54. Az elképzelés és a valóság

BÚÉK!!!! Mindenkinek! Nekem még mindig hihetetlen, hogy kevesebb min 15 óra alatt már 2015. van! Na jó befogtam! Jó olvasást!! ♥

Summer Brooks"

-Dögölj meg, Harry Styles! - szép. Mondhatni..Na jó egyáltalán nem szép, de most mit mondjak? Remek, hogy tönkre baszta az utolsó évem végét. Az eleje elég szép volt. Asszem' megőrültem. Nem.. Nem hiszem, tudom. Miért nem lehet egyszer egy normális szakításom? Fontosabb kérdés, miért kell velem járni, ha úgy is szakítasz velem? Jó..totál meghibbantam. A szememből már a könnyek sem méltatnak végig folyni az arcomon, hisz igazuk van. Nem éri meg sírni. Aludni kéne. Holnap úgy fogok kinézni, mint egy hulla. Felállok és az ágyra fekszem és leoltom a villanyt, majd lehunyom a szemem.

Akármennyire akarok aludni, nem tudok. És ez felettébb idegesítő. Felülök és  törökülésbe húzom fel lábaim. Hagyom, hogy a hajam szinte a szemembe lógjon és úgy hajtom a fejem előre. Mit követtem el, hogy ezt érdemlem? Vagy csak talán most élem át a kamaszkorom szakaszának végét? Mikor összejön a szerelmi életemben minden? Ugyan..Hanyatt vetem magam és az arcomat a párnákba temettem, majd felsikítok egyet, kettőt majd még egyet. Jobbra fordulok és akkor zörgést hallok, majd a hasam hangját. Éhen döglök. És eddig ezt észre sem vettem. Sóhajtva kapcsolom fel a villanyt és nyúlok a cuccokért. Az órára pillantok miközben bekapom az egyik fánkot. Lassan éjfél. Hm...A kávés pohárból szürcsölök mikor SMS jön. Luke. Mit akarhat? Hisz már Ausztráliában vannak... Megnyitom az üzenetet, és gyorsan rakom is le az asztalra a poharat. Leszaladok és ahogy írta ott áll szakadó hóban,bérelt kocsijának támaszkodva és nézi a házat. A fülemhez emelem a telefont és amint felveszi bele is szólok.
- Ha nem tudnám, hogy te vagy az hívnám a zsarukat ugye tudod? - kérdezem mosolyogva.
- De írtam SMS - t szóval nem hiszem. És szerintem fent tömnéd a fejed a fánkokkal. - mondja mosolyogva.
- Honnan...? - kérdezem meg de hamar választ kapok rá.
- El hívott, hogy nézzelek meg ha már maradtam és már lassan fél órája itt szobrozok. Ha jó láttam Harry volt bent? - kérdezi halkabban.
- Gyere be, te szobor! - mondom sóhajtva majd kinyomom. Az ajtót kinyitom ahol be is siet Luke, majd bezárom. Még leveszi a felesleges ruha darabokat én összedobok két forró kakaót, és miután kész ő is hamar megjelenik. Elé csúsztatom az egyik bögrét mire biccent és a kezét teszi rá. Önelégült fejet vág ahogy tenyereit kezdi el melegíteni a bögre, majd rám nézz.
- Miért vagy még itt? - kérdezem a mostani legfontosabb kérdést...számára.
- Vártam mikor van szükséged egy barátra! - ránt vállat, mintha ez semmiség lenne. Pedig több, és ezt ő is nagyon jó tudja.
- És mi van akkor ha kibékülök Vele? - kérdezem egyet kortyolva.
- Akkor megállapítanám rólad, hogy nem vagy komplett! - mosolyodik el.
- Te tudtad! - mondom őszintén.
- Mit tudtam? - mosolya szélesebbre húzódik.
- Hogy nem fogok Neki megbocsátani! Kezdelek megszeretni, Hemmings! - mondom és kortyolok egyet a bögrémből.
- Eddig nem szerettél? - kérdezi döbbenten.
- De! Csak eddig azt akit a médiának vagy a fam - nak mutattad magad. - mondom mosolyogva.
- Nekem csak egy oldalam van, Summer! Sose hazudnék a rajongóinknak, sem én sem a többiek sem! És azt te is jól tudod! - mondja őszintén.
- Igen. Csak tesztelni akartalak. - mondom felkuncogva.
- És átmentem? - kérdezi reménykedős hangon.
- Átment, Hemmings! - kemény hangon szólalok meg amitől rögtön elneveti magát. - Rendben, többet nem szólalok meg így! - zárom le magamba az ügyet.
- Neked nem aludni kéne? - kérdezi abbahagyva a nevetést.
- Lehet kéne, de nem tudok. Laptopom sincs meg te is itt vagy! - mondom sóhajtva.
