2014. december 19., péntek

49. Szülinapi baleset

Summer Brooks"

Alig pár hónapja, hogy a suli elkezdődött, és El hozzám költözött. Eleinte még feszült volt egy picit a hangulat, mindig főzött, de mikor leültünk és megbeszéltük minden oké volt. Viszont El jött, mellé Louis is, így szinte négyen éldegéltünk. Na jó ez elég szarul hangzik fejben, de oké. Majd elérkezett Zayn, Harry szülinapja amit nagyon nagy bulival ünnepeltünk meg péntek esténkét, majd Vasárnap az újabb tanulás. A suli is bekeményített így nekünk is fel kellett jönnünk. Harryvel az általános kikapcsolódásként vagy randizni mentünk, vagy itthon maradtunk és élveztük egymás társaságát kettesben. A mai nap viszont nagyon, de nagyon különleges számomra, meg úgy általában mindenkinek. Február 14. Elérkezett a 19. szülinapom, a Valentin - nap, és a szalag avató. És ami a legjobb ma péntek van!! Oké, lehet túl tengett bennem az adrenalin, de Zayn tehet róla! Tele itatott energia itallal! Perrie is itt van aki, hogy mondjam elég jól beindultak. A Little Mixxel. Kezdjük egy rövid beszámolóval. Simon úgy gondolta a négy lányról (Jade, Jesy, Leigh - Anne és Pezz) hogy ha összeraknák őket, mint a One Directiont, vihetnék valamire. Vitték is! Megnyerték az x- faktort és azóta is pörögnek, de szerencsére Pezz eltudott jönni ide, a szalag avatóra, majd este csapunk nagy bulit, de akkor már Jadék is ott lesznek. Nagyon jóba lettünk velük, bár elég keveset beszélgetünk, ahogy Pezzel is.
- Hé itt vagy? - kérdezi elhúzva a kezét El.
- Persze! Kész vagyok már? - kérdezem kíváncsian.
- Nézz meg magad! - mondja kuncogva, majd arrébb megy. Felpattanok és az egész alakos tükör elé állok. A látvány hihetetlen. Mivel az osztályunk a piros és fekete színeket választotta így a ruhánk, a lányokkal, is hasonló. A magassarkú cipőn egy masni helyezkedik el, a ruha pedig a vállánál fekete a többi piros.Imádom!
- El! Ez meseszép! És te is az vagy! - ölelem meg, mire visszaölel.
- Ugyan! Az a lényeg, hogy Harryt lenyűgözd, nem? - enged el.
- De te is Lou - t! Viszont hol van már Pezz? - kérdezem meg.
- Azt mondta, hogy a színpadon találkozunk szóval gőzöm sincs! - huppan le.
- Lányok! Gyertek! - mondja Lisa, az egyik osztály társunk. Bólintva hagyjuk el a kisebb szobát is igyekeztünk Lisa után. A három magassarkú a néma csöndben csak úgy kopog, még el nem érünk a színpad mellé. Felsiettünk a lépcsőn, és beállunk mivel mi vagyunk az elsők.
- Ezennel a 2013 / 2014 - es évben a szalag avatót megnyitom. A színpadon pedig a 12/a tánc bemutatóját láthatják! - mondja az igazgató nő, majd egy mosolyt küld a közönségnek és bejön a függöny mögül. - Sok sikert! - nézz végig rajtunk, majd elillan. A függöny széthúzódik és a vakító fénye kezd csillogni az arcunkon. Felszólal a zene és mi ütemre indulunk meg. Beállok Harry elé, aki csillogó szemekkel mér végig, majd a szeme a szememen akad meg.
- Gyönyörű vagy! - én is végig futtatom rajta a tekintettem és elismerően bólintok.
- Te meg szexi! - nyalom meg az alsó ajkam, mire felköhög egy halkat, de hamar abba hagyja.
- Azt még egyszer ne csináld, mert itt a színpadon mindenki előtt foglak megerőszakolni! - mondja majd a kezét a lapockámra helyezi és a kezemet a kezébe süllyeszti.  A zene megáll, majd elkezdődik amire betanultuk a táncot. Hamar letudjuk és le sem akar kopni rólunk a vigyorgás, és ami a legjobb, hogy ez őszinte.. Őszinte mosolygás. Hamar letudtuk a táncot majd jöttek a b - sek. Miután mind a két osztály táncolt, feltűzték ránk a szalagot és mehetünk. Itt voltak a családok kivéve az enyém, ami egy kicsit rossz volt, de Harry személyesen bemutatott Anne - nak és Gemmának akik élőben is nagyon kedvesek. Majd Gemmát elcsalva átmentünk hozzánk ahol átöltöztünk kényelmesebb ruhába. Majd mentem volna ki, de az ajtó kívülről zárva volt.
