Summer Brooks"
- Nincsenek semmi baja! - mondom a csuklómat vizsgálva. Még magamnak is hazudok. Az egész csuklómon az erek fel vannak duzzadva és tiszta lilás kék foltok lepik el. A méretéről meg nem is beszélek. És ami ezeket csak felül múlja kibaszottul fáj!
- Nincs Summer? Komolyan? - kérdezi Eleanor, mire felnézzek rá.
- Jó! Kibaszottul fáj, de nem tudok elenne mit tenni! Én basztam el! - mondom egy könnycseppet hullajtva.
- Hé! Ne sírj inkább gyere, Louis mindjárt itt lesz, beviszünk a kórházba ahol lecsesznek majd, de megoldják! - köszönöm El biztatást, nem vártam mást. Felállok és levánszorogok a lépcsőn, Egy kezemmel veszem fel a bakancsom, majd El segít a kabátban. Ekkor dudálnak mi pedig rohanunk is ki.
- Mi történt? - kérdezi idegesen Louis. Bepattanunk majd El kezd bele.
- A hülye haverod, Zayn történt! - fújja ki magát El. - Siess a kórházba légy szíves nagy csúnya a csuklója! - mondja a lány Loura nézve. Louis csak bólint, majd beindítja a motort, és elindulunk.
- Zayn elvitt egy kis nyugtatásra? - kérdezi meg némi csend után.
- Aham! De el is felejtettem a kezem, szóval nem csak az Ő hibája! - itt Elre nézzek. - Meg tök jól vagyok! - mosolyodom el.
- Aha. Ha levágják a kezedet is akkor is ezt mond! - horkan fel a lány. Felkuncogok, majd egy éles kanyar után megállunk.
- Siessünk, ha tényleg olyan komoly! - pillant hátra Lou. Bólintok, majd kiszállok a kocsiból. El és Lou is követ, majd a recepcióhoz megyünk ahol rögtön megismer a néni.
- Történt valami? - kérdezi elmosolyogva.
- A barátnőmnek nagyon, de nagyon súlyos lett a zúzódása szóval kéne az az orvos aki a kezét nézte meg! - válaszol helyettem El.
- Üljetek le, mindjárt itt lesz! - mondja majd a kagylóért nyúl. Mi tesszük amit kért és helyett foglalunk.
- Egy napra hagyjunk magadra, és már is butaságot csinálsz! - nézz rám Lou.
- Köszönöm, hogy törődtök velem, tényleg! De jól vagyok, csak nem érzem a csuklóm! - rántom meg a jobb vállamat.
- Én lecsapom egy serpenyővel! - morog El mellettem.
- Te meg ne aggódj! Ha eltört max. 2 hónapig lesz rajtam a gipsz és újra magam leszek! - mondom mosolyogva.
- Komolyan mondom, ha én ilyen magabiztos lennék...- nevet fel Lou.
- Ugyan! Fura egy gyerek voltam én, csak azért nem félek tőle! - mondom legyintve majd megjelenik az orvos.
- Mi szél hozta Ms. Brooks? - kérdezi jókedvűen.
- A csuklóm! - emelem fel lassan és csak egy kicsit, majd visszaejtem az ölembe.
- Jöjjön velem! Önök is jönnek? - kérdezi Louékre nézve akik egyértelmű választ adnak. Igen!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
- Tudja, akármennyire is vagyok kedves orvos, ezt megérdemelte! - pillant le a most már begipszelt kezemre.
- Tudom! Csak tudja most csalt meg a pasim, és csak kiadtam a düht! - beszélgetek úgy mintha a nagyim egyik barátnőjéről lenne szó. Tényleg őt is fel kéne hívni!
- Nagyon sajnálom akkor, én nem tudtam! - enyhül meg az orvos arca ás bűnbánóan nézz rám.
- Nincs para! Mikor kell vissza jönni, hogy leszedjék? - kérdezem mosolyogva.
- Április 4. - válaszolja elhűlve. - Most viszont mennem kell. Viszontlátásra! - int majd kimegy a szobából. Louék felé fordulok akik döbbenten néznek rám.
- Mi van? - nevettek fel.
- Ha szakítunk küld rám Zayn - t! - mondja El nagyot nyelve.
- De olyan nem lesz! Te csaj mi van veled? - kérdezi Lou aggódóan. - Nem jó ha magadba fojtod a könnyáradatot! - rázza meg rosszallóan a fejét.
- Ez csak addig fog tartani még meg nem látom Harryt. Nem képen, vagy videón, hanem előttem, személyesen. Utána összeroskadok, és mivel holnap már suli így tuti ott fogok kitörni. Utána minél többet látom, annál jobb lesz végül elérem azt a szintet, hogy rá se tudjak nézni vagy...-mondom nagyot nyelve.
- Vagy mi? - kérdezi El kíváncsian.
- Vagy barátok leszünk! Nem többek! - mondom szomorkás mosolyra húzva a szám.
- És ha van még egy variáció is? - kérdezi Lou.
- Nem tudom Boo Bear! - sóhajtok fel. - Viszont nem mehetnék haza? Még tanulnom kéne! - húzom el a számat.
- Persze! Már megint a tanulás! - horkan fel El.
- Hé! 2 napig nem tanultam, ja és vehetnénk energiaitalt vagy valamit ami fent tart. - mondom elmosolyogva mire El átkarol.
- Akkor menjünk be a Starbucksba. És majd Louis fizet! - mondja rám vigyorogva.
- Miért én? - kérdezi felháborodva az egyedüli srác.
- Egy mert nincs nálunk pénztárca. Kettő, mert szeretsz minket! Három, mert holnap akkor nem segítek a matek témazáróban! - mondom mire elsápad.
- Akkor mit ácsorgunk még itt nyomás! - indul el mintha rakétából lőtték volna ki. Ellel nevetve megyünk utána, majd én behuppanok hátra El pedig Lou mellé. Miután megvannak a kávék hozzánk vesszük az irányt.
- Figyelj nem lenne baj, ha a ma estét is Louis-nál tölteném? Tudod elég régóta...- kezd bele mire befogom a száját.- Nincs para! Amúgy is fel kell hívnom a nagyot,meg el is terelnéd a figyelmem! - mondom majd leveszem a kezem a szájáról.
- Köszii!! - vidul fel. - És a második mondatod nem igaz! - mondja előre fordulva miközben Lou arcára nyom egy puszit.
- Kérdezzük csak meg erről Lou - t. Louiis! - mondom mire a visszapillantóba nézz kíváncsian.
- Igaz, hogy nem vagyok figyelem elterelő? - kérdezi mire Lou felköhög.
- El te el tudnád terelni egy bank figyelmét is, miközben mi kiraboljuk azt! - mondja őszintén.
- Meg mondtam! - nyújtom ki rá a nyelvem, mire Ő is kinyújtsa és ez így megy még haza nem érünk.
- Köszönöm, hogy ma velem voltatok jól esett! - mondom elmosolyodva.
- Ugyan nincs mit! - válaszolja El mosolyogva. Biccentek majd Lou felé fordulok.
- Te meg! Az én kedvemért hallgasd meg azt a faszt. Nem akarom, hogy a négy éves barátságotoknak én legyek az elrontója! Kérlek Lou! - mondom könyörögve. Rám nézz, majd egy bizonytalant bólint.
- Holnap nem segítek matekból! - mondom mire elvigyorodik.
- Ott a Starbuck's kávé! - basszus tényleg! Elgondolkodom, majd gonoszul elvigyorodom.
- Ha nem beszélsz vele, akkor...- és közelebb hajolok és csak az ő fülébe súgóm. Majd eltávolodom tőle.
- Nem tenné meg! - mondja hevesen a fejét rázva.
- Ha szépen kérem, tuti! - mondom, mire a Elre pillantok aki csak furcsán nézz minket.- El, ha szépen megkérlek rá, akkor...- kezdek bele, de Lou befogja a szám.
- Oké, oké! Meghallgatom, de nem ígérem meg neked, hogy meg is bocsájtom neki! - engedi el a számat. Puszit nyomok csepped borostás arcára, majd az Ellére is és kipattanok a kocsiból.
