45. Szünet

Helló! Először is MINDENKINEK SOK CSOKIT ÉS PÉNZT kívánok Mikulás alkalmából, és ez alkalomból raktam ki az új részt is. Második nagyon szépen köszönöm a több, mint 3500 (!!) oldal megjelenítést, tényleg ez reggelre teljesen meglágyította a szívemet, szóval köszönöm nektek. A harmadik lehet utálni fogtok a résznek a végére, de nem baj. A kövi rész Kedd! Addig is kellemese hétvégét!! ♥♥ Bye!

Summer Brooks"

- Most ez komoly? Munkát ajánlasz? - kérdem döbbenten.
- Persze, hisz a pót apád vagyok.. Nem? - nevet fel.
- Nem tudok mit mondani...- mondom sokkoltan.
- Elvállalod, igaz? - kérdezi reményteli tekintettel.
- El! De nem rángathatsz bármikor ide! Szóval nem lesz olyan, mint mielőtt bejött a végzős év. Nem lépsz le csajokkal és semmi más!! Mert tényleg tanulnom kell! - mondom komolyan.
- Ugyan, változtam! A lényeg, hogy az eredményeid ne romoljanak és ha benne vagy amikor csak ráérsz ide jöhetsz és fotózhatsz bármit! - mondja izgatottan.
- Nyugi, Ben! És van mára valami fotózás munka társam? - kérdezem meg mosolyogva.
- Holnapra lenne itt valaki...- kezd bele.
- Bökd ki!
- Cara Delevingne! És 2 - re lenne itt! - mondja elhúzva a száját.
- Fotózhatok én?? Olyan régen volt már gép a kezembe! - mondom izgatottan.
- Persze, de először lőj egy pár fotót! - kacsint rám. Mosolyogva pattanok fel és indulok el a megszokott úton egyenesen az A próba terembe. Szélesebbre húzódik a mosolyom amikor a megszokott terembe minden ugyan úgy van, mint nyáron. A lámpák, a gépek... és ami a legjobban hiányzott a fényképező gépem, amibe bele van vésve a monogramom.
- Na? Minden a megszokott? - hallom meg a hátam mögül a vigyorgó, mély hangját.
- Komolyan mondom...gőzöm sincs, hogy nem jöttem ide, fél évig! Most pedig húzd a valagad a vászon elé, és pózolj bazdmeg! - mondom 180° fordulatot véve, vigyorogva.
- Na! Azért sokkal idősebb vagyok!!! Hol a tisztelet?  - ró le.
- Elszökött, mikor rátok nyitottam amikor azzal a csajjal voltál! - gúnyosan. Tiszta vörös lesz a feje, így némán beáll a vászon elé.
- De ha még egyszer zsarolni mersz vele, nem érdekel, hogy nő vagy lecsaplak! - morogja az orra alatt. Kuncogva kapcsolom fel a vakító lámpákat, majd a gépet is bekapcsolom és a két monitort. Ben végig követte tekintettével a mozdulat soromat, majd elégedetten bólintott mikor a kamera mögé álltam.
- Akkor holnap fotózhatok én? - kérdezem párat kattintva.
- De akkor 10 - re itt kell lenned! - mondja szigorúan!
- Kilenckor találkozunk! - mondom a monitorokra nézve.
- Rendben! - mosolyodik el sunyin.

♥☻♥☻♥☻♥☻♥☻♥☻♥☻♥☻♥☻♥☻♥☻♥☻♥

- És képzeld pénz kereső tini vagyok rendes munkával! - mesélem Harrynek izgatottan miközben a kakaómat kortyolgatom.

- És milyen a meló? Ugye, nem vállaltál be olyat amit nem szeretsz? - kérdezi aggódva.

- De hogy is! Mielőtt megismerkedtünk ,normálisan , előtte is ott dolgoztam, de csak segédként! Ma viszont elmentem a főnökömhöz, Benhez aki felajánlotta ezt a munkát, és én elfogadtam. Holnap pedig már meg is lesz az első munkám, vagyis az első modell! - mondom levegőért kapkodva.

- Nyugi! - nevet fel mély hangon, amitől a liba bőrös lesz a karom. - És ki lesz a modell? 

- Cara Delevingne! - mosolyodom el, de Harry nem mosolyog, sőt! - Mi a baj?

- Semmi, csak....- túr bele göndör fürtjeibe idegesen. Fürkészve nézzem a képernyőt, majd hirtelen kilép a skype és csak Harryvel az üzenet falat látom. Most komolyan letette? De miért? Talán ismerik egymást..vagy mi? Nagyot sóhajtva lépek ki a skypeból és hajtom le a laptop tetejét. Elnyúlok az ágyon, majd a sötét szobának fényt adva bekapcsolom a TV - t. Valami vígjáték féleség megy, de most nem tud igazán lekötni. Kikászálódom az ágyból és magamra rángatom a melegítő felsőm és pár nyújtózkodás után lehúzom a lépcsőt. Mielőtt felmennék az ujjaim közé veszem a telefonom amit elsüllyesztek a zsebembe és felmegyek a tetőre. A tériszony újra eluralkodik rajtam, így amint felérek le is ülök a lyuk mellé.

Összehúzom magamon a pulcsit, majd felhúzom a fejemre a kapucnit és úgy dőlök hátra. Lábaimat felhúzom, lassan jéggé fagyott kezeimet eldugom és mélyet szippantok a levegőből.A Hold fehéren ragyog és mivel egy felhő sincs az égen gyönyörűen látni a csillagokat. Csillagok...Mielőtt nem ismertem a  fiúkat, a lányokat minden más volt. Akkoriban a napom átlagos volt. Felkeltem, felöltöztem majd elmentem suliba volt aki megalázott, de nem érdekelt. Majd hazajöttem, megírtam az írásbeliket és mivel nem kellett tanulnom szóbelit átmentem Benhez és fotózkodtunk, poénkodtunk. Majd hazajöttem a lakásba és sírtam. Sírtam, mert kibaszottul magányos voltam. És most sem érzem magam jobban. Könyörgöm, mit csináltam, hogy ezt érdemeltem? Hogy ilyen magányosan kell élnem szinte mindig?  Kiskoromban, vagy mikor? Vagy csak ennyire kívülálló vagyok? Niallékkel töltöttem a karácsonyt!! Hiába volt fantasztikus, hiányzik a családom! A törődés, a szeretett, hogy mikor beteg vagyok igen is gyógyulgassanak! Mert kibaszottul nem jó egyedül! És most mi van? Harry kinyomott, a többiek boldogok, a szüleim boldogok, Ben boldog csak én vagyok szomorú. Az ön pusztítást a fejembe egy hang töri meg, még pedig elég hosszan. Kiveszem a zsebemből a telefont, és felveszem.
- Igen? - szólok bele és még én magam is meglepődöm elhalkult, rekedtes hangomon.
- Ugye, nem sírsz? - kérdezi nagyot sóhajtva.
- Hogyne sírnék bassza meg, mikor rám nyomod a skypot? - kérdezem kínosan felnevetve,
- Sajnálom, csak meglepődtem a neven! - mondja halkan.
- Miért? - térek vissza csendes hangra.
- Mi miért? - kérdezi zavartan.
- Miért lepődtél meg? Miért nyomtál ki? Miért vagy ilyen távol? - teszem fel a kérdéseket.
- Summer...Hol vagy most? - válik aggódóvá a hangja.
- A tetőn! - nézzek mosolyogva a csillagokra.- Kibaszottul nem vagyok hozzád való, mégis engem választottál! Mégis velem jöttél össze! Jéggé fagyok a londoni időben, de nem érdekel, mert az agyam tombol. Hülye vagyok az élethez. Semmit sem értek...Miért nem lehetek egyedül? Miért nem halhatok meg 72 macskával? - nevettek fel.
- Mi történt veled? - kérdezi meg halkan.
- Lehet kiakadsz, de ne bántsd érte Niallt! Majdnem csókolóztunk! És sajnálom, de őszinte kapcsolatot akarok! És ha már te nem válaszolsz a kérdéseimre akkor szerintem ez nem fog közöttünk működni! - mondom nagyot nyelve.
- Ezzel mit akarsz mondani, Summer? - emeli fel a hangját.
- Szünetet akarok!! - nyomom ki a telefont, és süllyesztem a zsebembe.