Mindenkinek szomorú péntek estét, már akik mennek holnap suliba!! Viditás képpen hoztam új részt!! Nagyon szépen köszönöm a 4100 (!!) oldalmagjelenítést!! Komolyan...Hihetetlen!! Na nincs több rizsa! Jó olvasás! ;) ♥♥
Summer Brooks"
- Mi van? - morgok a telefonba. 9 óra van, és az év utolsó napja. Nincs kedvem úgy semmihez..azóta, és nem is akarok semmit csinálni. Csak itthon üldögélni és tévézni miközben csoki fagyival tömöm magam.
- Hol a csudába vagy? Azt vágom, hogy Hazza beteg és hazazavart, de ma van ÚJÉV!! Miért nem vagy vele? - kérdezi El felpörögve.
- Lehet, hogy én is beteg vagyok! - mondom szipogva.
- Akkor úgy még jobb lenne! Szóval? - kérdezi idegesen.
- Harry és én szünetelünk! - nyögöm ki az igazságot, bár nem hazudtam a betegséggel sem. Megfáztam.
- Hogy mi? Nem! - mondja ellenmondást nem tűrő hangon.
- De, El! Szóval most letenném, mert beraktam a Barátság extrákkal - t! - mondom, de hiába már csak a pittyegést hallom. Remek! Magam mellé dobtam a telefont, és felálltam összedugtam a tv - t a laptopommal, és a kezembe véve a táblás csokikat lehuppanok a kanapéra. Észre se veszem, de már a második filmet rakom be és lassan közeledek a 11 - hez. Ismét egyedül..Hm..A túl jó nő a csajom c. film a feléhez érkezik el mikor valaki erőszakosan hajol rá a csengőre. Leállítom a filmet, és sóhajtva indulok meg az ajtóhoz amit kinyitok. Előttem El áll ördögi mosollyal, majd kíváncsian hátratett kezekkel nézz rám.
- Szia!! Boldog Új Évet!! Lenne hozzád egy kérdésem! - mondja beljebb jőve és gyors ölelésben részesítve.
- Neked is, és mond csak! - mosolyodom el halványan.
- Csak két kulcs van a lakáshoz, igaz? - kérdezi körülnézve, majd megakad a szeme az ajtóban lévő kulcs csomómon.
- Igen! De miért? - kérdezem zavartan. Egy cseles mozdulattal eltereli a figyelmem, még kitépi a zárból a kulcsokat, majd egy "Most!" kiáltással arra leszek figyelmes, hogy egy teher esik rám. Így elveszítve egyensúlyom hátra dőlünk én is, meg az illető is.
- Még egyszer boldog újévet! Pezsgőt nem vettünk, de ha kell csak csörögjetek! - hallom meg Louis örömteli hangát, majd ajtó csapódás és zár fordítás.
- Ezt nem hiszem el! - tápászkodik felém idegesen a fürtös és mélyen nézz a szemembe. - Ezt te akartad, igaz?
- Persze! Csak erre vágytam, hogy pont ilyen helyzetben töltsem veled a szilvesztert! Miért ne Hazza? Végül is! - mondom felkapva a vizet, majd kicsusszanok alóla, és hihetetlen gyorsasággal felpattanok és visszaülök a helyemre, és ismét a csokit kezdem el magamba tömni, és a filmet nézem, de sokkal idegesebben.
- Louis ez egyáltalán nem jó tréfa! Én nem akarok vele lenni! - mondja dübörög tetve az ajtón.
- Megbocsáss, de itt vagyok! - mondom felé fordulva. Idegesen fordul az ajtóból felém és a szemeivel szikrákat szórva nézz rám.
- Megbocsáss, de ha már egy ribanc vagy, akkor nem tudok rád más mondani! - mondja éllel a hangjába. Az ajkaim ketté nyílnak egymástól, és újra elönt a méreg. Eldobom a csokit és felpattanok még nem egyenesen elé nem cammogok.
- Ismételd meg! - csikorgatom a fogaimat.
- Ribanc! - köpi ki a szavakat. A kezem kétszer lendül. Egyszer a jobb arcára, másodjára a balra.
- Nem csaltalak meg, szóval semmi jogod így hívni! És a szemedbe nézve mondom ki...SZAKÍTOK! - üvöltöm arcába megtelt szemekkel, majd ott hagyva felrohanok a szobámba és rögtön az ágyamon kötök ki. Nem nevezhet ribancnak még akkor sem ha megcsókoltam volna Niallt! Nem feküdtem le vele, és senki mással sem! És fáj..Fáj, hogy ahhoz képes milyen jól megvoltunk egy kis semmiségen összekaptunk. Azt hittem egykor a kapcsolatunk sokkal erősebb, de tévedtem.
- Bejöhetek? - kopogtat az ajtón.
- Soha! - kiáltom a párnámat továbbra is szorongatva. Felcseszett, és ami szar ilyenkor redkesül jól tudok káromkodni.
- Én nem akartalak leribancozni! Csak túl pengett bennem a fájdalom, hogy te is Niall...- ejti ki nagyot nyelve. Most ez komolyan ennyire de ennyire buzi? Eldobom a párnám és majdnem kirántva az ajtót a helyéből a könny fátyol mögött nézzek Harry meggyötört arcára.
- NEM csókolóztam Niall Horannel!! Fogd már fel azzal a kibaszott kicsike agyaddal, hogy nem csaltalak meg....csak majdnem! - teszem hozzá összekarolva.
- De ott a majdnem! - mondja némán sóhajtva.
- Bassza meg! - csapok az ajtóra, amit komolyan kezdek sajnálni. - Szerinted mi a faszért kértem szünetet? Neked is jobb lesz végig gondolni, én.. én meg....egyedül éreztem magam! - mondom visszavéve a hangomból.
- De akkor miért nem hívtad Niall -t? - kérdezi hülyén.
- Hogy lehetsz ennyire kibasszutul hülye? Nem érted, hogy azóta kerüljük egymást az írrel? - kérdezem mérgesen.
- Kérlek ne beszélj csúnyán! - mondja a földet pásztázva.
- Mégis mi a faszért ne, Haz? Otthon vagyok! Nincs itt Becca és a kibaszott szüleim sincsenek itt! Csak te és én! És te is szoktál káromkodni szóval nekem ennyi kijár! - mondom határozottan mégsem ordítok. - Köcsög fasz vagy, Harry Styles! - jelentem ki, mire kint a tűzijátékok durranása töri meg a kettőnk közti feszültséget, és a távolságot is. Harry ajkaimat falva tapadt rám, és én is ő rá. Nem sok kellett hozzá az ágyon kötöttünk ki. A ruhák a földön landoltak, egyesével majd Harry egy percre kimenve a fürdőszobába siett is vissza, majd mielőtt belém tolatott volna mélyen nézett a szemembe,
- Boldog Új Évet, Szerelmem! - mondta apró mosollyal és reményteli szemekkel.
- Boldog Új Évet, Kicsim! - pusziltam meg orr hegyét, mire felkuncogott, majd megcsókolva lassan belém helyezte a kis Hazzát. Lihegésünk betöltötte az egész szobát, majd mosolyogva hunytuk le egymás mellett a szemünket. Reggel, nem.. Délben kelni isteni érzés főleg egy csodás éjszaka után. Pislogással nyitom ki szemeimet, majd le is döbbenek mikor nem találok magam mellett senkit. Felülök és észreveszem egyedül és vagyok a szobában. Még sem történt volna meg? De a ruhák szanna szét hevernek és felismerem köztük Harryét is. Ekkor nyitódik az ajtó, és Harry tér be egy tálcával mosolyogva.
- Minden rendben? - teszi le az asztalra a tálcát és leül elém, megsimogatva arcomat.
- Azt hittem nem vagy itt! - mondtam halkan, rekedtesen.
- Sosem hagylak többé egyedül! - mondja a tekintettét a szemembe fúrva. - De miért hitted azt, hogy nem vagyok itt? - kérdezi homlokát az enyémnek döntve. Nem válaszolok csak elpirulok, pirulok, pirulok, de még mindig fürkészve nézz.
- Öhm..szóval az egyik este miután elaludtam...szóval veled álmodtam! - nyögöm ki nehezen.
- Tényleg is mit? - kérdezi kíváncsibban mégis hatalmas mosollyal.
- Hát, hogy...Ne már Hazza! Tiszta vörös a fejem, tényleg nem esik le? - kérdezem nyöszörögve.
- Nem..Mond csak mit álmodtál velem? - kérdezi csillogó szemekkel.
- Szexeltünk! A zuhanyzóban! Most boldog vagy? - kérdezem durcásan.
- Igen! És elmondjam miért? - kérdezi még mindig vigyorogva.
- Miért? - kérdezem halkan.
- Mert én is ehhez hasonlót álmodtam! - mondja tekintettét ismét a szemembe fúrva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése