62. Look what you done to me

Csibék!! Új rész és sajnálom hogy ilyen későn csak suli van! :/ De meghoztam a lényeget!! Remélem tetszik és jó olvasást hozzá!! ♥♥ Sok puszii!!

Summer Brooks"

1 hét. Ennyi telt el azóta mióta korcsolyázni voltunk. Azóta a suli is elkezdődött és a tanulás is újra. A fiúk mindig megkérdezik ráérek - e bár tudják fölösleges. Tanulok, mint gép. Louis - ék meg khm..khm...szexelnek, mint a nyulak. És ezt ne kérdezzétek honnan tudom! Most pedig itt ülök a kocsimban és épp Basingstoke - ba tartok Harry - ért. Miért én? Jó kérdés..Délben El felhívott, úgy 20 perce, hogy menjek már el Harry - ért mivel senki nem ér rá, ő meg vonattal ment. Miért nem jön vissza vonattal? Mert nincs nála pénz! Egyszerű bassza meg! Csak annyi szerencséjük van, hogy szombat van és nem kell ma tanulnom. Viszont hétfőtől minden újra kezdődik, de ez hét lemegy és utána jönnek az érettségik. Yuppie! A rádióból hirtelen megszólal a bemondó hangja ami egy picit megijeszt, de figyelmesen hallgatom.
- Hallgatók! Megérkezett rádió állomásunkba a 5 Seconds Of Summer! - arcomra hatalmas mosoly ül ki, és kakaót adok a hang erőre.
- Sziasztok! - köszön Ashton. Íjj, még mindig szex istenes a hangja.
- Fiúk! Mi szél hozott? - kérdezi mosolyogva a bemondó.
- Az ausztráliai! - mondja Cal. Felkuncogok, majd tovább hallgatom őket. Fél óra viszont egy igen érdekes válaszra kapom fel a fejem.
- Egy új dallal érkeztünk.Amit egy nagyon kedves, vicces lány, de mégis picit tragikus múltú lány ihletett meg! Személyesen mesélte el mit élt át, most pedig sikeres, vannak barátai, családja és boldog! - Luke hangja visszhangzik a fejembe, majd Ashton bele is rondít.
- Az első pillanattól Luke belezúgott a csajba, de mivel foglalt volt és mivel jönnünk kellett haza, sikerült kivernie a fejéből! - nevetve mondja míg én sokkolódok.
- Mostanra legjobb barátok vagyunk! - mondja Luke és tuti önelégült mosoly van arcán. WOW. Szerelmes volt belém, és ez..hihetetlen. Majd pár perc múlva felcsendülnek a dal első ütemei és Luke hangja csendül fel. A kezeim remegnek és a lábam is belekezd, majd nedvesnek érzem arc bőröm a dal csak megy és megy én meg már lassan bőgök. A dal szinte rólam szól, és ami furcsa de egyben jó érzéssel tölt fel. Érzem egy darabig a sírást nem fogom abbahagyni és, hogy a szememen a festék is elkenődött, de ez a legkisebb bajom. Minden ismét bevillan a múltból. Mikor mindenki rajtam nevetett és mikor a tanárom kékes barna szemeibe néztem, és Ő azt mondta ideg beteg vagyok. Majd a barátnőim akik reménytelennek tartottak! De már vége! Sikerült felállnom és nem eshetek el újra.
- Srácok! Ez csúcs szuper volt! A lány biztos nagyon szerethet titeket! - nevet fel a bemondó miközben megtörlöm szemeim.
- Rajongó! Szóval 5SOS FAM ne adjátok fel! - mondja Mikey, mire felnevettek.
- Hát, srácok tovább faggatnálak titeket a titokzatos lányról, de lejárt a műsor időnk! Köszönöm, hogy itt voltatok, reméljük nem az utolsó alkalom volt ez! - a bemondó felnevet és a fiúk is csatlakoznak hozzá.
- Mi köszönjünk, hogy itt lehetünk! És szeretünk minden egyes rajongót!! - majd négy cuppanás hangzik. Felnevettek, majd a műsor vezető elköszön és bemondja, hogy holnap ugyanekkor újra jelentkezik. Szem forgatva tekerek bele a rádióba, ahol egy Rihannás szám megy.  Majd nem telik bele 10 percbe begördülök a kórház elé, ahol már Harry rejtőzködve. Kettőt dudálok, majd pár perc múlva behuppan mellém döbbenten.
- Hello! - köszön halkan.
- Szia! - hangom halk akár egy temető.
- A többiek nem értek rá? - kérdezi kínosan, majd szemembe nézz. - Hé! Te sírtál? - kérdezi mire megrázom a fejem. - Nem tudsz hazudni! - és a fejemet a visszapillantó felé fordítja. Borzalmas.
- A te haverjaid sirattak meg! - törlöm meg a szemem.
- Louis-ék? - döbben le.
- Nem a másik banda! Amelyiknél van egy piercinges szájú, hülye gyerek! Utálom! - lemosom a szemem, majd Harry mosolygok. - Mostantól meggondolom miket mondok! - majd rá kacsintok és beindítom a kocsit.
- Mit csinált a szöszi? - kérdezi pár perc csönd után.
- Írt rólam egy dalt! - halkan nyögöm ki a szavakat, mégis számomra olyan mintha ordítanám. Ahogy itt ül mellettem és érzem a közelségét egyre jobban nő bennem a hiány érzet.
- Hm. És milyen dalt? - kérdezi fölényesen.
- Egy rockosat. Tudod mit úgy is leakarom tölteni! Itt a telefonom, te keresd én meg mondom! - a hátsó zsebemből előveszem a telefont és Harry kezébe nyomom.
- Bent vagyok! - mondja mire lediktálom neki a címet és a pár perc múlva ismét hallom a dalt. Nagy erő kell, hogy vissza fogjam a sírást ami sikerül.
- Mond, hogy ez a szám nem rólad szól! Hogy nem ez a szám az! - mondja miután vége a számnak.
- Hazudnék én neked, Styles? - kérdezem meg, mire felhörög.
- Igen! - jelenti ki mire az ajkaim szétnyílnak.
- Mi az, hogy hazudnék neked? Nem fordítva? - kérdezem felháborodva.
- A saját lakásomhoz vigyél léci! - kikerüli a kérdést. Kapja be. Nem érdekel. Most vagy soha, Summer! Ha már smároltunk most jöhet a fájó igazság.
- Miért feküdtél le azzal a ringyóval? - kérdezem halkan, de ő jól hallja hisz csak a kocsi motorra tölti be a levegőt ami körbe vesz minket.
- Mert azt mondtad szakítasz velem! - felnevettek, de olyan fájdalmasan.
- A szünet és a szakítás között tudod mi a különbség, ember? - kérdezem rápillantva és miután fejével bólint újra az útra szegezem a tekintettem.
- Persze, hogy tudom! Mikor a a másik fél időt kér arra, hogy kimondja a szakítást! - gyorsan fékezem le szerencsére senki nincs a pályán és nézzek a mellettem ülőre. - Megakarsz ölni? - mellkasára teszi kezeit és döbbenten nézz rám.
- A szünet az, hogy gondolkodási időt kér arra, hogy tisztázz magában az érzéseket! És akkor a rosszabbik eset a szakítás, de rólunk ez egyáltalán nem volt elmondható, mert szerettelek! - mondom mélyen zöldes szemeibe nézve. Látszik a meglepettség azokban, így vissza fordulok és újra elindulok. Már több mint 20 perce csak némán ülünk egymás mellett és egyikünk sem szól egy szót sem. Mindjárt Harry házánál vagyok így kiteszem és mehetek is haza! Oh, édes kicsi otthonom, de hiányzol már!
- Miért nem hagytad abba? - kérdezi meg. Az egyik szemem az egekig szökken és csak egy picit, de ránézzek majd rögtön vissza az útra.
- Mit? - kérdem furcsán.
- Mikor korizni voltunk! És direkt káromkodtál! - válaszolja halkan.
- Nem tudom! Jól esett szívatni! - mondom halkabban. Én erről nem akarok beszélni, nagyon nem.
- És miért csókoltál vissza? - érezni lehet a levegőben a köztünk lévő szikrázást. Érjünk, már oda. Nem akarok erről beszélni. - Summer! Válaszolj! - a fülembe suttog amitől a hideg végig szalad a hátamon.
- Ha még egyszer bepofátlankodol a személyes terembe megütlek! - csikorgom fogaim között.
- Aha. A személyes tered! És mond csak miért nem tudok arról, hogy mik történtek veled? Hogy Luke - nak hamarabb mondod el a múltad. mint a pasidnak? - akad ki mellettem. Az ajkaim ketté nyílnak, majd befordulok Harry házához és leparkolok.
- Csak volt pasim! És képzeld benne jobban bízom. - mondom mélyen a szemébe nézve. Először csak nézzünk egymást, majd Harry ajkai újra szólásra nyílnak.
- Szeretlek! És nem akarok veled veszekedni! - a pumpa most megy fel bennem, és felröhögök.
- Szerelemmel nem hülyéskedünk, Styles! - a kormányt csapom meg, idegességem jeléül.
- És miért hiszed hogy nem szeretlek? - hangjában újra csengik az idegesség.
- Rémlik abból valami, hogy te és a r*banc? - emelem rá tekintettem.
- Remek újra ez a téma! Nem érted, hogy azt hittem szerelmes vagy az egyik legjobb barátomba? Te nem tudod nekem az milyen érzés volt! - fakad ki.
- Ja, mert te tudod, hogy én mit éreztem mikor téged és azt a szukát láttam, meg hallottam. Tényleg remek! - mondom cinikusan.
- Befejeztem! Végeztem veled! - mondja mélyen szemeiben nézve, majd kipattan és becsapja az kocsim ajtaját. Mielőtt a szemembe könnyek szöknének, kipattanok én is a kocsiból és Harry után megyek. Úgy ahogy ő én is becsapom a bejárati ajtót és fátyolos szememmel őt kezdem keresni.
- Ne csapkodd azt a k*baszott ajtót! - üvölti a nappaliból. Utána eredek és összefonva karjaim nézzek rá.
- Ha te csapkodhatod a kicsikém, akkor én miért ne? Hisz könnyű kicserélni! - mondom szomorúan. Nem vagyok ideges. Sem nyugodt. Csak szomorú és fáj. Ez olyan, mint az első szex. Először jó, ismerkedünk előjátszunk,majd jön mikor beléd tolat és fáj. Majd a legjobb rész, a kori pálya és végül az utolsó lökések, majd végleg kiszállunk. Mindketten.
- Miért nem hitted el, hogy szeretlek? Miért kellett kimondanom azokat a szavakat? - szemembe nézz és csak nézzünk egymást. Mindketten ugyanazt érezzük, csak még ő tiszta lapokkal én elrejtem érzelmeimet. A zöld szemeit kezdem elvizsgálni, ami miatt bizseregni kezd a hasam, a tenyerem izzad, a fejemben pedig milliónyi gondolta száguldozik jobbra és balra. Ellen érvek és érvek, hogy ideje kinyitni a könyvet. Elmondani érzéseimet iránta.
- Mert nem merek bízni benned! - ennyi telik tőlem. A szívem gyorsabban ver, felpörgött. Ha tovább kérdezget megtör és tovább olvass az életembe, most még csak az első oldalon jár, és jó úton halad.
- Add ide a kezed! - hangja megtört, miközben felém lépked. Kezeim még mindig magam mellett pihennek, majd óvatosan kezébe veszi az enyémeket, mintha törékeny lenne úgy emeli szívéhez. Hiába a pamut póló, és ing még így is érzem szíve egyenleten, dübörgő szív zaját.

- Soha egy lányért nem dobogott még így. Nézd meg, mit művelsz velem! - mondja mélyen szemembe nézve. - Summer! Te nem látod magad kívülről, de hidd el néha a puszta jelenléteddel felállítasz. - majd nyel egyet és most az én szívemre teszi kezünket. - Szeretlek! Többet jelentesz az életemnél és nagyon, de nagyon szeretném, hogy újra itt legyek! - szeméből egy könnycsepp hull ki, még az enyém már lassan kiszárad.
- Harry.. - kezdem, de megrázza a fejét.

- Nem akarok több visszautasítást hallani! Szóval dönts.. - elengedi kezem, ami erőtlenül hull megtört testem mellé. - Ha elmész feladom, békén hagylak! - apró mosoly kíséretében fordít hátat, Szipogok, majd lépek egyet hátra. Nem tehettem tönkre az életét. Ha itt maradok rengeteg beszélgetés várna ránk és nekem most a beszédre nincs szükségem. A sírós, kiszáradt könny csatornák a legfájóbb fizikai fájdalmam. A szívem már rég szanna - szét hever valahol a testem bármely táján elméletileg. Pedig nem. Még mindig ott dobog, a helyén és pumpálja az ereimbe a vért. Sóhajtva fordítok hátat és az ajtóhoz lépkedek esetlenül. A hideg kilincs mikor hozzáér izzadt, túlfűtött bőrömhöz elektromossággal tölti fel testem különböző helyeit köztük az agyamat is, A fejembe lévő kis villany körte most fényt és világosságot áraszt fejembe, ami eddig búba és sötétségbe borult. Elmosolyodom, majd visszarohanok és hátulról ölelem magamhoz szorosan a fiút aki miatt MINDENT FELADNÉK ÉS BÁRMIT MEGTENNÉK, MERT SZERETEM!