- Beszart attól hogy a falhoz vágtad? - kérdezi felnevetve. - És mi van a csuklóddal
- Törött, mint egy budikefe.- mutatom fel említett testrészem.
- Eltört? Nekem csak azt mondták megzúzódott! - mondja döbbenten.
- A faszt! Tegnap Zaynnel elmentünk egy kocsi telepre és segített átesnem a sírós részen! - mondom mosolyogva. Érzem, hogy a szívem majd megszakad, de nem sírok. Nem tudok.
- Tönkretettek egy kocsit? - kérdezi kiakadva. - Ne!! Mit tett szegény tragacs, hogy ez a sorsa? - kérdezi mű könnyeket eresztve.
- Megbaszta kedvtelésből a suli kurváját! - morgom a bögrém szélénél, majd iszok belőle.
- Annyit hallottam már, hogy suli ribanca, kurvája...de ki ő? - teszi fel a kérdést letéve a bögréjét. Kiiszom a bögrém, és az asztalra csapom, persze nem nagy erővel, és Lukera mosolygom.
- Gyere! - felpattanok majd megfogom kezét és felrángatom a szobámba. Felkapcsolom a villanyt, majd a géphez ülök és beletelik pár percbe, de behozza a Facebookot. Még 9.- ben bejelölt és elfogadtam, azóta nem törölt le és én sem őt. Az oldalára megyek Luke pedig a hátam mögött követi az eseményeket. A profilképére kattintok, és Lukera nézzek aki döbbenten nézz hol rám, hol a képernyőre.
- Csak egyetlen egy kérdés. - mondja mire kíváncsian nézzek rá. -Ki baszná meg őt? - felnevettek majd én is jobban megnézzem a profilképét. Szétsminkelt fej, tűzpiros ajkak. Hányinger kerülget.
- Felmenjünk a tetőre? - kérdezem hirtelen.
- Fel lehet menni a tetőre? Király! - mondja amin felkuncogok. Felállok és leeresztem a lépcsőt.
- Menj! - mondom arrébb állva. - Tériszonyom van! - mosolygok rá. Bólint majd elindul felfelé Miután felért, én is elindultam. Mikor felértem ismét megszédültem, de Luke elkapott.
- Óvatosabban, Milady! - mosolyog rám.
- Ha az lennénk tuti nem tenném meg ezt! - mondom és gyors szívverésem ellenére, kimászom Luke karjai közül és lefekszem a havas tetőre. - Na jössz, szépfiú?- nézzek kék szemeibe. Vállat ránt, majd lehuppan mellém,
- Holnap pedig lehet mandula gyulladásunk! - mondja mire elmosolyodom.
- Elhiszed Luke, hogy nem érdekel? Az estémet úgy sem így képzeltem el. - rántok vállat.
- Hanem hogy? - kérdezi meg.
- Az ágyamba fekszem, tömöm magamba a fánkot és közben magolom a matekot vagy magamat ostromolom, hogy teljesen meghibbantam. Nagyjából ennyi. - mondom vállat rántva.
- És mi a valóság? - kérdezi mosolyogva.
- Itt fekszem az egyik legjobb barátommal a tetőn, és arról beszélgetünk, hogy mi az elképzelés és mi a valóság! - mondom ránézve.
- Köszönöm! Én is az egyik legjobb barátomnak tartalak! - nézz rám ő is. - De még te mindent tudsz rólam, szó szerint mindent...Én semmit! - mondja mire felnevettek.
- Akkor kezdjük Luke Hemmings! Summer Chloe Brooks vagyok, 19 éves és elmondom az életemet, ami nem sokból fog állni. - mondom és igen!! Érzek még! Egy könnycsepp gördül végig arcomon amit Luke le is töröl.
- Miért? Hisz híres vagy Amerikában és van egy csomó barátod! - mondja döbbenten.
- És tudod mi volt 16 évesen? 15? Tök egyedül voltam..mint egy kívülálló és magamba beszélgettem, mint egy selejt! - mondom felnevetve.- 3 éve egyedül élek. Mielőtt nem ismertem meg Louis-ékat csak egy barátom volt, Ben! Ő most a főnököm. Fotós vagyok, de már doboltam is, modellkedtem, rajzoltam, énekeltem és ki tudja még, hogy mit! Feltudod fogni, hogy általános iskolában miután elballagtunk a saját barátnőim mondták a szemembe, hogy egy reménytelen idióta vagyok, aki sosem fog megváltozni? Vagy hogy a saját tanárod add egy beutalót a pszichiáterhez. Megbízhatatlan vagyok. De nem érdekel. A saját utamat járom, és senki nem fog eltéríteni a célom felől. - mondom határozottan.
- Mi a célod? - kérdezi Luke, mire felnevettek.
- Ha egyszer kitalálom te leszel az első aki megtudja. - mondom rákacsintva.