- És Summer! - kiált utánam El.- A kezedre vigyázz! - szalutálok neki egyet, majd nevetve hajtanak el. Mosolyogva lépek be a néma és sötét lakásba, majd bezárom magam után az ajtót. Felnyomom a villanyt így már a fényességben veszem le a bakancsot és a kabátot. A pulóvert is sikerül magamról leszerencsétlenkednem, majd megfogva a csomagot amit kaptam Mr. és Mrs. Tomlinsontól felmegyek a szobámba. A gépem még mindig ott van ahogy hagytam, és szomorúan mosolygok rá. Felülök az ágyra, magam mellé leteszem a csomagot és a gépet kezdem el vizsgálgatni. Ennek tényleg annyi. Szóval vehetek újat. Remek. Lehajtom a tetejét, és előveszem a telefonom. Még szerencse, hogy nem a jobb kezem törtem el. Sóhajtva dőlök hátra, majd a zöld telefonra kattintok és a fülemhez emelem. Pár csöngés után beleszól a rég hallott hang ami belülről melegséggel tölt el.
- Szervusz, Angyalom! - köszön öregecske hangján.
- Szia nagyi! Mi újság ott? - kérdezem mosolyogva.
- A megszokott hideg! Küldtem egy csomagot a szülinapodra, ha minden igaz holnap fog megérkezni! De azért Boldog Szülinapot! - felnevettek, majd válaszolok.
- Köszi Nagyi, de tudod hogy nem kellett volna. És amúgy is már csak 5 hónap és találkozunk! - mondom mosolyogva.
- Anyád beszélt valami fiúcskáról! Talán Harry? - gondolkozik el. Nagyot nyelek, majd sóhajtok.
- Tudod Mama, ez bonyolult, de annyi a lényeg, hogy szakítani akarok vele. - jelentem ki.
- Mit csinált már? - kérdezi döbbenten.
- Csak megcsalt a suli ribancával! - törlöm le közben kibuggyanó könnyeimet.
- Az a féreg... - kezd el szitkozódni a telefonba. Felnevettek, de ekkor egy reccsenést hallok meg szobám ajtaja felől.
- Az nagyi! Viszont most le kell tennem! Majd még hívlak! - mondom türelmetlenül. Mi volt az?
- Rendben, Angyalom! Szeretlek és vigyázz magadra. Azt a férget pedig kerüld! - mondja mire elmosolyodom.
- Mama, nem tudom! Osztálytársam! Viszont én is szeretlek! És ti is vigyázzatok magatokra nagyapával! - mondom búcsúzkodva. Egy utolsó sziával letesszük, majd felpattanok az ágyról. Hátrálok egy picit, majd megállok amint a kilincset lenyomja az valami. Bár inkább valaki, hacsak nem szellem. De basszus akkor tuti szívrohamot kapnék. Félek tőlük. Mióta láttam a összes Paranormal Activity - t, majd bekaksizok tőlük. És miért is agyalok ilyenek? Az ajtó nyílik és először egy fekete alak tűnik fel, majd ahogy belép a fényes szobába rögtön felismerem.
- Harold Edward Styles! Ha nem tűnsz el azonnal én komolyan mondom agyon csaplak a gipszes kezemmel! - mondom eddig a hátának, majd megfordul és..és szembetalálom magam egy összetört, piros, felduzzadt szemű Harryvel. Nem! Nem sajnálhatom meg! Ebben a történetben én vagyok az áldozat, ő pedig a áldozó! Nincs megbocsájtás egy csapzott hajért, egy kisírt szemekért és mert, eljött.
- Csak hallgass meg! Ennyit kérek! És a megbocsájtásodat! - nyögi ki síró hangon, majd lehatja a fejét. Nem Summer! Most neked kell az erősnek lenned! Vetted? Felfogtad? Úgy látszik az eszem igen, de a testem más véleményen van. Közelebb lépdelek hozzá és középső ujjammal emelem fel egy picit az állát, hogy a szemébe tudjak nézni. Szemeiből csak úgy árad a sajnálat, megbánás és egy csepp remény. Ezeken kívül töm érdeknyi szerelmet láttok még, de nem tud meghatni. Most már nem. Ha tegnap állított volna be Zayn előtt tuti megbocsájtok neki amilyen naiv vagyok, de most..- Néha egy bocsánat nem elég arra amit tettél Styles. Egy boldog szívből, százezer boldogtalant csináltál és ezt soha..soha nem fogom neked megbocsájtani! - csikorgom a fogaimat, miközben a tekintettemet az övébe fúrom. Harry csak egy aprót nyög, majd hátrál és mielőtt kilépne a szemembe nézz.
- Soha nem mond, hogy soha... Summer! - és elmegy. Elmegy vele az életem is, és az is amit eddig felépítettem a két nap alatt. Az ajtó csapódása után a földre esek és tudom borzalmas éjszakának nézzek elébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése