdezi meg némi csend után.
- Aham! De el is felejtettem a kezem, szóval nem csak az Ő hibája! - itt Elre nézzek. - Meg tök jól vagyok! - mosolyodom el.
- Aha. Ha levágják a kezedet is akkor is ezt mond! - horkan fel a lány. Felkuncogok, majd egy éles kanyar után megállunk.
- Siessünk, ha tényleg olyan komoly! - pillant hátra Lou. Bólintok, majd kiszállok a kocsiból. El és Lou is követ, majd a recepcióhoz megyünk ahol rögtön megismer a néni.
- Történt valami? - kérdezi elmosolyogva.
- A barátnőmnek nagyon, de nagyon súlyos lett a zúzódása szóval kéne az az orvos aki a kezét nézte meg! - válaszol helyettem El.
- Üljetek le, mindjárt itt lesz! - mondja majd a kagylóért nyúl. Mi tesszük amit kért és helyett foglalunk.
- Egy napra hagyjunk magadra, és már is butaságot csinálsz! - nézz rám Lou.
- Köszönöm, hogy törődtök velem, tényleg! De jól vagyok, csak nem érzem a csuklóm! - rántom meg a jobb vállamat.
- Én lecsapom egy serpenyővel! - morog El mellettem.
- Te meg ne aggódj! Ha eltört max. 2 hónapig lesz rajtam a gipsz és újra magam leszek! - mondom mosolyogva.
- Komolyan mondom, ha én ilyen magabiztos lennék...- nevet fel Lou.
- Ugyan! Fura egy gyerek voltam én, csak azért nem félek tőle! - mondom legyintve majd megjelenik az orvos.
- Mi szél hozta Ms. Brooks? - kérdezi jókedvűen.
- A csuklóm! - emelem fel lassan és csak egy kicsit, majd visszaejtem az ölembe.
- Jöjjön velem! Önök is jönnek? - kérdezi Louékre nézve akik egyértelmű választ adnak. Igen!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
- Tudja, akármennyire is vagyok kedves orvos, ezt megérdemelte! - pillant le a most már begipszelt kezemre.
- Tudom! Csak tudja most csalt meg a pasim, és csak kiadtam a düht! - beszélgetek úgy mintha a nagyim egyik barátnőjéről lenne szó. Tényleg őt is fel kéne hívni!
- Nagyon sajnálom akkor, én nem tudtam! - enyhül meg az orvos arca ás bűnbánóan nézz rám.
- Nincs para! Mikor kell vissza jönni, hogy leszedjék? - kérdezem mosolyogva.
- Április 4. - válaszolja elhűlve. - Most viszont mennem kell. Viszontlátásra! - int majd kimegy a szobából. Louék felé fordulok akik döbbenten néznek rám.
- Mi van? - nevettek fel.
- Ha szakítunk küld rám Zayn - t! - mondja El nagyot nyelve.
- De olyan nem lesz! Te csaj mi van veled? - kérdezi Lou aggódóan. - Nem jó ha magadba fojtod a könnyáradatot! - rázza meg rosszallóan a fejét.
- Ez csak addig fog tartani még meg nem látom Harryt. Nem képen, vagy videón, hanem előttem, személyesen. Utána összeroskadok, és mivel holnap már suli így tuti ott fogok kitörni. Utána minél többet látom, annál jobb lesz végül elérem azt a szintet, hogy rá se tudjak nézni vagy...-mondom nagyot nyelve.
- Vagy mi? - kérdezi El kíváncsian.
- Vagy barátok leszünk! Nem többek! - mondom szomorkás mosolyra húzva a szám.
- És ha van még egy variáció is? - kérdezi Lou.
- Nem tudom Boo Bear! - sóhajtok fel. - Viszont nem mehetnék haza? Még tanulnom kéne! - húzom el a számat.
- Persze! Már megint a tanulás! - horkan fel El.
- Hé! 2 napig nem tanultam, ja és vehetnénk energiaitalt vagy valamit ami fent tart. - mondom elmosolyogva mire El átkarol.
- Akkor menjünk be a Starbucksba. És majd Louis fizet! - mondja rám vigyorogva.
- Miért én? - kérdezi felháborodva az egyedüli srác.
- Egy mert nincs nálunk pénztárca. Kettő, mert szeretsz minket! Három, mert holnap akkor nem segítek a matek témazáróban! - mondom mire elsápad.
- Akkor mit ácsorgunk még itt nyomás! - indul el mintha rakétából lőtték volna ki. Ellel nevetve megyünk utána, majd én behuppanok hátra El pedig Lou mellé. Miután megvannak a kávék hozzánk vesszük az irányt.
- Figyelj nem lenne baj, ha a ma estét is Louis-nál tölteném? Tudod elég régóta...- kezd bele mire befogom a száját.- Nincs para! Amúgy is fel kell hívnom a nagyot,meg el is terelnéd a figyelmem! - mondom majd leveszem a kezem a szájáról.
- Köszii!! - vidul fel. - És a második mondatod nem igaz! - mondja előre fordulva miközben Lou arcára nyom egy puszit.
- Kérdezzük csak meg erről Lou - t. Louiis! - mondom mire a visszapillantóba nézz kíváncsian.
- Igaz, hogy nem vagyok figyelem elterelő? - kérdezi mire Lou felköhög.
- El te el tudnád terelni egy bank figyelmét is, miközben mi kiraboljuk azt! - mondja őszintén.
- Meg mondtam! - nyújtom ki rá a nyelvem, mire Ő is kinyújtsa és ez így megy még haza nem érünk.
- Köszönöm, hogy ma velem voltatok jól esett! - mondom elmosolyodva.
- Ugyan nincs mit! - válaszolja El mosolyogva. Biccentek majd Lou felé fordulok.
- Te meg! Az én kedvemért hallgasd meg azt a faszt. Nem akarom, hogy a négy éves barátságotoknak én legyek az elrontója! Kérlek Lou! - mondom könyörögve. Rám nézz, majd egy bizonytalant bólint.
- Holnap nem segítek matekból! - mondom mire elvigyorodik.
- Ott a Starbuck's kávé! - basszus tényleg! Elgondolkodom, majd gonoszul elvigyorodom.
- Ha nem beszélsz vele, akkor...- és közelebb hajolok és csak az ő fülébe súgóm. Majd eltávolodom tőle.
- Nem tenné meg! - mondja hevesen a fejét rázva.
- Ha szépen kérem, tuti! - mondom, mire a Elre pillantok aki csak furcsán nézz minket.- El, ha szépen megkérlek rá, akkor...- kezdek bele, de Lou befogja a szám.
- Oké, oké! Meghallgatom, de nem ígérem meg neked, hogy meg is bocsájtom neki! - engedi el a számat. Puszit nyomok csepped borostás arcára, majd az Ellére is és kipattanok a kocsiból.
- És Summer! - kiált utánam El.- A kezedre vigyázz! - szalutálok neki egyet, majd nevetve hajtanak el. Mosolyogva lépek be a néma és sötét lakásba, majd bezárom magam után az ajtót. Felnyomom a villanyt így már a fényességben veszem le a bakancsot és a kabátot. A pulóvert is sikerül magamról leszerencsétlenkednem, majd megfogva a csomagot amit kaptam Mr. és Mrs. Tomlinsontól felmegyek a szobámba. A gépem még mindig ott van ahogy hagytam, és szomorúan mosolygok rá. Felülök az ágyra, magam mellé leteszem a csomagot és a gépet kezdem el vizsgálgatni. Ennek tényleg annyi. Szóval vehetek újat. Remek. Lehajtom a tetejét, és előveszem a telefonom. Még szerencse, hogy nem a jobb kezem törtem el. Sóhajtva dőlök hátra, majd a zöld telefonra kattintok és a fülemhez emelem. Pár csöngés után beleszól a rég hallott hang ami belülről melegséggel tölt el.
- Szervusz, Angyalom! - köszön öregecske hangján.
- Szia nagyi! Mi újság ott? - kérdezem mosolyogva.
- A megszokott hideg! Küldtem egy csomagot a szülinapodra, ha minden igaz holnap fog megérkezni! De azért Boldog Szülinapot! - felnevettek, majd válaszolok.
- Köszi Nagyi, de tudod hogy nem kellett volna. És amúgy is már csak 5 hónap és találkozunk! - mondom mosolyogva.
- Anyád beszélt valami fiúcskáról! Talán Harry? - gondolkozik el. Nagyot nyelek, majd sóhajtok.
- Tudod Mama, ez bonyolult, de annyi a lényeg, hogy szakítani akarok vele. - jelentem ki.
- Mit csinált már? - kérdezi döbbenten.
- Csak megcsalt a suli ribancával! - törlöm le közben kibuggyanó könnyeimet.
- Az a féreg... - kezd el szitkozódni a telefonba. Felnevettek, de ekkor egy reccsenést hallok meg szobám ajtaja felől.
- Az nagyi! Viszont most le kell tennem! Majd még hívlak! - mondom türelmetlenül. Mi volt az?
- Rendben, Angyalom! Szeretlek és vigyázz magadra. Azt a férget pedig kerüld! - mondja mire elmosolyodom.
- Mama, nem tudom! Osztálytársam! Viszont én is szeretlek! És ti is vigyázzatok magatokra nagyapával! - mondom búcsúzkodva. Egy utolsó sziával letesszük, majd felpattanok az ágyról. Hátrálok egy picit, majd megállok amint a kilincset lenyomja az valami. Bár inkább valaki, hacsak nem szellem. De basszus akkor tuti szívrohamot kapnék. Félek tőlük. Mióta láttam a összes Paranormal Activity - t, majd bekaksizok tőlük. És miért is agyalok ilyenek? Az ajtó nyílik és először egy fekete alak tűnik fel, majd ahogy belép a fényes szobába rögtön felismerem.
- Harold Edward Styles! Ha nem tűnsz el azonnal én komolyan mondom agyon csaplak a gipszes kezemmel! - mondom eddig a hátának, majd megfordul és..és szembetalálom magam egy összetört, piros, felduzzadt szemű Harryvel. Nem! Nem sajnálhatom meg! Ebben a történetben én vagyok az áldozat, ő pedig a áldozó! Nincs megbocsájtás egy csapzott hajért, egy kisírt szemekért és mert, eljött.
- Csak hallgass meg! Ennyit kérek! És a megbocsájtásodat! - nyögi ki síró hangon, majd lehatja a fejét. Nem Summer! Most neked kell az erősnek lenned! Vetted? Felfogtad? Úgy látszik az eszem igen, de a testem más véleményen van. Közelebb lépdelek hozzá és középső ujjammal emelem fel egy picit az állát, hogy a szemébe tudjak nézni. Szemeiből csak úgy árad a sajnálat, megbánás és egy csepp remény. Ezeken kívül töm érdeknyi szerelmet láttok még, de nem tud meghatni. Most már nem. Ha tegnap állított volna be Zayn előtt tuti megbocsájtok neki amilyen naiv vagyok, de most..- Néha egy bocsánat nem elég arra amit tettél Styles. Egy boldog szívből, százezer boldogtalant csináltál és ezt soha..soha nem fogom neked megbocsájtani! - csikorgom a fogaimat, miközben a tekintettemet az övébe fúrom. Harry csak egy aprót nyög, majd hátrál és mielőtt kilépne a szemembe nézz.
- Soha nem mond, hogy soha... Summer! - és elmegy. Elmegy vele az életem is, és az is amit eddig felépítettem a két nap alatt. Az ajtó csapódása után a földre esek és tudom borzalmas éjszakának nézzek elébe.
2014. december 27., szombat
52. Február 14.
Sziasztok! Elsősorban köszönöm a több mint 5000 oldalmegjelenítést! Komolyan hihetetlenek vagytok! Másodszor tegnap szerettem volna fel rakni a részt, de nem volt gép közelben....Szóval, jó olvasást hozzá és ha minden jól megy holnapután hozom a következőt! ♥ ♥
Summer Brooks"
Vehetek egy új laptopot vagy csináltathatom meg. Mióta meg van sose volt még ilyen lassú. Na, de fejlődésnek indult, végre bejött a háttérkép. A képen én is Harry vagyunk és hülye fejet vágunk. Sóhajtva kattintok az egyik mappára, aminek "19" a neve. A kék kör csak pörög, pörög hozzám meg megint közel áll a sírás ahogy nézzem képet, majd szerencsére bejön. Újabb pörgések után a képek is bejönnek. Az ajkaim kettényílnak és gyorsan kattintok az elsőre. Ez még a suliban van. Ellel és Pezzel lőttem egy selfiet. Kattintok egyet a nyíllal, és ez a kép amikor már fent vagyunk a színpadon és épp Harry felé lépdelek. A következőn már Harryvel szemtől szembe állok. Lenyelve könnyeim kattintok újabbat, amin szintén én és Harry vagyunk. Ez nem igaz! Újabb kattintás és minden mérgem elszáll mikor a gépen én és Jade vagyunk. Elmosolyodom, majd tovább kattintok.
Lett egy képem még Mikey - val, Cal - lal, Ash - sel és mindenki mással is. Majd egy kép amikor elkezdünk játszani. Ezután, hogy Niall eszik, Mikey meg ráönt egy vödör vizet. Felkuncogok, majd tovább megyek. A képen én vagyok miközben egy Whisky - s üveget ürítek Niall pedig mellettem hány. Ezt a képet be is állítom háttérképnek, majd tovább megyek. A következőn mindenki röhög, majd én vagyok Zayn hátán. Tovább viszem és itt már megyünk valahova, de mindannyian nevetünk. Akkor még jó volt a hangulat. Tovább viszem és ez..ez egy fotós stúdió. Ez Ben fotóstúdiója! Döbbenten nézzem, majd továbbviszem. Bent vagyunk a terembe és már Ben is ott van. Nevet! Velünk együtt. A következő képen mi 6 - an, Niall. Liam, Zayn, Louis, Harry és én megyünk az öltözők felé. A következő képet le merem fogadni, hogy Ben csinálta és az utána lévőt is.
Nagyon durvák lettek. Ezután van a Perriékkel is, meg Calékkal is. Majd éjfél mutatott az óra mikor elköszöntünk. Ezután hátradőltem. Ez mind egy nap történt és még mindig nem emlékszem semmire. Ekkor mintha villám csapásként ért volna úgy ugrottak be a képek.
Február 15. Éjjel 1 óra
- Akkor most nyomás haza! - Jesy nagyokat kortyol a Black Daniel's - ből majd a kezembe nyomja. - Igyál! - nagyot húzok belőle, majd tovább adom Niall kezébe.
- És mit csináljunk még? - kérdezi Zayn.
- Hm....Nem tudom...- vigyorodik el Pezz.
Február 15. Éjjel 2 óra
- 1 óráig tartott még haza szenvedtük magunkat! - mondja Ashton.
- Én akarok Lukekal egy képet! Sőt mindenkivel akarok egy képet! - mondom belépve a lakásba.
- Gyere cica!- mondja a percinges, majd felmutatva a középső ujjam csinálunk egy selfiet.
- Köszönööm! - nyomok puszit az arcára, majd Harryhez cammogok.
.jpg)
- Te gyere velem! - fogom meg a kezét, majd felrángatom a szobámba. Leültettem az ágyamra, majd lekapom magamról a pólót, és a nadrágot.
- Én benne vagyok! - húzza perverz mosolyra a száját.
- A-aaa! Mutatni akarok valamit! - mondom és megcsókolom, beleharapok alsó ajkába, majd úgy húzom el a fejem, majd elengedem és a szekrényemhez siettek. Kikapom az atlétát, egy shortot és a bundás csizmám meg egy full capet, majd felveszem őket és megállok előtte.
- Na? - kérdezem hülyén vigyorogva.
- Tetszik! Akarok veled így egy képet! - süllyeszti fejét a mellem közé.
- Szeretlek! - mondom a feje búbjára puszit nyomva.
- Mindennél jobban! - suttogja, majd hirtelen megragadja a kezem és elkezd lehúzni. - Egy képet! - kiált fel. A fényképezők csak úgy kattannak, majd tovább beszélgetnek.
~Most~
Huhh...Nem akarok többé másnapos lenni. Lentről zajt hallok, gondolom El jött meg. A gépem órájára pillantok ami reggel 8 - at mutat. Elég sokáig fent voltam. Ekkor kopogást hallok majd nyílik az ajtó és El kukkant be.
- Jó reggelt! - köszön majd beljebb lép.
- Nem nagyon aludtam! A szülinapomat néztem vissza. - mosolyodom el.
- Én is! - ugrik be mellém ami miatt felszisszenek. - Tényleg, hogy van a kezed? - kérdezi meg.
- Hogy mim? - kérdezek issza döbbenten. El elkerekedett szemekkel veszi le a takarót a bal kezemről, amire rápillantok. Vagy 5x dagadt és tiszta eres.
- Mi a faszt csináltál a csuklóddal? - kérdezi idegesen.
- Nem tudom...Azt se tudtam, hogy baja volt! - mondom szomorúan. Szinte nem is érzem, a kezem, csak ha hozzáérnek.
- Oké! Most azonnal elmegyünk a kórházba! Hívom Louis-t! - mondja majd felpattan és a telefonját azonnal a füléhez emeli.
- Szia Kicsim! Tudod most váltunk el, de gyere vissza! Nagyon nagy baj van....
Summer Brooks"
Vehetek egy új laptopot vagy csináltathatom meg. Mióta meg van sose volt még ilyen lassú. Na, de fejlődésnek indult, végre bejött a háttérkép. A képen én is Harry vagyunk és hülye fejet vágunk. Sóhajtva kattintok az egyik mappára, aminek "19" a neve. A kék kör csak pörög, pörög hozzám meg megint közel áll a sírás ahogy nézzem képet, majd szerencsére bejön. Újabb pörgések után a képek is bejönnek. Az ajkaim kettényílnak és gyorsan kattintok az elsőre. Ez még a suliban van. Ellel és Pezzel lőttem egy selfiet. Kattintok egyet a nyíllal, és ez a kép amikor már fent vagyunk a színpadon és épp Harry felé lépdelek. A következőn már Harryvel szemtől szembe állok. Lenyelve könnyeim kattintok újabbat, amin szintén én és Harry vagyunk. Ez nem igaz! Újabb kattintás és minden mérgem elszáll mikor a gépen én és Jade vagyunk. Elmosolyodom, majd tovább kattintok. Nagyon durvák lettek. Ezután van a Perriékkel is, meg Calékkal is. Majd éjfél mutatott az óra mikor elköszöntünk. Ezután hátradőltem. Ez mind egy nap történt és még mindig nem emlékszem semmire. Ekkor mintha villám csapásként ért volna úgy ugrottak be a képek.Február 15. Éjjel 1 óra
- Akkor most nyomás haza! - Jesy nagyokat kortyol a Black Daniel's - ből majd a kezembe nyomja. - Igyál! - nagyot húzok belőle, majd tovább adom Niall kezébe.
- És mit csináljunk még? - kérdezi Zayn.
- Hm....Nem tudom...- vigyorodik el Pezz.
Február 15. Éjjel 2 óra
- 1 óráig tartott még haza szenvedtük magunkat! - mondja Ashton.
- Én akarok Lukekal egy képet! Sőt mindenkivel akarok egy képet! - mondom belépve a lakásba.
- Gyere cica!- mondja a percinges, majd felmutatva a középső ujjam csinálunk egy selfiet.
- Köszönööm! - nyomok puszit az arcára, majd Harryhez cammogok.
- Én benne vagyok! - húzza perverz mosolyra a száját.
- A-aaa! Mutatni akarok valamit! - mondom és megcsókolom, beleharapok alsó ajkába, majd úgy húzom el a fejem, majd elengedem és a szekrényemhez siettek. Kikapom az atlétát, egy shortot és a bundás csizmám meg egy full capet, majd felveszem őket és megállok előtte.
- Na? - kérdezem hülyén vigyorogva.
- Tetszik! Akarok veled így egy képet! - süllyeszti fejét a mellem közé.
- Szeretlek! - mondom a feje búbjára puszit nyomva.
- Mindennél jobban! - suttogja, majd hirtelen megragadja a kezem és elkezd lehúzni. - Egy képet! - kiált fel. A fényképezők csak úgy kattannak, majd tovább beszélgetnek.~Most~
Huhh...Nem akarok többé másnapos lenni. Lentről zajt hallok, gondolom El jött meg. A gépem órájára pillantok ami reggel 8 - at mutat. Elég sokáig fent voltam. Ekkor kopogást hallok majd nyílik az ajtó és El kukkant be.
- Jó reggelt! - köszön majd beljebb lép.
- Nem nagyon aludtam! A szülinapomat néztem vissza. - mosolyodom el.
- Én is! - ugrik be mellém ami miatt felszisszenek. - Tényleg, hogy van a kezed? - kérdezi meg.
- Hogy mim? - kérdezek issza döbbenten. El elkerekedett szemekkel veszi le a takarót a bal kezemről, amire rápillantok. Vagy 5x dagadt és tiszta eres.
- Mi a faszt csináltál a csuklóddal? - kérdezi idegesen.
- Nem tudom...Azt se tudtam, hogy baja volt! - mondom szomorúan. Szinte nem is érzem, a kezem, csak ha hozzáérnek.
- Oké! Most azonnal elmegyünk a kórházba! Hívom Louis-t! - mondja majd felpattan és a telefonját azonnal a füléhez emeli.
- Szia Kicsim! Tudod most váltunk el, de gyere vissza! Nagyon nagy baj van....
2014. december 24., szerda
51. Zayn segítsége
Mindenkinek kellemes karácsonyt kívánok, és rengeteg ajándékot!! Louis Tomlinsonnak pedig ezer puszit és sok ölelést!! Boldog Szülinapot a 23 éves idiótának!! Köszönöm, hogy olvassátok a blogomat! ♥ Még egyszer Kellemes Karácsonyt kívánok és jó olvasást! Bye!!
Summer Brooks"
Oké muszáj el felejtenem! De az szinte kizárt, hisz szinte fél évet együtt voltunk! Sóhajtva zárom el a vizet és tekerek magam köré egy törölközőt. Kilépek a fülkéből és a tükör elé vánszorgok. Ekkor a szobából a telefon kezd el csipogni, hogy SMS - em jött. Lassú mozdulatokkal közelítem meg az ágyam és emelem fel a telefont. Zayn - től van az SMS így kinyitom és elolvasom.
"Hallottam mi történt! Nem akarok belemenni a részletekbe, majd személyesen. Öltözz fel melegen 6 - ra nálad vagyok! xx. Zayn"
Remek! Az órára nézzek ami az 5 - re vált át. Még jobb! Ledobom az ágyra a telefonom majd a fehérneműs szekrényhez siettek és kikapok belőle egy összeillő melltartót és alsóneműt. A gardróbhoz sétálok és kiveszek belőle egy "F*CK" fekete atlétát. Kihalászom a "CRAZY MOFOS" pulóvert, amit Nialltől kaptam. Egy farit veszek még elő majd az ágyra dobom le őket. Előkaparok még egy fekete harisnyát és egy térdig érő zoknit. Lassan kezdek el öltözködni és próbálom magamba fojtani a feltörekvő sírást. Az ágyam mellett lévő fiókból kiveszem a 5SOS - os nyakláncomat és felveszem. Megnézzem magam az egész alakos tükörbe és tetszik amit látok. (itt) Ekkor a csengő tölti be az egész házat. Sóhajtva rohanok le, és nyitok ajtót. Egy didergő Zayn áll előttem, aki amint meglát magához szorít.
- Hogy vagy? - kérdezi halkan.
- Jól leszek! - mondom szipogva.
- Az biztos! Még mindig nem tudom elhinni, hogy lefeküdt azzal a kurvával. - távolodik el.
- Én sem, sőt meg sem tudom nézni mert a falhoz vágtam a laptopot. - mondom sóhajtva.
- Komolyan? - kérdezi kuncogva.
- Düh roham! - rántok vállat. - Mindjárt mehetünk csak felveszem a csizmát meg a kabátot. - mondom és cselekszem is. Miután bezárom az ajtót megállok Zayn mellett.
- Akkor hova megyünk? - kérdezem meg.
- Kiengedjük a benned lakozó fájdalmat! Szóval csak gyere! - indul meg.
- Te emlékszel valamire a tegnap estéből? - kérdezem meg.
Summer Brooks"
- NEM! - üvölt rám ami miatt összerezzenek. - Hazudsz! Sose feküdne le azzal a kurvával! - csikorgatja a fogai közül. Az ajtó kicsapódik és az egész házbéli szinte betódul köztük Ő is.
- Mi folyik itt? Lou mért kiabálsz Summerrel? - indul meg felém, de megrázom a fejem.
- Ne gyere közelebb! - szűröm ki mire döbbenten nézz rám.
- Mit mondtál neki Lou? - kérdezi idegesen.
- Én? Te mit csináltál? Komolyan lefeküdtél azzal a kurvával? - kérdezi Lou. A feje elsápad és rám kapja tekintettét. - Te szemét! Hogy teheted ezt vele? - esik neki Lou én pedig ijedten nézzek Elre majd a fiúkra.
- Válasszátok már szét őket, bassza meg! - kiáltok fel. Ash és Luke ugrik és szedi szét őket, vagyis inkább Lou - t Harry - ről. Kiviszik őket a többiek pedig körém gyűlnek.
- Hé! Kell valami? - kérdezi Cal.
-Egyedül hagynátok? - nézzek rajtuk körbe mire megértően bólintanak és elhagyják a szobám.
Felpattanok és kulcsra zárom, majd visszahuppanok az ágyamra. Mit tettem ami miatt ezt érdemlem? Mi miatt ment Ő ahhoz az útszéli ringyóhoz? Ez az amire egy darabig tuti nem fogok rájönni. Sosem voltam még ennyire átbaszva! Úgy érzem mintha ezer szilánkra tört volna az a kicsike szar ami bennem van.Ami lükteti a szívem. Sóhajtva kelek fel és kimegyek a fürdőbe. A szemem már most kisírt, és duzzadt. A hajam kócos és izzadt. A bőröm pedig sápadt. A fájdalom ami most már a szívemben csak súlyosodik jobban mondva a fejemből átköltözött lentebbre. Leveszem az atlétám amin még mindig az Ő arca van, és a szennyesbe dobom. A nadrágom és a csizmát is leveszem majd jönnek a fehérneműk. Beállok a zuhany alá és magamra engedem a jól eső meleg vizet. Az agyam pörögni kezd és az egész eddigi történéseket lepörgettem a fejembe. Most nem mehetek tönkre. A szívem mélyére kell zárni ezt a fájdalmat, hogy később törjön felszínre..vagy soha. Nem akarok több könnyet szabadon engedni. Nem akarom, hogy sajnáljanak. Nem akarom, meg adni annak a kurvának az örömet, hogy összetörve lásson. És Ő..Kihasznált. Átvert. Most már egy fal sincs köztünk, semmi nincs köztünk. Miért is estem bele? Miért is néztem akkor a szemébe?
~VISSZAEMLÉKEZÉS~
- Előbb a szemembe nézett! - nézz fel rám a húgom. Szememet forgatva nevettek fel.
- Persze! Mindjárt idejön és felvisz a színpadra! - mondom elmosolyodva.
- Tényleg? - kérdezi csillogó szemekkel.
- Nem tudom! Majd meglássuk! - mondom és újra a telefonom képernyőjére tapad a szemem. Unom a koncertet. Mióta lement a 5SOS, szétunom a fejem.Viszont tetszett egy szám tán a Kiss You, de nem vagyok benne biztos. Ekkor Becca elkezdi húzgálni a pólóm, mire leguggolok.
- Add ide a telefonod! - parancsol rám.
- Minek? - kérdezem döbbenten.
-Mert mindjárt idejön Harry és hátha elveszi! - vágja rá és kikapja a kezemből. Felnézzek a színpadra és pont Harry szemébe. Mintha megállna az idő és senki nem lenne rajtunk kívül. Teljesen elvesztem az idő érzékemet és csak őt figyelem. A szívem hevesebben kezd el verni és a tenyerem izzadni. Jézusom, ugye nem? Nem tetszhet ez a fél eszű idióta!
~VISSZAEMLÉKEZÉS VÉGE~
Oké muszáj el felejtenem! De az szinte kizárt, hisz szinte fél évet együtt voltunk! Sóhajtva zárom el a vizet és tekerek magam köré egy törölközőt. Kilépek a fülkéből és a tükör elé vánszorgok. Ekkor a szobából a telefon kezd el csipogni, hogy SMS - em jött. Lassú mozdulatokkal közelítem meg az ágyam és emelem fel a telefont. Zayn - től van az SMS így kinyitom és elolvasom.
"Hallottam mi történt! Nem akarok belemenni a részletekbe, majd személyesen. Öltözz fel melegen 6 - ra nálad vagyok! xx. Zayn"
Remek! Az órára nézzek ami az 5 - re vált át. Még jobb! Ledobom az ágyra a telefonom majd a fehérneműs szekrényhez siettek és kikapok belőle egy összeillő melltartót és alsóneműt. A gardróbhoz sétálok és kiveszek belőle egy "F*CK" fekete atlétát. Kihalászom a "CRAZY MOFOS" pulóvert, amit Nialltől kaptam. Egy farit veszek még elő majd az ágyra dobom le őket. Előkaparok még egy fekete harisnyát és egy térdig érő zoknit. Lassan kezdek el öltözködni és próbálom magamba fojtani a feltörekvő sírást. Az ágyam mellett lévő fiókból kiveszem a 5SOS - os nyakláncomat és felveszem. Megnézzem magam az egész alakos tükörbe és tetszik amit látok. (itt) Ekkor a csengő tölti be az egész házat. Sóhajtva rohanok le, és nyitok ajtót. Egy didergő Zayn áll előttem, aki amint meglát magához szorít.
- Hogy vagy? - kérdezi halkan.
- Jól leszek! - mondom szipogva.
- Az biztos! Még mindig nem tudom elhinni, hogy lefeküdt azzal a kurvával. - távolodik el.
- Én sem, sőt meg sem tudom nézni mert a falhoz vágtam a laptopot. - mondom sóhajtva.
- Komolyan? - kérdezi kuncogva.
- Düh roham! - rántok vállat. - Mindjárt mehetünk csak felveszem a csizmát meg a kabátot. - mondom és cselekszem is. Miután bezárom az ajtót megállok Zayn mellett.
- Akkor hova megyünk? - kérdezem meg.
- Kiengedjük a benned lakozó fájdalmat! Szóval csak gyere! - indul meg.
- Te emlékszel valamire a tegnap estéből? - kérdezem meg.
- Nem sokra. Te? - kérdezi rám nézve.
- Az egész kiesett. És ami rosszabb voltak képek, amit meg sem tudok nézni mivel mind a gépen volt! - mondom sóhajtva.
- Hé! Na búslakodj az miatt a seggfej miatt! - mondja átkarolva.
- Tudod, hogy a legjobb haverodról beszélsz? - kérdezem kuncogva.
- Persze! - mondja nevetve. Ekkor befordulunk egy telepre ami tele van régi kocsikkal. Zaynnel tovább megyünk, majd megállunk a bejáratnál ahonnan egy 30 körüli pasi sétál ki mosolyogva.
- Zayn Malik és Summer Brooks? - kérdezi meg.
- Talált Billy. Akkor van egy kocsi számunkra? - kérdezi Zayn kezet fogva.
- Zayn számodra mindig van kocsi! - mondja mosolyogva.- Te pedig a kocsi helyére képzeld azt a faszkalapot! - mondja rám kacsintva. Zaynnel beljebb sétálunk egy piros tragacshoz, majd Billy a kezünkben két kalapácsot.
- Jó szórakozást! - int majd visszamegy oda ahonnan előjött.
- És most? - kérdezem meg.
- Most? Képzeld oda a faszkalap haveromat és üsd a kocsit! - mondja és betöri a kocsi szél védőjét. Vállat rántva ütök én is a motorháztatőre ami behorpad.
- Ügyes! Na jobb egy picivel? - kérdezi vigyorogva.
- Várj még egy picit! - mondom izgatottan és még egyet ütök. Majd vigyorogva nézzek Zayn - re. - Sokkal jobb!
- Ripityára törtétek a kocsit! - halljuk meg a hátunk mögül Billy hangját.
- De most nézz rá! - mondja Zayn rám mutatva. Érzem, hogy vigyorgok és azt is, hogy nem érzem azt, hogy rám törne a sírás. És azt Zaynnek köszönhettem.
- Látom megjött az élet kedved! Egy képet? - kérdezi előkapva telefonját. Zaynnel beállunk kalapáccsal a kezünkben és kinyújtjuk a nyelvünket.
- Melyikőtöknek kell? - kérdezi mire mindketten felemeljük a kezünket. Miután átküldte be is állítottam háttérképnek.
- A kedvenc képem! - mondom felnézve.
- Nekem is veled! - mondja rám nézve.
- Haza vigyelek titeket? Lassan éjfél és a hó is elkezdett esni! - mondja Billy. Felnézzek az égre ahol tényleg a hópelyhek szállingóznak a földre.
- Igen Billy! És köszönjünk! - mondja Zayn.
- Én is köszönöm mind kettőtöknek! - mond rájuk nézve.
- Ölelés! - kurjantja el magát Billy, mire nevetve ölelem meg Zaynnel együtt. Ezután a kocsijához mentünk amiben hátulra huppantam be. Majd miután hazavittek rögtön besiettem a lakásba. Felrohantam El szobájába, de ő nem volt itt és hiába kiabáltam neki nem válaszolt. Kikerestem a nevét és felhívtam, pár csöngés után fel is vette.
- Igen? - szól bele fáradtan.
- Hol vagy? - kérdezem a lépcsőn lemenve.
- Louis - nál. Most aludt be eddig neki akart menni...- mondja elharapva a mondta végét.
- Hé! Segített Zayn, szóval minden oké! És mit szólnál ha jővőhét szombaton tartanánk egy csajos napot? - kérdezem meg.
- Benne vagyok, de most leletezlek! Viszont holnap mindent elmondasz! - ásít egy nagyot.
- Elmondok mindet! Jó éjt, El! - mondom elköszönve.
- Neked is! - mondja majd kinyomom. Leveszem a kabátom és a csizmám, majd a hűtőből kiveszek egy energia italt és felcammogok a lépcsőn. Ahogy beérek a szobámba a laptopot keressem ami még mindig ugyan ott pihen. Felveszem és lehuppanok vele az ágyra. Felemelem a fedőt, és benyomom a gépet. Izgatottan várom, hogy a fekete képernyő fehérre váltson át, ami meg is történik. Akkor nézzük meg milyen volt a 19. szülinapom!
- Az egész kiesett. És ami rosszabb voltak képek, amit meg sem tudok nézni mivel mind a gépen volt! - mondom sóhajtva.
- Hé! Na búslakodj az miatt a seggfej miatt! - mondja átkarolva.
- Tudod, hogy a legjobb haverodról beszélsz? - kérdezem kuncogva.
- Persze! - mondja nevetve. Ekkor befordulunk egy telepre ami tele van régi kocsikkal. Zaynnel tovább megyünk, majd megállunk a bejáratnál ahonnan egy 30 körüli pasi sétál ki mosolyogva.
- Zayn Malik és Summer Brooks? - kérdezi meg.
- Talált Billy. Akkor van egy kocsi számunkra? - kérdezi Zayn kezet fogva.
- Zayn számodra mindig van kocsi! - mondja mosolyogva.- Te pedig a kocsi helyére képzeld azt a faszkalapot! - mondja rám kacsintva. Zaynnel beljebb sétálunk egy piros tragacshoz, majd Billy a kezünkben két kalapácsot.
- Jó szórakozást! - int majd visszamegy oda ahonnan előjött.
- És most? - kérdezem meg.
- Most? Képzeld oda a faszkalap haveromat és üsd a kocsit! - mondja és betöri a kocsi szél védőjét. Vállat rántva ütök én is a motorháztatőre ami behorpad.
- Ügyes! Na jobb egy picivel? - kérdezi vigyorogva.
- Várj még egy picit! - mondom izgatottan és még egyet ütök. Majd vigyorogva nézzek Zayn - re. - Sokkal jobb!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
- De most nézz rá! - mondja Zayn rám mutatva. Érzem, hogy vigyorgok és azt is, hogy nem érzem azt, hogy rám törne a sírás. És azt Zaynnek köszönhettem.
- Látom megjött az élet kedved! Egy képet? - kérdezi előkapva telefonját. Zaynnel beállunk kalapáccsal a kezünkben és kinyújtjuk a nyelvünket.
- Melyikőtöknek kell? - kérdezi mire mindketten felemeljük a kezünket. Miután átküldte be is állítottam háttérképnek.
- A kedvenc képem! - mondom felnézve.
- Nekem is veled! - mondja rám nézve.
- Haza vigyelek titeket? Lassan éjfél és a hó is elkezdett esni! - mondja Billy. Felnézzek az égre ahol tényleg a hópelyhek szállingóznak a földre.
- Igen Billy! És köszönjünk! - mondja Zayn.
- Én is köszönöm mind kettőtöknek! - mond rájuk nézve.
- Ölelés! - kurjantja el magát Billy, mire nevetve ölelem meg Zaynnel együtt. Ezután a kocsijához mentünk amiben hátulra huppantam be. Majd miután hazavittek rögtön besiettem a lakásba. Felrohantam El szobájába, de ő nem volt itt és hiába kiabáltam neki nem válaszolt. Kikerestem a nevét és felhívtam, pár csöngés után fel is vette.
- Igen? - szól bele fáradtan.
- Hol vagy? - kérdezem a lépcsőn lemenve.
- Louis - nál. Most aludt be eddig neki akart menni...- mondja elharapva a mondta végét.
- Hé! Segített Zayn, szóval minden oké! És mit szólnál ha jővőhét szombaton tartanánk egy csajos napot? - kérdezem meg.
- Benne vagyok, de most leletezlek! Viszont holnap mindent elmondasz! - ásít egy nagyot.
- Elmondok mindet! Jó éjt, El! - mondom elköszönve.
- Neked is! - mondja majd kinyomom. Leveszem a kabátom és a csizmám, majd a hűtőből kiveszek egy energia italt és felcammogok a lépcsőn. Ahogy beérek a szobámba a laptopot keressem ami még mindig ugyan ott pihen. Felveszem és lehuppanok vele az ágyra. Felemelem a fedőt, és benyomom a gépet. Izgatottan várom, hogy a fekete képernyő fehérre váltson át, ami meg is történik. Akkor nézzük meg milyen volt a 19. szülinapom!
2014. december 21., vasárnap
50. A másnaposság
3 nap és Lou szülinapja + karácsony!! Nem tudom mit fogtok szólni ehhez a részhez, de remélem azért tetszeni fog! Nagyon köszönöm a 4711 oldalmegjelenítést, de tényleg! Na jó, nem csacsogok tovább jó olvasást! ♥♥
Summer Brooks"
- Akkor mehetünk? - kérdezi Harry játékosan az egyik karját nyújtva. Mosolyogva karolok bele, és egyet bólintva indulunk meg a a kocsi felé. Próbálom, elrejteni a gyanakvásom és a szülinapomat boldoggá tenni, de tudom egész este ott lesz a szívem legmélyén az, hogy most is van köztünk Harryvel a falon és a szexen kívül. Behuppanok a kocsiba majd Harry egy kis kocogás után bepattan mellém és beindítja a kocsit.
- És csak otthon leszünk? - kérdezem izgatottan.
- Igen, de hidd el van egy s pár meglepetés! - mondja rám kacsintva.
- És mi az? Ú várjál...Kapok egy kutyust! - mondom mire a mosoly a szájáról lefagy.
- Szerettél volna egy kutyát? - kérdezi nagyot nyelve.
- Nem, vagyis majd igen de most még nem! - magyarázom meg. Akkor a kutya kilőve.
- Egy jegy egy One Directionos koncertre? - próbálkozok tovább.
- Nem fogom el mondani! - nevet fel.
- Akkor add meg Ash számát! - mondom sértődötten.
- Miért kell az Ő száma? - döbben le.
- Mert szinte mindenkié meg van, csak az övék nem! - mondom szomorúan. Megvolt a számuk, de oda veszett ugyanis a drágalátos Harrynek köszönhetően beleejtettem a kád vízbe így annak oda lett és vehettem újat.
- Miért nem másoltad ki a telefonomból? - kérdezi zavartan.
- Nem tudom. A többiekét is elkértem. Nem szerettek más telefonjába turkálni! - mondom elmosolyodva saját tulajdonságomon. Harry kuncogva előkaparja a telefont és a kezembe nyomja.
- Most viszont muszáj leszel! - vigyorodik el, miközben az ölembe csúsztatja a telefont.
- Ne már, Hazza! De én nem...- kezdek bele.
- Felakarod hívni Ashtont? - kérdezi felvont szemöldökkel. Sóhajtva veszem kezembe a telefont, és kezdek el benne keresgélni. Hamar meg van Ashtont száma, de átírom még Luke, Cal és Mikey számát is, majd kilépek. Egy pici vacillálás után megnyitom a galériát és a képeket kezdem el nézni. Az ajkaim kettényílnak mikor megláttok egy alvó képet magamról, majd még egyet és még egyet.
- Harry...Ez most komoly? - nézzek rá.
- Mi?
- Miért van egy csomó kép rólam, mikor alszom?
- Nem arról volt szó, hogy nem szeretsz turkálni a telefonokban? - vigyorodik el.
- De..és pont ezért nem. Ha a kezembe kerül mindent megnézzek...szinte. Szóval?
- Egyszer nem tudtam aludni, és te meg olyan aranyosan aludtál muszáj volt lefényképezlek!
- Ez aranyos? - szinte a képébe nyomom a telefont. Hogy lehet egy kép aranyos amin nyitva a szám, és szinte kint van a nyelvem?
- Igen! - kuncog fel. - Na pattanj ki, meséld el a többieknek mi volt az orvosnál! - mondja leállítva a motort és kikapja a kezemből a telefont.
- És te? - kérdezem meg.
- Megyek utánad! - mondja egy biztató mosoly kíséretében. Vállat rántva szállok ki a kocsiból, majd rontok be a lakásba. Egyszerre kiáltanak fel a bent lévők, hogy "Boldog Szülinapot!" mégis négy hang üti meg először a fülem.
- Ash, Luke, Mikey és Cal? Most komolyan itt vagytok vagy csak álmodom? - kérdezem döbbenten.
- Meglepetés! - mondja Luke. - Niall hívott meg ha nem baj!
- Hol van a szöszi? - kérdezem mire egy emberként mutatnak az éppen evő ír felé aki ijedten nézz rám. Sikítva ugrok rá, szerencsére így felessünk amitől megfájdul a kezem, de nem tud érdekelni.
- Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm! - puszilgatom össze az arcát szegénynek.
- És mi nem kapunk? - hallom meg Jade hangját a hátam mögül.
- Oké! Van van még valaki aki jön és agyon puszilgattok? - kérdezem felpattanva.
- Én! - mondja Harry az egyik tenyerét feltéve. Rátapad a tekintettem és végigmérem, ami furcsa mert szinte 2 óráig voltunk kettesben. Lazán dől az ajtófélfára és egy fél szexi mosolyt eleresztve nézz zöld szemeivel a szemembe. A lábai keresztben és szűk farmerben még jobbak. Végig nyalom alsó ajkaim amitől a többiek felnevetnek, így azonnal visszajövök a valóságba és azt veszem észre a fejem egész szépen pírba borult.
- Téged hagylak utoljára! - nyújtom ki a nyelvem, majd Ash - hez megyek egy ölelésért.
- Boldog szülinapot! - az illata szinte kábulatba ámít és a szívem egy picit gyorsabban kezd el dübörögni amit Ő is észrevesz és felkuncog.
- Na röhögj! Szinte 2 éven keresztül őrülten rajongtam érted, ami csak egy picit csillapodott! - mondom elengedve, majd Luke - hoz sétálok. Mindenkit megöleltem, majd az ígéretemet betartva Harryhez mentem aki már bejött az ajtóból. A karomat a nyaka köré csavarom, Ő pedig a derekamra teszi kicsinek egyáltalán nem mondható kezeit.
- Szóval..Benedvesültél? - kérdezi vigyorogva.
- Egyáltalán nem, csak tetszett a látvány. - mondom incselkedve és beleharapok alsó ajkamba.
- Direkt csinálod? - fújja ki a levegőt.
- Mit? - kérdezem elengedve ajkam, majd meg nyalom.
- Direkt csinálod! Tudod...Ma este leitattunk! - kezd bele vigyorogva.
- Hajrá! - mondom mosolyogva.
- Oké! Fiúk! Lányok! Felesz vagy mersz! És ivós! - kurjantja el magát Harry mire mindenki a nappaliba szalad és leül egy körbe. Mi is csatlakozunk, majd Niall megpörgeti az üveget ami Louison áll meg.
- Boo Bear! Felesz vagy mersz? - kérdezi vigyorogva.
- Merek! Nem vagyok papír! - húzza ki magát.
- Teperd le Elt itt előttünk most 2 percig! - mondja meg az adatok. Lou megnyalja alsó ajkait majd megteszi a feladatot. Harry pillantok aki fürkészve nézi a reakcióm.
- Nyugi! Ez még semmi! Lesznek ennél durvábbak is! - hajol közelebb a fülemhez, majd mielőtt véglegesen eltávolodna puszit nyom a számra.
Summer Brooks"
- Akkor mehetünk? - kérdezi Harry játékosan az egyik karját nyújtva. Mosolyogva karolok bele, és egyet bólintva indulunk meg a a kocsi felé. Próbálom, elrejteni a gyanakvásom és a szülinapomat boldoggá tenni, de tudom egész este ott lesz a szívem legmélyén az, hogy most is van köztünk Harryvel a falon és a szexen kívül. Behuppanok a kocsiba majd Harry egy kis kocogás után bepattan mellém és beindítja a kocsit.
- És csak otthon leszünk? - kérdezem izgatottan.
- Igen, de hidd el van egy s pár meglepetés! - mondja rám kacsintva.
- És mi az? Ú várjál...Kapok egy kutyust! - mondom mire a mosoly a szájáról lefagy.
- Szerettél volna egy kutyát? - kérdezi nagyot nyelve.
- Nem, vagyis majd igen de most még nem! - magyarázom meg. Akkor a kutya kilőve.
- Egy jegy egy One Directionos koncertre? - próbálkozok tovább.
- Nem fogom el mondani! - nevet fel.
- Akkor add meg Ash számát! - mondom sértődötten.
- Miért kell az Ő száma? - döbben le.
- Mert szinte mindenkié meg van, csak az övék nem! - mondom szomorúan. Megvolt a számuk, de oda veszett ugyanis a drágalátos Harrynek köszönhetően beleejtettem a kád vízbe így annak oda lett és vehettem újat.
- Miért nem másoltad ki a telefonomból? - kérdezi zavartan.
- Nem tudom. A többiekét is elkértem. Nem szerettek más telefonjába turkálni! - mondom elmosolyodva saját tulajdonságomon. Harry kuncogva előkaparja a telefont és a kezembe nyomja.
- Most viszont muszáj leszel! - vigyorodik el, miközben az ölembe csúsztatja a telefont.
- Ne már, Hazza! De én nem...- kezdek bele.
- Felakarod hívni Ashtont? - kérdezi felvont szemöldökkel. Sóhajtva veszem kezembe a telefont, és kezdek el benne keresgélni. Hamar meg van Ashtont száma, de átírom még Luke, Cal és Mikey számát is, majd kilépek. Egy pici vacillálás után megnyitom a galériát és a képeket kezdem el nézni. Az ajkaim kettényílnak mikor megláttok egy alvó képet magamról, majd még egyet és még egyet.
- Harry...Ez most komoly? - nézzek rá.
- Mi?
- Miért van egy csomó kép rólam, mikor alszom?
- Nem arról volt szó, hogy nem szeretsz turkálni a telefonokban? - vigyorodik el.
- De..és pont ezért nem. Ha a kezembe kerül mindent megnézzek...szinte. Szóval?
- Egyszer nem tudtam aludni, és te meg olyan aranyosan aludtál muszáj volt lefényképezlek!
- Ez aranyos? - szinte a képébe nyomom a telefont. Hogy lehet egy kép aranyos amin nyitva a szám, és szinte kint van a nyelvem?
- Igen! - kuncog fel. - Na pattanj ki, meséld el a többieknek mi volt az orvosnál! - mondja leállítva a motort és kikapja a kezemből a telefont.
- És te? - kérdezem meg.
- Megyek utánad! - mondja egy biztató mosoly kíséretében. Vállat rántva szállok ki a kocsiból, majd rontok be a lakásba. Egyszerre kiáltanak fel a bent lévők, hogy "Boldog Szülinapot!" mégis négy hang üti meg először a fülem.
- Ash, Luke, Mikey és Cal? Most komolyan itt vagytok vagy csak álmodom? - kérdezem döbbenten.
- Meglepetés! - mondja Luke. - Niall hívott meg ha nem baj!
- Hol van a szöszi? - kérdezem mire egy emberként mutatnak az éppen evő ír felé aki ijedten nézz rám. Sikítva ugrok rá, szerencsére így felessünk amitől megfájdul a kezem, de nem tud érdekelni.
- Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm! - puszilgatom össze az arcát szegénynek.
- És mi nem kapunk? - hallom meg Jade hangját a hátam mögül.
- Oké! Van van még valaki aki jön és agyon puszilgattok? - kérdezem felpattanva.
- Én! - mondja Harry az egyik tenyerét feltéve. Rátapad a tekintettem és végigmérem, ami furcsa mert szinte 2 óráig voltunk kettesben. Lazán dől az ajtófélfára és egy fél szexi mosolyt eleresztve nézz zöld szemeivel a szemembe. A lábai keresztben és szűk farmerben még jobbak. Végig nyalom alsó ajkaim amitől a többiek felnevetnek, így azonnal visszajövök a valóságba és azt veszem észre a fejem egész szépen pírba borult.
- Téged hagylak utoljára! - nyújtom ki a nyelvem, majd Ash - hez megyek egy ölelésért.
- Boldog szülinapot! - az illata szinte kábulatba ámít és a szívem egy picit gyorsabban kezd el dübörögni amit Ő is észrevesz és felkuncog.
- Na röhögj! Szinte 2 éven keresztül őrülten rajongtam érted, ami csak egy picit csillapodott! - mondom elengedve, majd Luke - hoz sétálok. Mindenkit megöleltem, majd az ígéretemet betartva Harryhez mentem aki már bejött az ajtóból. A karomat a nyaka köré csavarom, Ő pedig a derekamra teszi kicsinek egyáltalán nem mondható kezeit.
- Szóval..Benedvesültél? - kérdezi vigyorogva.
- Egyáltalán nem, csak tetszett a látvány. - mondom incselkedve és beleharapok alsó ajkamba.
- Direkt csinálod? - fújja ki a levegőt.
- Mit? - kérdezem elengedve ajkam, majd meg nyalom.
- Direkt csinálod! Tudod...Ma este leitattunk! - kezd bele vigyorogva.
- Hajrá! - mondom mosolyogva.
- Oké! Fiúk! Lányok! Felesz vagy mersz! És ivós! - kurjantja el magát Harry mire mindenki a nappaliba szalad és leül egy körbe. Mi is csatlakozunk, majd Niall megpörgeti az üveget ami Louison áll meg.
- Boo Bear! Felesz vagy mersz? - kérdezi vigyorogva.
- Merek! Nem vagyok papír! - húzza ki magát.
- Teperd le Elt itt előttünk most 2 percig! - mondja meg az adatok. Lou megnyalja alsó ajkait majd megteszi a feladatot. Harry pillantok aki fürkészve nézi a reakcióm.
- Nyugi! Ez még semmi! Lesznek ennél durvábbak is! - hajol közelebb a fülemhez, majd mielőtt véglegesen eltávolodna puszit nyom a számra.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Retkesül fáj a fejem! Egyáltalán hol vagyok? Kinyitom a szeme, de rögtön be is zárom a zavaró fény miatt, majd lassacskán sikerül kinyitnom. Először magamra nézzek és azt veszem észre, egy rövid shortban, egy fehér atlétában amin Harry van és egy bundás csizmán kívül, meg a fehérneműk kívül nincs rajtam semmi. Ja és hogy a kádban vagyok. Hogy hol? Döbbenten nézzek körbe, majd felállok és kivánszorgok.Mi történt az éjjel? És miért van sötétség amint vissza gondolnék? A földszinten vagyok ami jó mert így legalább közelebb van a gyógyszeres doboz. A karomra pillantok ami csúnyán bedagadt, de tele van firkálva hülyébbnél hülyébb rajzokkal. A fejembe ismét belenyilall a fájdalom és a karom is csatlakozik, ezért kisiettek a konyhába és egy pohár vizet öntök magamnak, a gyógyszert előveszem, majd miután lenyelem a hűtő felé kezdek el támolyogni. 5 cetli pihen rajta, mindegyik más színen. Először a zöldet veszem le és kezdem el olvasni.
" Te csaj!A bulid valami fergeteges volt! Nem nagyon emlékszem, de remélem a képeket elküldöd majd. Puszii xx. Leigh"Elmosolyodom, de öntudatlan állapotban vagyok még mindig. Mit csináltam én az éjjel? Újabb cetlit szakítok le.
"Boldog Szülinapot még egyszer!! És bocsi, hogy nem maradtam de lépnem kellett, tudod a pasik.. Nem az a lényeg!! Nem hiszem, hogy sokra fogsz emlékezni, így ajánlom, hogy nézz meg a laptopodat tegnap este minden képet ráraktunk. Én meg még ma reggel raktam hozzá. Szóval jó szórakozást hozzá! xx. Jade"
A másik hármat csak a szememmel futottam át, Jesy, Pezz és Zayn írt még, meg hogy fergeteges volt az éjjel. Akkor a többiek itt vannak valahol a lakásban. Remek! A gyógyszer hatni kezd, mert a fájdalom enyhült. Felsiettek a lépcsőn és a szobám felé veszem az irányt. Benyitok és ami ledöbbent senki nincs itt. Olyan ahogy tegnap itt hagytuk Harryvel, vagyis nem a laptopom az ágyon és mellette pihen a telefonom. Odasiettek és a szemem a fekete képernyőkön kezd el járni. Mind a 4 azt írták minden rajta van mind két kütyün, de kíváncsi vagyok én rá? Ez teljesen olyan mint a Másnaposok. Sóhajtok egyet majd megmozgatom az egér helyét a laptopon hátha be van kapcsolva. Be van! És rögtön az e-maileket adja be. Az elsőn akad meg a szemem, amit Ashely Green (!!!!) küldött. Honnan tudja az e-mail címem? Nagy kétségek között nyitom meg ami csak egy videó felvétel van és felette egy szöveg.
" Ezzel a videóval szeretnék nagyon sok boldog szülinapot kívánni és Valentin - napot! Puszi: Ash!"
Rákattintok a videóra, ami el is indul. Ashley szőke haját látom és, hogy valakivel igen elmélyülten csókolózik. Kikapcsolnám, de ekkor fordítanak a szemszögön. A srác áll a kamerával szembe, de az csak tovább csókolja Ash nyakát. Az ajkaim ketté válnak és a szemem négyszeresére kerekednek. Ez nem lehet. Ez nem történhetett meg.. Bele tekerek a felvételbe ami az egészet felvette. Nem néztem végig, mert a szememet belepte a könny fátyol. Majd hirtelen a düh vett rajtam hatalmat és feltérdelve a falhoz vágtam a laptopot. Majd visszahuppanva az ágyra felhúztam térdeimet és fejemet tenyerem közé temetve zokogtam fel hangosan.
- Hé! Minden oké? - hallom meg Louis aggódó hangját.
- H-H-H-Harr...- mondom akadozva.
- Mi van Harryvel? - válik idegessé a hangja.
- A-A-Ashle...- folytatom tovább bőgve.
- Mi van Ashley és Harryvel? - kérdezi kiabálva. Erőt veszek magamon és felemelem a fejem és mélyen nézzek Lou aggódó szemébe,
- Basztak!
2014. december 19., péntek
49. Szülinapi baleset
Summer Brooks"
Alig pár hónapja, hogy a suli elkezdődött, és El hozzám költözött. Eleinte még feszült volt egy picit a hangulat, mindig főzött, de mikor leültünk és megbeszéltük minden oké volt. Viszont El jött, mellé Louis is, így szinte négyen éldegéltünk. Na jó ez elég szarul hangzik fejben, de oké. Majd elérkezett Zayn, Harry szülinapja amit nagyon nagy bulival ünnepeltünk meg péntek esténkét, majd Vasárnap az újabb tanulás. A suli is bekeményített így nekünk is fel kellett jönnünk. Harryvel az általános kikapcsolódásként vagy randizni mentünk, vagy itthon maradtunk és élveztük egymás társaságát kettesben. A mai nap viszont nagyon, de nagyon különleges számomra, meg úgy általában mindenkinek. Február 14. Elérkezett a 19. szülinapom, a Valentin - nap, és a szalag avató. És ami a legjobb ma péntek van!! Oké, lehet túl tengett bennem az adrenalin, de Zayn tehet róla! Tele itatott energia itallal! Perrie is itt van aki, hogy mondjam elég jól beindultak. A Little Mixxel. Kezdjük egy rövid beszámolóval. Simon úgy gondolta a négy lányról (Jade, Jesy, Leigh - Anne és Pezz) hogy ha összeraknák őket, mint a One Directiont, vihetnék valamire. Vitték is! Megnyerték az x- faktort és azóta is pörögnek, de szerencsére Pezz eltudott jönni ide, a szalag avatóra, majd este csapunk nagy bulit, de akkor már Jadék is ott lesznek. Nagyon jóba lettünk velük, bár elég keveset beszélgetünk, ahogy Pezzel is.
- Hé itt vagy? - kérdezi elhúzva a kezét El.
- Persze! Kész vagyok már? - kérdezem kíváncsian.
- Nézz meg magad! - mondja kuncogva, majd arrébb megy. Felpattanok és az egész alakos tükör elé állok. A látvány hihetetlen. Mivel az osztályunk a piros és fekete színeket választotta így a ruhánk, a lányokkal, is hasonló. A magassarkú cipőn egy masni helyezkedik el, a ruha pedig a vállánál fekete a többi piros.Imádom!
- El! Ez meseszép! És te is az vagy! - ölelem meg, mire visszaölel.
- Ugyan! Az a lényeg, hogy Harryt lenyűgözd, nem? - enged el.
- De te is Lou - t! Viszont hol van már Pezz? - kérdezem meg.
- Azt mondta, hogy a színpadon találkozunk szóval gőzöm sincs! - huppan le.
- Lányok! Gyertek! - mondja Lisa, az egyik osztály társunk. Bólintva hagyjuk el a kisebb szobát is igyekeztünk Lisa után. A három magassarkú a néma csöndben csak úgy kopog, még el nem érünk a színpad mellé. Felsiettünk a lépcsőn, és beállunk mivel mi vagyunk az elsők.
- Ezennel a 2013 / 2014 - es évben a szalag avatót megnyitom. A színpadon pedig a 12/a tánc bemutatóját láthatják! - mondja az igazgató nő, majd egy mosolyt küld a közönségnek és bejön a függöny mögül. - Sok sikert! - nézz végig rajtunk, majd elillan. A függöny széthúzódik és a vakító fénye kezd csillogni az arcunkon. Felszólal a zene és mi ütemre indulunk meg. Beállok Harry elé, aki csillogó szemekkel mér végig, majd a szeme a szememen akad meg.
- Gyönyörű vagy! - én is végig futtatom rajta a tekintettem és elismerően bólintok.
- Te meg szexi! - nyalom meg az alsó ajkam, mire felköhög egy halkat, de hamar abba hagyja.
- Azt még egyszer ne csináld, mert itt a színpadon mindenki előtt foglak megerőszakolni! - mondja majd a kezét a lapockámra helyezi és a kezemet a kezébe süllyeszti. A zene megáll, majd elkezdődik amire betanultuk a táncot. Hamar letudjuk és le sem akar kopni rólunk a vigyorgás, és ami a legjobb, hogy ez őszinte.. Őszinte mosolygás. Hamar letudtuk a táncot majd jöttek a b - sek. Miután mind a két osztály táncolt, feltűzték ránk a szalagot és mehetünk. Itt voltak a családok kivéve az enyém, ami egy kicsit rossz volt, de Harry személyesen bemutatott Anne - nak és Gemmának akik élőben is nagyon kedvesek. Majd Gemmát elcsalva átmentünk hozzánk ahol átöltöztünk kényelmesebb ruhába. Majd mentem volna ki, de az ajtó kívülről zárva volt.
- Ne már! Engedjetek ki!! - kezdem el az ajtót püfölni, de mivel nem érkezik válasz megelégelem és egy félre sikerült karate mozdulattal próbálom az ajtót kinyitni, de nem sikerül csak a csuklóm reccsen de nagyon. Mivel mozgatni tudom így annyiban hagyom dolgot és bemegyek a fürdőszobába. Hideg vizet engedek rá, majd becsavarom fáslival. Jobbra fordulok mire sikerül a kezemet valakibe beütnöm és felszisszenek.
- Mit csináltál? - kérdezi Harry óvatosan megfogva a fáslis kezem, és aggódva nézz szemeimbe.
- Csak megpróbáltam kikaratézni magam a szobából..De nem sikerült! - biggyesztem le az ajkaim, és a fájós csuklómra téved a kezem.
- Elmegyünk az orvoshoz! - mondja de én heves fej rázásba török ki.
- Semmi szükségre rá! - mondom, de nem hagyja annyiban a dolgot.
- Gyere! - mondja majd megragadja a másikat és lefelé kezd húzni.
- Öhm...Takard el a szemed! - fordul hátra idegesen. Hülyén nézek rá, hogy mégis hogy?
- Akkor hagyd! - sóhajt fel csalódottan. Majd leérünk a többiekhez akik idegesen rohangálnak össze - vissza.
- Harry! Tereled el a figyelmét, nem azt mondtam hogy hozd le! - vesz észre minket Eleanor.
- Bocsi, de lehet eltört a keze szóval nem tudom mikor de jövünk rángat ki a kocsihoz úgy hogy még végig sem tudtam nézni. Ajj. Szomorúan huppanok be a kocsiba, majd némán indulunk el.
- Haragszol? - kérdezi feszülten.
- Nem! - mondom ingerülten, bár inkább magamra haragszom, mint Hazzára. Hisz Ő nem tehet semmiről. Én akartam kijutni a szobából és most lehet el lesz törve.
- Sajnálom, nem így akartam a szülinapodat megünnepelni! - mondja elhúzva a száját. Nem válaszolok, csak magam elé nézzek némán. Mióta visszajött csak bocsánatot kéreget mindenért szinte! És az frusztráló, akár mennyire is szerettem. Mintha valami megromlott volna köztünk. Mintha lenne köztünk egy fal ami miatt nem merünk közeledni egymáshoz. Mármint nem testileg hanem szellemileg. A kapcsolatunk új irányt váltott és inkább hasonlítunk egy süllyedő hajóhoz, mint egy hamarosan célnál kikötőhöz. Sóhajtva rázom meg a fejem, és verem ki a buta gondolatokat a fejemből.
- Szeretlek Harry, és nem rád haragszom! Én basztam el a szülinapomat szóval ez az én hibám! De remélem a parti remek lesz! - mondom egy biztató mosolyt felé küldve.
- Tényleg? - nézz rám reménykedve, majd elmosolyodik. - Hidd el a legjobb szülinapodat fogod a ma este átélni! - nevet fel majd leállítja a motort. Jobbra billentem a fejem és meglátom a kórház bejáratát. Sóhajtva csatolom ki magam, és szállok ki. Harry már mellettem is terem és együtt feltűnés nélkül sétálunk be a kórházba. A recepción elmondjuk a bajomat, és a nő azt mondja pár perc múlva jön egy orvos és megnézi. Leülünk a székekre és türelmesen várunk. Türelmesen és némán. Ahogy ígérte, megjelent az orvos aki miután felvette az adataimat a kezemet vizsgálgatta és megállapította, hogy majdnem törés így ebből csak zúzdás lett. Bekötötte egy erősebb anyaggal, majd azt mondta, hogy kenegessem egy krémmel aminek már nem emlékszem a nevére, meg hogy ne erőltessem meg. Nem tudtam rá figyelni. Harryt néztem végig. A szemét csak az orvoson tartotta így hiába néztem a szemébe nem vette észre. Sok fajta érzelmet láttam benne, de ami most szeget ütött a fejembe az a megbánás volt. Vajon mit bánhatott meg? És kivel? De várjunk csak.. ezt már elsején is láttam, sőt! De akkor nem nagyon érdekelt, de most. Mit nem mondott el? És mit csinálhatott? És mikor? Volt egy nap amikor nem beszéltünk egymással, sőt két nap! 29 - 30..Mi történhetett? És miért nem mondta el? És mi van, ha csak én képzelem be? És újabb és újabb kérdések keletkeztek a fejembe még az orvos szája járt. Majd egynél akadtam meg. Ez lehet az a fal ami köztünk van?
Alig pár hónapja, hogy a suli elkezdődött, és El hozzám költözött. Eleinte még feszült volt egy picit a hangulat, mindig főzött, de mikor leültünk és megbeszéltük minden oké volt. Viszont El jött, mellé Louis is, így szinte négyen éldegéltünk. Na jó ez elég szarul hangzik fejben, de oké. Majd elérkezett Zayn, Harry szülinapja amit nagyon nagy bulival ünnepeltünk meg péntek esténkét, majd Vasárnap az újabb tanulás. A suli is bekeményített így nekünk is fel kellett jönnünk. Harryvel az általános kikapcsolódásként vagy randizni mentünk, vagy itthon maradtunk és élveztük egymás társaságát kettesben. A mai nap viszont nagyon, de nagyon különleges számomra, meg úgy általában mindenkinek. Február 14. Elérkezett a 19. szülinapom, a Valentin - nap, és a szalag avató. És ami a legjobb ma péntek van!! Oké, lehet túl tengett bennem az adrenalin, de Zayn tehet róla! Tele itatott energia itallal! Perrie is itt van aki, hogy mondjam elég jól beindultak. A Little Mixxel. Kezdjük egy rövid beszámolóval. Simon úgy gondolta a négy lányról (Jade, Jesy, Leigh - Anne és Pezz) hogy ha összeraknák őket, mint a One Directiont, vihetnék valamire. Vitték is! Megnyerték az x- faktort és azóta is pörögnek, de szerencsére Pezz eltudott jönni ide, a szalag avatóra, majd este csapunk nagy bulit, de akkor már Jadék is ott lesznek. Nagyon jóba lettünk velük, bár elég keveset beszélgetünk, ahogy Pezzel is.
- Hé itt vagy? - kérdezi elhúzva a kezét El.- Persze! Kész vagyok már? - kérdezem kíváncsian.
- Nézz meg magad! - mondja kuncogva, majd arrébb megy. Felpattanok és az egész alakos tükör elé állok. A látvány hihetetlen. Mivel az osztályunk a piros és fekete színeket választotta így a ruhánk, a lányokkal, is hasonló. A magassarkú cipőn egy masni helyezkedik el, a ruha pedig a vállánál fekete a többi piros.Imádom!
- El! Ez meseszép! És te is az vagy! - ölelem meg, mire visszaölel.
- Ugyan! Az a lényeg, hogy Harryt lenyűgözd, nem? - enged el.
- De te is Lou - t! Viszont hol van már Pezz? - kérdezem meg.
- Azt mondta, hogy a színpadon találkozunk szóval gőzöm sincs! - huppan le.
- Lányok! Gyertek! - mondja Lisa, az egyik osztály társunk. Bólintva hagyjuk el a kisebb szobát is igyekeztünk Lisa után. A három magassarkú a néma csöndben csak úgy kopog, még el nem érünk a színpad mellé. Felsiettünk a lépcsőn, és beállunk mivel mi vagyunk az elsők.
- Ezennel a 2013 / 2014 - es évben a szalag avatót megnyitom. A színpadon pedig a 12/a tánc bemutatóját láthatják! - mondja az igazgató nő, majd egy mosolyt küld a közönségnek és bejön a függöny mögül. - Sok sikert! - nézz végig rajtunk, majd elillan. A függöny széthúzódik és a vakító fénye kezd csillogni az arcunkon. Felszólal a zene és mi ütemre indulunk meg. Beállok Harry elé, aki csillogó szemekkel mér végig, majd a szeme a szememen akad meg.
- Gyönyörű vagy! - én is végig futtatom rajta a tekintettem és elismerően bólintok.
- Te meg szexi! - nyalom meg az alsó ajkam, mire felköhög egy halkat, de hamar abba hagyja.
- Azt még egyszer ne csináld, mert itt a színpadon mindenki előtt foglak megerőszakolni! - mondja majd a kezét a lapockámra helyezi és a kezemet a kezébe süllyeszti. A zene megáll, majd elkezdődik amire betanultuk a táncot. Hamar letudjuk és le sem akar kopni rólunk a vigyorgás, és ami a legjobb, hogy ez őszinte.. Őszinte mosolygás. Hamar letudtuk a táncot majd jöttek a b - sek. Miután mind a két osztály táncolt, feltűzték ránk a szalagot és mehetünk. Itt voltak a családok kivéve az enyém, ami egy kicsit rossz volt, de Harry személyesen bemutatott Anne - nak és Gemmának akik élőben is nagyon kedvesek. Majd Gemmát elcsalva átmentünk hozzánk ahol átöltöztünk kényelmesebb ruhába. Majd mentem volna ki, de az ajtó kívülről zárva volt.
- Ne már! Engedjetek ki!! - kezdem el az ajtót püfölni, de mivel nem érkezik válasz megelégelem és egy félre sikerült karate mozdulattal próbálom az ajtót kinyitni, de nem sikerül csak a csuklóm reccsen de nagyon. Mivel mozgatni tudom így annyiban hagyom dolgot és bemegyek a fürdőszobába. Hideg vizet engedek rá, majd becsavarom fáslival. Jobbra fordulok mire sikerül a kezemet valakibe beütnöm és felszisszenek.
- Mit csináltál? - kérdezi Harry óvatosan megfogva a fáslis kezem, és aggódva nézz szemeimbe.
- Csak megpróbáltam kikaratézni magam a szobából..De nem sikerült! - biggyesztem le az ajkaim, és a fájós csuklómra téved a kezem.
- Elmegyünk az orvoshoz! - mondja de én heves fej rázásba török ki.
- Semmi szükségre rá! - mondom, de nem hagyja annyiban a dolgot.
- Gyere! - mondja majd megragadja a másikat és lefelé kezd húzni.
- Öhm...Takard el a szemed! - fordul hátra idegesen. Hülyén nézek rá, hogy mégis hogy?
- Akkor hagyd! - sóhajt fel csalódottan. Majd leérünk a többiekhez akik idegesen rohangálnak össze - vissza.
- Harry! Tereled el a figyelmét, nem azt mondtam hogy hozd le! - vesz észre minket Eleanor.
- Bocsi, de lehet eltört a keze szóval nem tudom mikor de jövünk rángat ki a kocsihoz úgy hogy még végig sem tudtam nézni. Ajj. Szomorúan huppanok be a kocsiba, majd némán indulunk el.
- Haragszol? - kérdezi feszülten.
- Nem! - mondom ingerülten, bár inkább magamra haragszom, mint Hazzára. Hisz Ő nem tehet semmiről. Én akartam kijutni a szobából és most lehet el lesz törve.
- Sajnálom, nem így akartam a szülinapodat megünnepelni! - mondja elhúzva a száját. Nem válaszolok, csak magam elé nézzek némán. Mióta visszajött csak bocsánatot kéreget mindenért szinte! És az frusztráló, akár mennyire is szerettem. Mintha valami megromlott volna köztünk. Mintha lenne köztünk egy fal ami miatt nem merünk közeledni egymáshoz. Mármint nem testileg hanem szellemileg. A kapcsolatunk új irányt váltott és inkább hasonlítunk egy süllyedő hajóhoz, mint egy hamarosan célnál kikötőhöz. Sóhajtva rázom meg a fejem, és verem ki a buta gondolatokat a fejemből.
- Szeretlek Harry, és nem rád haragszom! Én basztam el a szülinapomat szóval ez az én hibám! De remélem a parti remek lesz! - mondom egy biztató mosolyt felé küldve.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)