8. Egy kitagadott személy....

Summer Brooks'

Oké lehetséges, sőt biztos, hogy nem kellett volna sírva kirohanom abból az átkozott iskolából. De nem is az a baj, csak Louisba ne ütköztem volna bele! Én hülye meg el mondtam, hogy Harry és Ashley bent csókolóznak. Most azt hiheti, hogy szerelmes vagyok bele, ami egyáltalán nem igaz, csak tetszik! Holnap ezt meg kell vele beszélne, de mi van ha találkozott már Harryvel és elmondta neki! Az nagyon nem jó nem elég, hogy ma láttam Harryt azzal a kurvával csókolózni még be is égek előtte. A telefonom csörgése zavarja meg morgásomat.
- Igen! - szólok bele idegesen.
- Summer! Jössz ma vagy hazamehetek? - kérdezi Ben. Jézus, ma fotózás!!
- Persze, hogy megyek 5 perc és ott vagyok! - mondom gyorsan.
- Elfelejtetted mi? - kérdezi felnevetve.
- Nem ér nevetni...- kezdek bele.
- Majd eljössz és kitárgyaljuk, most pedig siess vagy tényleg hazamegyek! - hallom a hangján hogy mosolyog ezért rányomom a telefont és amilyen gyorsan jöttem olyan gyorsan megyek is. Pontosítva 6 perc alatt voltam Bennél, de azt mondta nem baj.
- Szóval miért késett a drága fotós segédem? - kérdezi a teáját szürcsölgetve.
- A fotós segéded olyan egy szőke liba, hogy az hihetetlen! - mosolyodok el a szemébe nézve.
- Kezdjük azzal te nem vagy szőke, második nem vagy liba. Harmadik mit csináltál már? - vigyorodik el.
- Tetszik egy srác, aki popsztár, és egy suliba járunk. Ma pedig összevesztem Ashleyvel és megvédett, mármint a srác, utána pedig nyugodtan smárolt azzal a kurvával. Én hülye meg sírva rohantam ki, szerencsétlenségemre pedig beleütköztem az egyik legjobb barátjába, aki szintén popsztár, és elmondtam neki miért sírok, majd megölelt én visszaöleltem, majd elrohantam. - mondom el az utolsó mondatomat szaporán.
- Akkor neked tetszik a One Direction egyik tagja, akinek már barátnője van? - kérdezi komolyan, mire én vigyorogva bólogatok.
- Miért vigyorogsz? - kérdezi meg.
- Mert olyan furcsán mondtad ki, hogy One Direction. Amúgy igen. - mondom elhúzva a szám.
- És melyikük az? - kezd el kíváncsiskodni.
- Harry Edward Styles! - mondom ki a nevét amibe már így is beleremegek.
- De belé a húgod szerelmes nem? - kérdez zavartan.
- Igen. Ő szerelmes nekem meg tetszik. Gondold el, elmegyek Beccával a koncertre és pár pillanat alatt megtetszik a "pasija". - mutatom idézőjelbe a pasiját.
- Értem! - kezd el lassan bólogatni.
- Mond mit csináljak? Azt sem tudom Harry miért védett meg! Hisz csak egy nyomi vagyok titkos amerikai élettel amiről nem tud senki semmit, és ehhez mellé véve sérült! - kelek ki magamból.
- Sérült? - döbben le Ben.
- Igen! Sérült, selejt, egy kitagadott személy! - mondom felröhögve.
- Na azért én barátkozok veled! - mondja egy mosoly kíséretében.
- És tudod milyen jó barát vagy. Egyetlen, és a legjobb. Talán sosem jövök rá, hogy ha elmegyek Amerikába tanulni, hogy milyen az első szerelem vagy milyen az első csók! - gondolkodok el.
- Nem, Amerikában már terhes lennél! - gondolkozik el.
- Hát a képeim alapján biztos! De inkább ezt hagyjuk! - mondom elmosolyodva.
- Inkább beszéljünk a szerelmedről! - vigyorodik el gonoszul.
- Nem a szerelmem, csak tetszik, de oké. Mond mit csináljak, hogy észrevegyen. Vagy beszélgessen velem! Mert amint rám néz vagy hozzám szól dadogni kezdek. - mondom szomorúan.
- Semmit. Nem éri meg egy fiúért sem megváltozni! Csináld azt amit eddig! - mondja komolyan.
- Olvassak szünetekben, és fotózzak popsztárokat még te egy nővel kufircolsz a "lakásodban"? -kérdezem meg mire rögtön paprika piros lesz az arca.
- Ezt te.... - kezd bele de félbe szakítom.
- Mikor lihegve felhívsz, hogy "Summer...még maradj csöndben...léci vállad el helyettem...még egy picit...a fotózást! Ígérem tied a fele! Pillanat...Kérlek" akkor mire gondoljak! - vigyorodok el piszkosul.
- Te kis sunyi. - csípi meg az orrom majd felröhög.
- Szerintem simán átnevezhetnéd az üzletedet Ben és Summer fotóstúdióra! - mondom mutogatva.
- Még meggondolom! - gondolkodik el rajta.
- Ne! Csak hülyültem. Talán akkor, hogy ha meg van az érettségim! - mondom mosolyogva.
- Rendben kis csaj, de most tényleg menjünk hisz délután kettő van! - néz a kar órájára.
- Oké. - állok fel és a vállamra veszem a táskám.
- És a sráccal csak óvatosan, ha megbánt szólsz és a nyakára tekerem a heréit! - mondja bezárva az ajtót.
- Azért azt ne a directionerek, a húgommal kezdve nyírnának ki ahhoz meg túl fontos vagy nekem! -mondom felkuncogva.
- Oké. Viszlát, kis csaj. Holnap találkozunk! - ölel meg lazán. Visszaölelem majd elválunk és elindulok balra ő pedig jobbra. Benézek a lakásomhoz közeli parkba, ahol fotózkodni kezdenék, de valaki nekem jön és fellök.
- Hogy mi mindig így találkozzunk! - nevet fel. Felnézek rá és rögtön az arcomra fagy a mosolyom. Mit csinál mindig ott ahol én vagy? Istenem mond mit?