4. Végre itthon.....

Summer Brooks'

-Kérem utasaink csatolják be magukat,hamarosan leszállunk!-halom meg a stewardess hangját. Becsatolom magam majd kinézzek az ablakból ahol már látni lehet a cseppet ködös Londont.Itthon vagyok.Egy kisebb lökést érzek majd a stewardess bejelenti,hogy megérkezünk.Én lazán ülök a helyem kb. 5 perce és arra várok,hogy leszálljanak. Úgy se siettek sehova,akkor miért lökdösődjek? Miután eltelik még két perc én is elkezdek leszállni,majd amint beérek az épületbe megkeressem a bőröndjeimet.Arrébb állok és miután hívok egy taxit,felhívom anyáékat is.
-Szia,Kicsim!Megérkeztél?-hallom meg anyám rekedtes és fáradt hangját.
-Igen,de te nem aludtál igaz?-mosolyodok el.
-Tudod jól,hogy mindig aggódóm érted,hisz elég nagy távolság van köztünk!-szidd le amitől még nagyobb mosoly kerekedik az arcomra.
-Jó,bocsi.A taxi mindjárt itt van és végre otthon leeszek és az biztos,hogy első dolog az alvás lesz,majd az evés!-mondom a bőröndöm cipzárját birizgálva.
-Rendben Kincsem!Vigyázz magadra,és majd ha van kedved skypolunk!-mondja egy nagyot sóhajtva.
-Rendben!Most pedig feküdj le és aludj!-mondom parancsként.
-Értettem!-mondja majd ismét komollyá válik a hangja.-Légy jó,majd beszélünk!
-Neked pedig jó éjt! És vigyázz Beccára meg a kicsire.Szeretlek és hiányzol!-köszönök el fele.
-Szia,Kicsim!-mondja majd másodperceken belül kinyomja.A telefonomat a nadrágom zsebébe süllyesztem,majd hirtelen egy erős lökést érzek,ami miatt elvesztem az egyensúlyom és elesek.
-Paraszt!-mondom felülve.A szemébe nézzek és ő is az enyémet kutatja.Ez most komoly?Louis mi a faszt keress itt?Hát persze!Hisz ők is hazajöttek,én hülye!
-Segítek!-nyújtja felém a kezét.Elfogadom segítséget,majd leporlom magam.
-Akkor is paraszt vagy!-mondom a szemei közé.
-Sajnálom,hogy neked mentem!-mondja kiskutya szemekkel.
-Oké.Oké.Csak ezt hagyd abba!-mondom egy apró mosolyra húzva a számat.
-Na látod!Nem kell úgy leharapni az embert!-mondja felkuncogva.
-Bocs,csak nyűgös vagyok.Egész éjszaka utaztam és hát nem volt valami kellemes!
-Honnan jöttél?-kérdezi kíváncsian.
-Miamiből! Viszont ha megbocsátasz nekem ki kell mennem,mert a taxi óra pereg és már tuti kint áll!-mondom megfogva a bőröndjeimet.
-Rendben,de előtte megtudhatnám a neved?-kérdezi gyermek mosollyal az arcán.

-Summer!Most viszont mennem kell!Hello Louis!-intek egyet majd azonnal kisiettek.A taxis tényleg már ott állt,szóval azonnal bedobtam a bőröndjeimet és elmondva a címet dőltem hátra.Jézusom!Én Louis Tomlinsonnal beszéltem!És ez nem fangirl görcs,ez nem tudom mi,de egy valamiben biztos vagyok.Olyan erős hányingerem van, mint még soha.Szerencsémre közel lakok a reptérhez,így miután kifizettem a taxit,felszáguldoztam a lakásomhoz,és a bőröndöket letéve a nappaliba, utána a fürdőszoba jött,azon belül is a wc.Gőzöm sincs miért hánytam.És ez komoly.Mert én vagyok a végzősök szégyene,hisz 18 éves vagyok és még mindig szűz szóval terhes nem vagyok.Felfrissítve az arcom,majd visszamegyek a nappaliba.Mivel a kulcsot a zárban hagytam így azt is ki kell vennem,de előtte lenézzek a lábtörlőre és vigyorogni támad kedvem.Ezt még apa vette nekem a 17. szülinapomra,hogy rakjam a lakásom elé.Hát,megtettem, és örülök,hogy ismét itthon vagyok.