- Ne már! Engedjetek ki!! - kezdem el az ajtót püfölni, de mivel nem érkezik válasz megelégelem és egy félre sikerült karate mozdulattal próbálom az ajtót kinyitni, de nem sikerül csak a csuklóm reccsen de nagyon. Mivel mozgatni tudom így annyiban hagyom dolgot és bemegyek a fürdőszobába. Hideg vizet engedek rá, majd becsavarom fáslival. Jobbra fordulok mire sikerül a kezemet valakibe beütnöm és felszisszenek.
- Mit csináltál? - kérdezi Harry óvatosan megfogva a fáslis kezem, és aggódva nézz szemeimbe.
- Csak megpróbáltam kikaratézni magam a szobából..De nem sikerült! - biggyesztem le az ajkaim, és a fájós csuklómra téved a kezem.
- Elmegyünk az orvoshoz! - mondja de én heves fej rázásba török ki.
- Semmi szükségre rá! - mondom, de nem hagyja annyiban a dolgot.
- Gyere! - mondja majd megragadja a másikat és lefelé kezd húzni.
- Öhm...Takard el a szemed! - fordul hátra idegesen. Hülyén nézek rá, hogy mégis hogy?
- Akkor hagyd! - sóhajt fel csalódottan. Majd leérünk a többiekhez akik idegesen rohangálnak össze - vissza.
- Harry! Tereled el a figyelmét, nem azt mondtam hogy hozd le! - vesz észre minket Eleanor.
- Bocsi, de lehet eltört a keze szóval nem tudom mikor de jövünk rángat ki a kocsihoz úgy hogy még végig sem tudtam nézni. Ajj. Szomorúan huppanok be a kocsiba, majd némán indulunk el.
- Haragszol? - kérdezi feszülten.
- Nem! - mondom ingerülten, bár inkább magamra haragszom, mint Hazzára. Hisz Ő nem tehet semmiről. Én akartam kijutni a szobából és most lehet el lesz törve.
- Sajnálom, nem így akartam a szülinapodat megünnepelni! - mondja elhúzva a száját. Nem válaszolok, csak magam elé nézzek némán. Mióta visszajött csak bocsánatot kéreget mindenért szinte! És az frusztráló, akár mennyire is szerettem. Mintha valami megromlott volna köztünk. Mintha lenne köztünk egy fal ami miatt nem merünk közeledni egymáshoz. Mármint nem testileg hanem szellemileg. A kapcsolatunk új irányt váltott és inkább hasonlítunk egy süllyedő hajóhoz, mint egy hamarosan célnál kikötőhöz. Sóhajtva rázom meg a fejem, és verem ki a buta gondolatokat a fejemből.
- Szeretlek Harry, és nem rád haragszom! Én basztam el a szülinapomat szóval ez az én hibám! De remélem a parti remek lesz! - mondom egy biztató mosolyt felé küldve.
- Tényleg? - nézz rám reménykedve, majd elmosolyodik. - Hidd el a legjobb szülinapodat fogod a ma este átélni! - nevet fel majd leállítja a motort. Jobbra billentem a fejem és meglátom a kórház bejáratát. Sóhajtva csatolom ki magam, és szállok ki. Harry már mellettem is terem és együtt feltűnés nélkül sétálunk be a kórházba. A recepción elmondjuk a bajomat, és a nő azt mondja pár perc múlva jön egy orvos és megnézi. Leülünk a székekre és türelmesen várunk. Türelmesen és némán. Ahogy ígérte, megjelent az orvos aki miután felvette az adataimat a kezemet vizsgálgatta és megállapította, hogy majdnem törés így ebből csak zúzdás lett. Bekötötte egy erősebb anyaggal, majd azt mondta, hogy kenegessem egy krémmel aminek már nem emlékszem a nevére, meg hogy ne erőltessem meg. Nem tudtam rá figyelni. Harryt néztem végig. A szemét csak az orvoson tartotta így hiába néztem a szemébe nem vette észre. Sok fajta érzelmet láttam benne, de ami most szeget ütött a fejembe az a megbánás volt. Vajon mit bánhatott meg? És kivel? De várjunk csak.. ezt már elsején is láttam, sőt! De akkor nem nagyon érdekelt, de most. Mit nem mondott el? És mit csinálhatott? És mikor? Volt egy nap amikor nem beszéltünk egymással, sőt két nap! 29 - 30..Mi történhetett? És miért nem mondta el? És mi van, ha csak én képzelem be? És újabb és újabb kérdések keletkeztek a fejembe még az orvos szája járt. Majd egynél akadtam meg. Ez lehet az a fal ami köztünk van?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése